- Szerencsés Dániel
- 2022. június 9. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Georges Simenon-t Magyarországon leginkább a Maigret-könyvekkel azonosítjuk, pedig a főfelügyelő nyomozásairől szóló 75 regénye csak kisebb részét teszik ki az életművének. Simenon 1931 és 1972 között 117 regényt írt, amiben nem tűnik fel Maigret. Ezeket nevezik “kemény regénynek” (“roman dur”), és az olvasónak akár úgy is tűnhet, hogy a Maigret-történetekhez képest jobban öregedtek. Maigret világát ugyanis lehetetlen egy bizonyos nosztalgia nélkül szemlélni. Az a Párizs, amit Simenon a krimijeiben leírt, rég a múlté. Sőt, már az 1951-es Maigret és a gengszterek sorai közt is felfedezhető a self-insert főfelügyelő attól való félelme, hogy az idő és vele a bűnözők új generációja előbb-utóbb túllép rajta.
A „roman dur”-ben azonban nincs, ami öregedjen. Nemcsak mert lecsiszoltabbak, mélyebb karakterekkel és kidolgozottabb dramaturgiai ívvel, mint a Maigret-könyvek, hanem mert az emberi kapcsolatokról és a lélekről szólnak. Lényegük a pszichológia, márpedig az ember mindig ugyanaz marad, ahogy a könyvek örökké visszatérő témája: férfi és nő harca is örök. (Nézzünk meg egy képet Simenonról, amin az akkortájt divatos kalapját viseli. Látják a kalapot, kedves olvasók? Nos, abból a kalapból ugrott elő Houellebecq.) S bár a Maigret-mentes sorozatból talán nem az Agave kiadó által most megjelentetett A mérgezés (eredeti címén: „Az igazság Bébé Donge-ról”) a legismertebb, ez a könyv hulla és nyomozás nélkül is szó szerint kőkemény, zsigeri, de leginkább fájdalmasan magunkra vonatkoztatható élményt fog nyújtani.
Egy napon a tökéletes, bájos „Bébé” megmérgezi a férjét és nem is csinál titkot belőle: igen, én voltam, arzént kevertem a kávéjába. Már össze is csomagoltam a bőröndömet, vihetnek a börtönbe – de előtte még hadd véssem a cseléd agyába hogy a kisfiam mennyi cukorral issza a reggeli kakaóját, jó?
De amikor Bébé-t faggatni kezdik a „miért” után – hiszen annyira idilli volt a házasság, annyira jól ment minden, annyira szerették egymást a férjével, Francois-zal – ő csak annyit felel: nem tudom. Még ennél is furcsább, hogy a mérgezést épp hogy csak túlélő Francois láthatóan egyáltalán nem haragszik a feleségére. Az előre borítékolható kimenetelű bírósági tárgyalás sem ad magyarázatot a tettre.
S mivel nincs Maigret, aki tényekre redukálná a pár történetét, úgymond fellebbentené a fátylat, a kissé elvarázsolt Bébé és az önnön fontosságának tudatába belerögzült Francois is hiába keresik a választ. Ahogy egymáshoz is hiába keresték az utat, mindvégig hiába. Miért házasodtak össze? Miért nemzettek gyereket? „Nem tudom.” Így alakult, jó ötletnek tűnt. Ha jobb válaszuk lenne rá, akár csak az egyiküknek is, nem került volna arzén a kávéba. Maigret nem is tudott volna mihez kezdeni a valódi indítékkal: az emberek arra való képtelenségével, hogy egymásba lássanak és megértsék egymást. S ha eszébe is jutott volna, hogy egy ilyen kilátástalanul üres kapcsolatban talán pont a mérgezés volt a legracionálisabb tett – amit egy mai pszichológus gond nélkül minősítene néma kiáltásnak -, bizonyára csak hümmögött volna a pipája mögül, amikor Madame Maigret rákérdez a vacsora után.
A „Mérgezés” mégsem a lelki szenvedésben, kapcsolati problémákban dagonyázó történet, hanem feszes, kíméletlenül pontos lélekrajzzal megírt, magával sodró dráma. Szó szerint kemény regény. Krimikedvelők akár a „whydunit” polcra is nyugodtan feltehetik. Az olyan, sajnos egyre ritkább történetek közé tartozik, amik elolvasás után még napokig, hetekig, sőt talán örökre ott visszhangzanak bennünk.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.