
- Vitkolczi Ildikó
- 2022. június 15. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Wallace Pryce egy nagy cég vezető ügyvédje, kemény, elkötelezett ember, aki nem tűri a hanyagságot, és könnyedén megválik az aprócska hibát elkövető alkalmazottaitól. Wallace Pryce-nak szigorú napirendje van, felkel, dolgozik, alszik, majd másnap minden kezdődik elölről. Wallace Pryce szereti a rendet, a változatlan napirendet – ezért is döbben meg teljesen, mikor hirtelen egy templomban találja magát, ahol a volt felesége és a cégtársai épp tőle búcsúzkodnak. Mivelhogy szívrohamban meghalt. És igazából senki sem gyászolja, mivel – ahogyan azt az egyik volt cégtársa a szertartás közepén keresetlen őszinteséggel megjegyzi – ritka nagy seggfej volt. Így Pryce temetésén egyetlen volt alkalmazott sem vesz részt, csak egy ismeretlen nő, aki rögtön közli is a férfival, hogy halott, és ő, Mei a férfi kaszása. És ideje is, hogy induljanak, mert találkozniuk kell a révésszel, aki majd átsegíti a férfit a túlvilágra. És hogy Wallace Pryce-t sokkolja-e a dolog? Igen, hiszen ez így nagyon nincsen rendben.
T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
És miközben Wallace átesik a Kübler-Ross által felvázolt öt fázison (tagadás, düh, alku, depresszió, elfogadás), megtapasztalja, mi következik a halál után. Legalábbis T. J. Klune elképzelése szerint.
Helyette kaptam egy kicsit lassabban induló és sokkal keményebb, sokszor torokszorító történetet, egy valódi seggfejjel a főszerepben. Mert Wallace az volt – és erre csak a halál utáni életében döbben rá.
Klune csodálatos és nagyon érdekes világot dolgoz ki persze itt is, kezdve az erdő szélén megbúvó kis teaházzal, ahol az emberek teát és friss házisüteményt fogyasztanak, amiket Mei, a kaszás és Hugo, a révész szolgál fel nekik. Mindketten élők, akik látják a szellemeket, így segíthetnek nekik az átkelésben… illetve az ajtón való átlépésben. Mivel a teaház nem csak egy teaház, hanem egy fura, többszintes épület, aminek a legfelső emeletén van az átjáró a halottak számára, oda, ahonnan még soha senki sem tért vissza, így nem is tudja elmondani, mi van a suttogó ajtón túl. Mindenesetre a halottak – így Wallace is – hallja a suttogást, és érzi a vonzást… ám neki esze ágában sincs átmenni, sőt, nem is fogadja el, hogy meghalt, ahogyan Hugo és többiek segítségét sem.
T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
Mert a révész nem egyedül él itt – és Klune megint csak nagyon szerethető alakokat teremtett, akiket könnyen meg lehet kedvelni. Hugo, aki teli van türelemmel és együttérzéssel, teával kínálja a hozzá érkezőket, meghallgatja őket, és minden lehetséges módon segít nekik. Mei csodás sütiket süt, de, ha kell, hatalmas konyhakésekkel támad arra, aki a szeretteit bántaná (attól függetlenül, hogy keleti származása ellenére sosem kapott nindzsaképzést). Vagy ott van Nelson, Hugo nagyapja, akinek kezdetben nincs túl sok türelme Wallace hülyeségeihez, így a férfi gyorsan megtanulja, hogy az öregember milyen mesteri ügyességgel tudja a járáshoz szükséges botjával a helytelenkedők lábát püfölni. És persze van még egy hatalmas kutya is…
No meg a nem túl kellemes látogatókat: a Hugo és Mei által csak borzongva emlegetett „főnöküket”, a menedzsert, vagy a közegészségügyi ellenőrt, aki puszta szemétkedésből zaklatja Hugót a teázó folyamatos ellenőrzésével. És a legfőképp: a ház környékén időnként felbukkanó, sötét és rémisztő alakot.
T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
És mindeközben Wallace-szal együtt átélhetjük, ahogyan visszaemlékszik az élete alakulását befolyásoló eseményekre, arra, hogyan vált elviselhetetlen emberré, akinek egyetlen barátja sincs, és hogyan változik a teaházban megismert különös emberek hatására sokkal jobb emberré – és ezt abszolút giccsmentesen ábrázolva. Mert olvashatunk a halál sokféle fajtájáról is, arról, hogyan viselkednek más szellemek, akiket például erőszakkal ragadtak ki az életből, és arról is, hogy a hozzátartozók hogyan próbálják mindezt elviselni. Nem könnyű történet, de érdemes elolvasni, mert a teaház minden régi és új lakója sokat adhat az olvasónak. Wallace is felfedez magának egy új, és sokkal jobb életet, mint amit még élőként kialakított magának, és akár örökre is ott maradna – ha nem jelenne meg a menedzser, aki közli vele, hogy az élet (és a halál) rendje felborul, ha Wallace nem lép át az ajtón, és egyetlen hetet ad neki arra, hogy elköszönjön…
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.