Talabosné Lukács Nikolett
2021. május 25. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Fehérorosz ifjúsági fantasy, mely nem hagyja el a járt utat a járatlanért – Könyvkritika

Régóta tudjuk, hogy igazán magával ragadó fantasy-t nem csupán angolszász szerzők tollából olvashatunk. Natalia Sherba belorusz írónő regényfolyamának első része ugyanezt erősítette meg bennem. Az Óramágusok Európa Könyvkiadónál megjelent sorozatnyitó darabja fordulatos, kalandokkal teli, számomra leginkább Philip Pullmann Az úr sötét anyagai-trilógiájára emlékeztetett, ahol az árva Lyra Belacqua tudja meg, hogy nagy dolgokra született és különös képességekkel bír.

Natalia Sherba: Az órakulcs

Natali Sherba regényében Vasilisa szintén egy egyszerű kamasz lány, aki átlagos életet él az őt nevelő idős Martha néninél. Átlagos iskolába jár, kevés barátja akad, tehetsége csupán tornában kiemelkedő. Egy nap felbukkan addig sosem látott édesapja, aki elviszi a házába, ám ott sem fogadja szeretet. Féltestvérei irigyen tekintenek rá és gonoszul bánnak vele, kivéve Eric-et, aki félve ugyan, de néhány titkot megoszt vele. Ekkor tudja meg, hogy létezik egy titkos, elrejtett világ, amelyben óramágusok, tündérek és más varázslények élnek az embereken kívül. Az emberek az Eflara-án, a mágusok az Ostalán élnek, ám a 7 darab (a mágikus történetek, mesék és legendák klasszikus száma) órakulcs segítségével lehetséges lenne megszerezni a Skarlát Virágot.

A Skarlát Virág megváltoztathatja a világokat, ám újakat nem képes teremteni. „Ő a bolygók szíve, élő, pulzáló híd, amely összeköti a két világot”– mondja róla az ősi Szellem, Astragor.

Vasilisa varázstehetsége egyre inkább előretör, hiszen borzasztó kényszerhelyzetbe kerül: apja nem akarja, hogy óramágus legyen, mivel a legmagasabb fokozat elérésével örökölhetne mindent. Apja Vasilisát használja fel ellenségének, Konstantin Lazarevnek az ellehetetlenítésére, akinek döntenie kell: vagy segít Lazarev fiának és barátjának Nicknek tisztáznia apja jó hírnevét és visszaadni neki a fiatalságát (Vasilsia elrablásának vádja miatti büntetésként ötven évvel öregítették meg Lazarevet), vagy gyáván visszatér a biztonságosnak tűnő Földre (Eflara).

Natalia Sherba: Az órakulcs

Vasilisa a nehezebb megoldást választja: Nickel és barátjával, az ellenszenves Flesh-el elindulnak a tündérekhez, hogy segítséget kérjenek a kulcsok megtalálásához. A történet természetesen a jól ismert forgatókönyvet használja: nemcsak az első szerelemről, hanem a felnövésről, a kiteljesedésről is mesél, miközben főhősei a világ megmentéséért és a népek között dúló évek óta tartó háború lezárásáért küzdenek. Vasilisa karaktere amennyire egyszerűnek tűnik a történet elején, időközben egyre izgalmasabbá, komplexebbé válik. A zavart, dühös fiatal kamaszlány fokozatosan bontakozik ki előttünk, jelleme folyamatosan fejlődik, ahogy képességei egyre inkább realizálódnak előtte.

A legsokrétűbb szereplő azonban számomra Flesh, aki a képességei, akaratereje, tudása és sokszor önfejűsége révén a következő kötetben is izgalmas jellem lesz, valamint a történet további alakulásában is szerepe lehet.

Vasilisa apja a legrejtélyesebb figura, hiszen végig úgy érezhetjük, hogy nagyon sok mindent nem tudunk róla, kegyetlennek tűnő cselekedetei és szavai mögött pedig valami több rejlik.

Vasilisának próbatételei során veszélyesnél veszélyesebb akadályokat kell legyőznie, miközben szép lassan rájön, ki áll teljes szívből mellette, és ki az, akitől óvakodnia kell. Ahogy például a Harry Potterek-kötetekben is megszokhattuk, nem mindenki az, akinek elsőre látszik, s ahogy minden tapasztalatlan kamasz, Vasilisa is hajlamos az előítéletekre. A többrétegű világrend alkalmazása is Philip Pullmann Az úr sötét anyagai-trilógiájára emlékeztet minket, ahogy Vasilisa apja is, aki Lord Asrielhez hasonlóan többkötetnyi eseményhez méltó alak.

Natalia Sherba: Az órakulcs

A kastélyábrázolások a Trónok harca és az Eragon világát idézik fel bennünk, karakterei legalább olyan sokszínűek. A középkori díszlet nem véletlen, az írónő maga is a harcművészetek lelkes gyakorlója, aki a küzdelem spirituális hangulatát is visszaadja munkáiban. A tájak szemet gyönyörködtetőek, a Gyűrűk Ura és a Witcher szerelmeseinek jó szívvel ajánlom.

A történet egyszerű vezetésű, mégis izgalmas, az olvasó figyelmét végig fenntartja, amely a fiatalabb olvasók miatt különösen fontos. A vége nem kiszámítható, ahogy a számos fordulat sem, amelyeket az írónő előszeretettel alkalmaz a regényben. Bevallom, hogy szívesen látnék egy előtörténetet is, amelyben a Skarlát Virágról és a kezdeti, ősi időkről tudhatunk meg többet.