• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Georges Simenon: A mérgezés

Hírek

Ha nincs Maigret felügyelő, Simenon keményebb, mit valaha – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Georges Simenon-t Magyarországon leginkább a Maigret-könyvekkel azonosítjuk, pedig a főfelügyelő nyomozásairől szóló 75 regénye csak kisebb részét teszik ki az életművének. Simenon 1931 és 1972 között 117 regényt írt, amiben nem tűnik fel Maigret. Ezeket nevezik “kemény regénynek” (“roman dur”), és az olvasónak akár úgy is tűnhet, hogy a Maigret-történetekhez képest jobban öregedtek. Maigret világát ugyanis lehetetlen egy bizonyos nosztalgia nélkül szemlélni. Az a Párizs, amit Simenon a krimijeiben leírt, rég a múlté. Sőt, már az 1951-es Maigret és a gengszterek sorai közt is felfedezhető a self-insert főfelügyelő attól való félelme, hogy az idő és vele a bűnözők új generációja előbb-utóbb túllép rajta.

Georges Simenon: A mérgezés

Georges Simenon: A mérgezés

A „roman dur”-ben azonban nincs, ami öregedjen. Nemcsak mert lecsiszoltabbak, mélyebb karakterekkel és kidolgozottabb dramaturgiai ívvel, mint a Maigret-könyvek, hanem mert az emberi kapcsolatokról és a lélekről szólnak. Lényegük a pszichológia, márpedig az ember mindig ugyanaz marad, ahogy a könyvek örökké visszatérő témája: férfi és nő harca is örök. (Nézzünk meg egy képet Simenonról, amin az akkortájt divatos kalapját viseli. Látják a kalapot, kedves olvasók? Nos, abból a kalapból ugrott elő Houellebecq.) S bár a Maigret-mentes sorozatból talán nem az Agave kiadó által most megjelentetett A mérgezés (eredeti címén: „Az igazság Bébé Donge-ról”) a legismertebb, ez a könyv hulla és nyomozás nélkül is szó szerint kőkemény, zsigeri, de leginkább fájdalmasan magunkra vonatkoztatható élményt fog nyújtani.

Ha ugyanis nincs Maigret, aki addig jön, megy, kérdez, amíg a megfelelő helyre tett prizmaként valódi összetevőire nem bontja a szereplők indítékait, a főfelügyelő híján csak tettes van és áldozat.

Egy napon a tökéletes, bájos „Bébé” megmérgezi a férjét és nem is csinál titkot belőle: igen, én voltam, arzént kevertem a kávéjába. Már össze is csomagoltam a bőröndömet, vihetnek a börtönbe – de előtte még hadd véssem a cseléd agyába hogy a kisfiam mennyi cukorral issza a reggeli kakaóját, jó?

A könyvből készült film adaptációjának plakátja

A könyvből készült film adaptációjának plakátja

De amikor Bébé-t faggatni kezdik a „miért” után – hiszen annyira idilli volt a házasság, annyira jól ment minden, annyira szerették egymást a férjével, Francois-zal – ő csak annyit felel: nem tudom. Még ennél is furcsább, hogy a mérgezést épp hogy csak túlélő Francois láthatóan egyáltalán nem haragszik a feleségére. Az előre borítékolható kimenetelű bírósági tárgyalás sem ad magyarázatot a tettre.

Be vagyunk zárva Francois és Bébé fejébe, és nekünk olvasóknak kell a néha hézagos és én-központú emlékeikből kitalálnunk, hol is ment félre közöttük minden. Azonban nem csak mi vagyunk elzárva az igazságtól, hanem maga a tettes és az áldozat is.

S mivel nincs Maigret, aki tényekre redukálná a pár történetét, úgymond fellebbentené a fátylat, a kissé elvarázsolt Bébé és az önnön fontosságának tudatába belerögzült Francois is hiába keresik a választ. Ahogy egymáshoz is hiába keresték az utat, mindvégig hiába. Miért házasodtak össze? Miért nemzettek gyereket? „Nem tudom.” Így alakult, jó ötletnek tűnt. Ha jobb válaszuk lenne rá, akár csak az egyiküknek is, nem került volna arzén a kávéba. Maigret nem is tudott volna mihez kezdeni a valódi indítékkal: az emberek arra való képtelenségével, hogy egymásba lássanak és megértsék egymást. S ha eszébe is jutott volna, hogy egy ilyen kilátástalanul üres kapcsolatban talán pont a mérgezés volt a legracionálisabb tett – amit egy mai pszichológus gond nélkül minősítene néma kiáltásnak -, bizonyára csak hümmögött volna a pipája mögül, amikor Madame Maigret rákérdez a vacsora után.

Georges Simenon

Georges Simenon

A „Mérgezés” mégsem a lelki szenvedésben, kapcsolati problémákban dagonyázó történet, hanem feszes, kíméletlenül pontos lélekrajzzal megírt, magával sodró dráma. Szó szerint kemény regény. Krimikedvelők akár a „whydunit” polcra is nyugodtan feltehetik. Az olyan, sajnos egyre ritkább történetek közé tartozik, amik elolvasás után még napokig, hetekig, sőt talán örökre ott visszhangzanak bennünk.

Sőt, idejében elolvasva talán azt is elkerülhetjük, hogy egy szép nyári napon kissé fura íze legyen az ebéd utáni kávénak – bár erre Simenon szerint kevés esélyünk van.

Kapcsolódó cikkek

Búcsú Böszörményi Gyulától

Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Világirodalmi krónikák 57. – Erich Marie Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

A háborús regények prototípusa, mely Hemingway-t is megihlette.

Amerikai óriások – A modern amerikai irodalom 12 legendás írója

Avagy, akiket minden könyvmolynak érdemes megismernie.

Weöres Sándor (1913-1989)

Korábban nem publikált Weöres Sándor vers került elő

A költemény 1936-os dátummal keltezve került elő.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Búcsú Böszörményi Gyulától

    Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

    A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. július 1.

    Jurták, táltosok és revolveres hölgyek – Búcsú Böszörményi Gyulától

    A kiváló kortárs és gyerekkönyv író 57 éves volt.

    • 2022. június 28.

    Korábban nem publikált Weöres Sándor vers került elő

    A költemény 1936-os dátummal keltezve került elő.

    • 2022. június 28.

    Posztumusz megjelenéssel ér véget John le Carré hazai életműve

    Az idős szerző pár héttel a halála előtt fejezte be a kéziratot.

    • 2022. június 28.

    Kovács Krisztián: Mi magyarok valahogy tovább tűrjük a szart, mint a többi nép

    Főszerkesztőnkkel az rtl.hu interjúzott első regénye megjelenése kapcsán.

    • 2022. június 23.

    Elle Cosimano: Ez egy olyan könyv, melyről sosem hittem, hogy meg tudom írni

    A Finlay Donovan ölni tudna az egyik legkiválóbb nyárindító olvasmány.