- Vitkolczi Ildikó
- 2022. november 2. | Becsült olvasási idő: 3 perc
Finlay Donovan, a tévedésből bérgyilkosnak vélt kétgyermekes anyuka (és írónő) élete az első regény végén nagyjából rendeződni látszott. Befejezte húzva-halasztott regényét (és hatalmas sikert aratott vele), választott a szívdöglesztő pasik közül, akik az első történetben folyvást kerülgették, megúszta az egyre csak növekvő hullaáradatot, és még azt is sikerült megakadályoznia, hogy a volt férje peres úton elvegye tőle a gyerekeit. Csodás az élet, mondhatná – ha nem kavarna be folyton az életébe valaki.
Például a színen ismét feltűnő, jóképű nyomozó, Nick. Vagy a hirtelen nyaralni vágyó szívszerelem, Julian, aki egyszer csak lelép a színről. De a legfőképp az az illető, aki egy titkos netes oldalon jól fizető megbízást oszt meg, arra, hogy öljék meg Finlay volt férjét, Stephent. Persze nem mintha nem érdemelné meg… de mégis csak a gyerekek apja, így Finlay-nek ismét csak bele kell bújnia a titokzatos bérgyilkos szerepébe, hogy megpróbálja megelőzni a másik jelentkezőt, akiről mindössze annyit lehet tudni, hogy a netes fórumon a neve: TisztaMunka.
Finlay lányának, Deliának meghal az aranyhala. A barátnőként is kiválóan működő bébiszitter, Vero körül valami nincs rendben, ahogyan a hatalmas bevételekkel sem, amiket Finlay a könyvéért (no meg az el sem végzett bérgyilkolásokért) kapott. Stephent meg hol fenyővásárlás közben támadják meg, hol a házat akarják rágyújtani. Ráadásul az olyan, kevésbé szimpatikus figurák is vissza-visszatolakodnak Finlay életébe, mint Stephen szeretője, Theresa, vagy Irina, az orosz maffia-kapcsolatokkal rendelkező, nem túl szimpatikus nőszemély. Sőt, maga az orosz maffiafőnök is, aki, bár börtönben ül, épp olyan fondorlatosan mozgatja a szálakat, mint korábban a szabad életben.
Cosimano második Donovan-regényét olvasva néha úgy érzi az ember, az első történet sikere láttán a szerző vagy kissé megrémült, vagy még nagyobbat akart szakítani, és mindenképp túl akarta szárnyalni az első regényt. Így még több csavart zsúfolt a könyvbe, ahogyan még több szereplőt is, ami néhol némi káoszt eredményezett, amiből néha mintha még az írónő is nehezen talált volna ki. Így voltam vele olvasóként én is, ettől függetlenül kedveltem az újabb sztorit a titkos bérgyilkos anyukáról, főképp, mert azért voltak benne nagyon jó részek. Többet kaptunk például – végre – Finlay nővéréből, Georgiából, és megismerhettük a szüleiket is, no meg Vero sokat emlegetett unokatesóját, Ramónt. És kifejezetten szerettem az olyan részeket, mint a szakmás nap Delia iskolájában, vagy amikor Finlay ismét csak belebújt a rejtelmes bérgyilkosnő – vagy épp egy dögös orosz ügyvédnő – bőrébe.
Finlay kalandjai továbbra is szórakoztatóak, így örömmel láttam, hogy eredeti nyelven már megtalálható a harmadik kötet borítója is a neten. A titkos bérgyilkos anyuka kalandjait nálunk az Agave adja ki, Török Krisztina fordításában.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.