
- Kaposi Ildikó
- 2021. december 10. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
2021-ben, 60 évvel az eredeti bemutató után Steven Spielberg újra leforgatta a West Side Story című musicalt. Szerencsére nem ültette át 21. századi környezetbe, minden maradt a régiben, mégis, a történet újra megtelt élettel. Egyszerűen a rendező akart egy hitelesebb, erősebb változatot kedvenc musicaléből. Megérte vajon? Kritikánkból kiderül. A West Side Story emlékeimben fekete-fehér, mert gyerekkoromban még nem volt színes tévénk, és ez égett bele az emlékeimbe. Így még kevésbé tűnt fel, hogy a két banda tagjainak más a bőrszíne. Mert hiszen alapvetően nem is fontos ez, gondoltam gyerekként, és nem is értettem, miért háborúzik ez a két tábor. És mégis, ebben a történetben ez a legfontosabb kérdés; fehér vagy, vagy kreol?
West Side Story (2021)
Sokan szeretjük énekelni kedvenc slágereinket, másokat megkímélve mégsem kezdünk el énekleni egy hétköznapi szituációban. Egy musicalben viszont igen, és ezt felszabadító nézni.
Spielberg első musical rendezését egy éves casting előzte meg. Fontosnak tartotta a hitelességet, hogy a Cápák 100%-ban hispán származású színészek legyenek, és fiatalok. Az 1961-es feldolgozásban sok esetben fehér, 30-as éveikben járó színészek alakították a fiatal virtussal, lobogó szívvel harcoló Puerto Rico-i srácokat. A casting végül sikeres lett, csupa fiatal tehetséget látunk a nagyvásznon, szinte szétfeszíti a kereteket az az energia, ami természetesen árad belőlük. Nagyon sajnáltam, hogy a prózai részeket szinkronizálták, jólesett volna a spanyol akcentust hallgatni.
West Side Story (2021)
A Mariát játszó 20 éves Rachel Zegler fiatalsága olyan ártatlan, hogy nem csoda, hogy bátyja ilyen hevesen védelmezni próbálja, énekhangja pedig az angyalokkal vetekszik. Csodás gesztus, hogy az 1961-es verzióban Anitát játszó Rita Moreno szerepelhetett a filmben, egy új karaktert alkottak neki, aki cseppet sem lógott ki a történetből. Karakterébe beleviszi a női lét gyengédségét, és keménységét, és az idős színésznő játéka szívfájdítóan gyönyörű, amikor pedig énekel, úgy érezzük, abban élete minden tapasztalata és bölcsessége benne van.
Ansel Elgort, (Tony) akit legutóbb Baby Driverként láthattunk, először egy James Corden show-ban mutatta be énektehetségét. Elgort Tonyja melankolikus, rejtélyes, de élő, dobogó szívét adja Mariának. Egyszerre laza és érzékeny, sok tinilány szívét fogja elhódítani az ügyeletes szépfiútól, Timothée Chalamet-től. Ki kell még emelnem Anitát, aki vibrál a vásznon, latin hevessége és intim belső rezdülései egyszerre megérintik a nézőt. Anita amúgy is hálás szerep, ő az, aki jól érzi magát az új világban, szeretne normális életet a szerelmével, nem érdeklik a csatározások, vele könnyű azonosulni. Ezért érint meg bennünket nagyon erősen az ő fájdalma, és rajta keresztül érezzük meg, hogy a csatározás milyen felesleges és hiábavaló.
West Side Story (2021)
A zene, a koreográfia lenyűgöző, a jelmezek, a pörgő szoknyák, a színek mind-mind a fiatalság, a remény üzenetét közvetítik. Az operatőri munka kifejezetten művészi, akadnak benne műalkotás-gyönyörűségű snittek, néhány szokatlan kameraállástól pedig szinte kirázott a hideg, annyira izgalmas volt. Az egész film folyamatosan pengeélen táncol a hétköznapiság és a színpadiasság között. Tony egyik nagy áriájánál például hirtelen felgyúlnak a kosárlabda pálya fényei, majd meglátjuk, hogy megérkezett a takarító és ő kapcsolta fel a fényeket. Gyönyörű példa ez arra, hogy amikor szerelmesek vagyunk, minden apróságot a csoda számlájára írunk.
Csak összefogva, együtt leszünk képesek túllépni a múlton, és új, tiszta lappal kezdeni. Határozottan megérte újra forgatni a West Side Storyt, megismerhetünk sok ifjú tehetséget, újra fütyörészhetjük napokig Bernstein zseniális zenéjét, és nagyvásznon átélhetjük a musical csodáját. Bátran menjenek el megnézni, akik szerették az eredetit, nem fognak csalódni!
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.