Filmkritika

Ez a film talán feljebb rugdalja a Netflixes akciófilm-lécet – Filmkritika

Hirdetés

Tapasztalataim azt mutatják, hogy az akciófilmeknek nem tesz jót, ha a Netflix-en debütálnak (és/vagy ezeknek premierje nem véletlenül történik a tartalomszolgáltatón). Egy olyan, VHS-korszakot idéző magyarítás, minthogy Halálos harcmező itthon még tovább képes szegmentálni az amúgy is rétegközönséget, pedig kicsit alaposabban megvizsgálva az androidos film fontosabb alkatrészeit, azok pro- és kontra irányú minőségi indikációkat egyaránt rejtenek. Mikael Håfström rendező például a Szupercellát mondjuk annak ellenére tudta középszerűre kihozni, hogy abban karrierjük során először feszült egymásnak Stallone és Schwarzenegger, az 1408-at viszont a jobb Stephen King-adaptációk közt szokás emlegetni.

Qutside the Wire (2021)

Qutside the Wire (2021)

Az alapötletet szállító társ-forgatókönyvíró, Rob Yescombe olyan költségvetésű videójátékokhoz asszisztált sztorifelelősként, mint a Crysis folytatásai, ilyen kaliberű (házi)mozis projektben azonban még nem vett részt.

A mérleg pozitív oldalához viszont adjuk hozzá az Avengers-széria Sólyomjaként és a Valós halál második évadjának Takeshi Kovacsaként akcióra termettségét bőven bizonyító főszereplő/producert, Anthony Mackie-t, a Kelet-Európai zavargásokat harci robotokkal fűszerező történetet,

(hazafias szelleműeknél) a magyar színészeket is felvonultató, budapesti forgatási hátteret, majd döntsünk: to stream or not to stream? Ez itt a kérdés.

Nos, amennyiben az épp 5,4-en álló imdb-pontszámból, illetve az első, finoman szólva is visszafogott méltatásokból indulunk ki, a válasz egyértelműen nemnek tűnik. Valójában a hozzám eljutott szűkszavú fikázás ellenére kukkantottam be úgymond a drót mögé. Egyfajta kritikai hatodik érzék birizgált talán leginkább, ugyanis bárminemű részrehajlás nélkül, de nem voltam hajlandó elhinni, hogy annyira pocsék lett a végeredmény, mint a jelek mutatták. Nem azért, mert a Netflix jóvoltából hasonló lendülettel nem merültem még el elégszer a patinás nevekkel promózott középszerben (Határok mentén, Project Power, A halhatatlan gárda, és folytathatnám), hanem feltehetőleg robotokat akartam látni, amint katonákra lődöznek, és fordítva. Ezt az elvárást pedig bőven sikerült a készítőknek megugraniuk, sőt.

Qutside the Wire (2021)

Qutside the Wire (2021)

2036 – az USA még mindig a világ csendőrsége. Ezúttal Ukrajnában próbálják fenntartani a rendet, ahol szovjetpárti felkelők kardoskodnak a helyi ellenállással, miközben egy Koval nevű terrorista (Pilou Asbæk, a Trónok harca Euron Greyjoy-ja) nukleárisrakéta-kilövőkódokra igyekszik rátenni vérmocskos kezét. Ebbe a káoszba csöppen bele a büntetésből a fiatal drónpilóta, Harp (Damson Idris), amiért felettese utasítása ellenére két társa halálát okozta, hogy megmenthesse több tucat másikét. Harp-ot a fagylaltmárkára hajazó nevű Leo kapitány (a kemény tekintetű Mackie) parancsnoksága alá vezénylik, akiről hamarosan kiderül, hogy valójában általános mesterséges intelligenciával ellátott harci android, és jóval többet lát a fiúban, mint amit elsőre megmutat. Hogy mit is, az ugyanúgy homályba vész, mint a szuperkatona valódi céljai, aki rugalmasabban hajlítgatja az előírásokat, mint kisiskolás a felfújhatós rágót. A beosztotti-felettesi viszony hamarosan eltűnik a páros között, a rendfenntartók táborát körülvevő dróton túl ugyanis a háborús zónabéli élet, nem pedig a parancsok alakítják a morált. És ezzel csak indul a muri.

Nem azt akarom mondani, hogy az – hadd használjam az angol címet – Outside the Wire története valami eget rengetően eredeti lenne, de túlmutat az akciózáshoz szükséges minimumon (lásd teszem azt Tyler Rake: Kimenekítés), és egyrészt szépen keretezett, másrészt meglepő fordulatokkal is szórakoztat, amelyekből hogy, hogy nem látványos összetűzések kerekednek.

Az akció a kézitusák és golyózápor tekintetében egyaránt jófajta, John Wick-et idézően vérengzős (ide kívánkozik: még némi gun-fut is tartalmaz), ugyanakkor Anthony Mackie kvalitásaiból fakadóan nem kényszerül a tempó fokozásának érdekében a vágásra hagyatkozni, epilepsziás rohamot kiváltva a nézőnél.

Helyenként azért feltűnnek kisebb-nagyobb családok, amikor Leo kapitány emberfeletti reflexekkel brillírozik, ám úgy vélem, ez indokoltnak tekinthető. A többi színész is korrekten helytáll, mókás volt felfedezni a Kártyavár, a Black Mirror vagy épp a már emlegetett Trónok harca egy-egy karakterének megformálóját a képernyőn. Egyedül a zenéről nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel újszülött gyermekem miatt bizonyos szegmensekről siketek és nagyothallók számára is értekezhetnék…

Qutside the Wire (2021)

Qutside the Wire (2021)

Egy szó mint száz, az Outside the Wire a nem túl magasan lévő Netflixes akciófilm-lécet végre feljebb rúgta-lőtte néhány arasznyival, és véleményem szerint már ezért is megérdemli a figyelmet. Kontextusából kiemelve pedig, saját erényeiért meg élvezzük bátran elvárások nélkül.

Kapcsolódó cikkek

Szomjas György (1940-2021)

A film nem arra való, hogy magamat mutogassam – Szomjas György emlékére

A nemrég elhunyt rendező egy egészen egyedi perspektívát valósított meg idehaza.

Film

2021. 04. 21.

Moskát Anita és Markovics Botond (Brandon Hackett)

Moskát Anita és Markovics Botond regénye nyerte a Zsoldos Péter-díjat

Idén egyedülálló módon egyszerre adták át a tavalyi és az idei díjakat.

Hírek

2021. 04. 21.

Charles Cullen és Eddie Redmayne

Sorozatgyilkos bőrébe bújik következő filmjében az Oscar-díjas Eddie Redmayne

Eddie Redmayne már eddig is a szélsőséges karakterek mestere volt.

Hírek

2021. 04. 21.

Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Az emberiség alkonya és a gépek hajnala, másként, mint a Terminátorban – Könyvkritika

Jacek Dukaj olyan világba kalauzol, ahol nem akarunk élni.

Hírek

2021. 04. 20.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

The Dry (2020)

Kietlen pusztaságon ólálkodik a hazugság és a halál – Filmkritika

Eric Bana Ausztrália kietlen tájaira kalauzol minket, hogy felderítsen egy bűnügyet.

Filmkritika

2021. 04. 19.

Sötét angyal (1990)

A földönkívüli drogdíler és endorfinvadász esete Dolph Lundgrennel – Filmkritika

Egyik kedvenc retro akciómozink az 1990-es évek legelejéről.

Filmkritika

2021. 04. 12.

Az éjszakai járőr (2019)

Az éjszakai járőr melankolikus Odüsszeiája – Filmkritika

A zsarufilmek egy igen autentikus darabjának híre elsikkadt a filmes köztudatban.

Filmkritika

2021. 04. 09.

Sound of Metal (2020)

A veszteség csendje egyszerre lehet pokol és kiút – Filmkritika

Riz Ahmed élete alakításával vezet végig a gyász idegőrlő folyamatán.

Filmkritika

2021. 04. 08.

The Way Back (2020)

Lehet, hogy Ben Affleck nem jó színész, de ez élete szerepe – Filmkritika

A visszaút a sportfilmek és a karakterdrámák határán egyensúlyozik.

Filmkritika

2021. 04. 01.

Hirdetés