- Forrai Márton
- 2021. március 18. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Tapasztalataim azt mutatják, hogy az akciófilmeknek nem tesz jót, ha a Netflix-en debütálnak (és/vagy ezeknek premierje nem véletlenül történik a tartalomszolgáltatón). Egy olyan, VHS-korszakot idéző magyarítás, minthogy Halálos harcmező itthon még tovább képes szegmentálni az amúgy is rétegközönséget, pedig kicsit alaposabban megvizsgálva az androidos film fontosabb alkatrészeit, azok pro- és kontra irányú minőségi indikációkat egyaránt rejtenek. Mikael Håfström rendező például a Szupercellát mondjuk annak ellenére tudta középszerűre kihozni, hogy abban karrierjük során először feszült egymásnak Stallone és Schwarzenegger, az 1408-at viszont a jobb Stephen King-adaptációk közt szokás emlegetni.
Qutside the Wire (2021)
Az alapötletet szállító társ-forgatókönyvíró, Rob Yescombe olyan költségvetésű videójátékokhoz asszisztált sztorifelelősként, mint a Crysis folytatásai, ilyen kaliberű (házi)mozis projektben azonban még nem vett részt.
(hazafias szelleműeknél) a magyar színészeket is felvonultató, budapesti forgatási hátteret, majd döntsünk: to stream or not to stream? Ez itt a kérdés.
Nos, amennyiben az épp 5,4-en álló imdb-pontszámból, illetve az első, finoman szólva is visszafogott méltatásokból indulunk ki, a válasz egyértelműen nemnek tűnik. Valójában a hozzám eljutott szűkszavú fikázás ellenére kukkantottam be úgymond a drót mögé. Egyfajta kritikai hatodik érzék birizgált talán leginkább, ugyanis bárminemű részrehajlás nélkül, de nem voltam hajlandó elhinni, hogy annyira pocsék lett a végeredmény, mint a jelek mutatták. Nem azért, mert a Netflix jóvoltából hasonló lendülettel nem merültem még el elégszer a patinás nevekkel promózott középszerben (Határok mentén, Project Power, A halhatatlan gárda, és folytathatnám), hanem feltehetőleg robotokat akartam látni, amint katonákra lődöznek, és fordítva. Ezt az elvárást pedig bőven sikerült a készítőknek megugraniuk, sőt.
Qutside the Wire (2021)
2036 – az USA még mindig a világ csendőrsége. Ezúttal Ukrajnában próbálják fenntartani a rendet, ahol szovjetpárti felkelők kardoskodnak a helyi ellenállással, miközben egy Koval nevű terrorista (Pilou Asbæk, a Trónok harca Euron Greyjoy-ja) nukleárisrakéta-kilövőkódokra igyekszik rátenni vérmocskos kezét. Ebbe a káoszba csöppen bele a büntetésből a fiatal drónpilóta, Harp (Damson Idris), amiért felettese utasítása ellenére két társa halálát okozta, hogy megmenthesse több tucat másikét. Harp-ot a fagylaltmárkára hajazó nevű Leo kapitány (a kemény tekintetű Mackie) parancsnoksága alá vezénylik, akiről hamarosan kiderül, hogy valójában általános mesterséges intelligenciával ellátott harci android, és jóval többet lát a fiúban, mint amit elsőre megmutat. Hogy mit is, az ugyanúgy homályba vész, mint a szuperkatona valódi céljai, aki rugalmasabban hajlítgatja az előírásokat, mint kisiskolás a felfújhatós rágót. A beosztotti-felettesi viszony hamarosan eltűnik a páros között, a rendfenntartók táborát körülvevő dróton túl ugyanis a háborús zónabéli élet, nem pedig a parancsok alakítják a morált. És ezzel csak indul a muri.
Nem azt akarom mondani, hogy az – hadd használjam az angol címet – Outside the Wire története valami eget rengetően eredeti lenne, de túlmutat az akciózáshoz szükséges minimumon (lásd teszem azt Tyler Rake: Kimenekítés), és egyrészt szépen keretezett, másrészt meglepő fordulatokkal is szórakoztat, amelyekből hogy, hogy nem látványos összetűzések kerekednek.
Helyenként azért feltűnnek kisebb-nagyobb családok, amikor Leo kapitány emberfeletti reflexekkel brillírozik, ám úgy vélem, ez indokoltnak tekinthető. A többi színész is korrekten helytáll, mókás volt felfedezni a Kártyavár, a Black Mirror vagy épp a már emlegetett Trónok harca egy-egy karakterének megformálóját a képernyőn. Egyedül a zenéről nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel újszülött gyermekem miatt bizonyos szegmensekről siketek és nagyothallók számára is értekezhetnék…
Qutside the Wire (2021)
Egy szó mint száz, az Outside the Wire a nem túl magasan lévő Netflixes akciófilm-lécet végre feljebb rúgta-lőtte néhány arasznyival, és véleményem szerint már ezért is megérdemli a figyelmet. Kontextusából kiemelve pedig, saját erényeiért meg élvezzük bátran elvárások nélkül.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A Kamu Rt. az utolsó önálló Philip K. Dick regény az Agave kiadó gondozásában, de nem csak ettől lesz emlékezetes.
Balszerencse-mágnes lány a mágikus iskolában és egyéb furcsaságok
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.
Stallone új filmjében a jószándék és a sötét erők képernyőn innen és túl viaskodnak.
Felemás, de rettenetes szórakoztató lett Baz Luhrmann filmje.