Benke Éva
2021. október 26. | Becsült olvasási idő: 5 perc

Hazai fedősztorik, avagy hogyan dolgozik a magyar kém? – Könyvkritika

Mi a titkosszolgálatok feladata? Kit nevezünk alvó kémnek, és mit csinál pontosan egy kettős ügynök? Mi az összefüggés egy olyan, látszólag teljesen különböző terület, mint a diplomácia és a hírszerzés között? És végső soron: milyen egy jól csengő fedősztori? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Dezső András, az Index volt, a HVG jelenlegi újságírója, aki frissen megjelent Fedősztori című könyvében igyekszik felgöngyölíteni a magyar titkosszolgálatok történetét, és közelebb hozni az olvasókhoz egy, – ahogy az író fogalmaz – „az alvilághoz hasonlóan misztikus, titokzatos világot”.

Én, aki az esetek viszonylag kis százalékában veszek a kezembe non-fiction kiadványt, alig vártam, hogy beleolvassak Dezső András új könyvébe, amire a 21. Század Kiadó jóvoltából már a premier előtt lehetőségem nyílt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a szerző 2019-ben megjelent első könyve, a magyar szervezett bűnözést bemutató Maffiózók mackónadrágban tökéletesen meggyőzött arról, hogy az író végletekig hiteles, a nagyközönség számára is fogyasztható formában képes tálalni még egy olyan kibogozhatatlannak tűnő témakört is, mint a magyar alvilág mintegy 50 éves története. Az író második könyve, a magyar drogpiacot és „drogbárókat” bemutató Magyar kóla, ha lehet, még tovább emelte ezt a szintet, így minden kétséget kizárólag bizonyossá vált bennem: bármi jöjjön is Dezső András tényfeltáró repertoárjából, biztosan el fogom olvasni.

Dezső András: Fedősztori

Lényegében így talált meg a Fedősztori, amely ismét egy zárt, a nyilvánosság számára kevésbé ismert világba enged betekintést. Már maga a cím is a téma egyik érdekes aspektusára utal, amikor is az illegalitásban dolgozó kém kitalál magának egy legendát, egy ún. fedősztorit, melynek takarásában hasznos információkat tud gyűjteni a célországban. A mai magyar politikai elittel is intenzíven foglalkozó Dezső András az Index munkatársaként többek között a KGBéla névvel illetett Kovács Béla volt jobbikos EP-képviselő titkosszolgálati múltját tárta fel, továbbá több cikkben is foglalkozott a szexbotrányba belebukott fideszes polgármester, Borkai Zsolt ügyével.

Kémek és titkos játszmák Magyarországon – ez a könyv alcíme, amely remekül sejteti azt, amelyről az író frissen megjelent kiadványa valójában szól. A szerző már a könyv előszavában leszögezi, hogy nem a magyar titkosszolgálatok történetét akarja elmesélni, nem is tudományos igénnyel leírni a működésüket, de még csak nem is a szenzációhajhászás a célja, hanem az, hogy kaput nyisson egy olyan témakör felé, amely a regények és a filmek világán keresztül ugyan sokak számára ismerős lehet, mégis kevesen tudják, hogyan néz ki pontosan a valóságban.

A sajtóban fellelhető anyagok mellett számtalan interjú, háttérbeszélgetés és kutatás előzte meg a könyv megírását, továbbá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető anyagokból (melyek egy része máig titkosított) is merített az író, ezzel segítve a történetek teljes rekonstrukcióját.

Dezső András

A dokumentumkönyv ügynökök és más hivatali személyek történetén keresztül mutatja be a magyar titkosszolgálatok világát, a kötet elején például egy magyar fiú CIA-hez történő beszervezését ismerheti meg az olvasó. Rimner Gábort, az akkor még csak tizenhét éves Szudánban élő magyar fiút egy Carol nevű CIA-ügynök szervezte be az 1970-es évek elején, miután megtudta, hogy a fiú kommunistaellenes, vonzódik a nyugati kultúrához és a legtöbb tinédzserhez hasonlóan kalandvágyó is. Az akkor 30 éves Carol, aki az amerikai nagykövetség kulturális attaséjaként mutatkozott be, pontosan tudta, hogyan lehet egy tinédzsert lekenyerezni, így már az első találkozásuk alkalmával whiskeyvel kínálta a fiút, akinek érezhetően imponált ez a fajta felnőttes bánásmód. A CIA-ügynök végül sikerrel járt: Gábor meggyőződésből és kalandvágyból elfogadta az amerikai titkosszolgálat ajánlatát, 1973-ban hazatért Magyarországra, és egészen 1981-ig kémkedett a szovjetekről.

Hogy megérte-e a CIA-nek beszerveznie Rimnert, azt nehéz lenne megmondani, a magyar hírszerző mindenesetre szerette megszegni a szabályokat, és nem egyszer teljesen indokolatlanul sodorta magát veszélybe. „Hiába volt „tiltott zóna” az amerikai nagykövetség, ennek ellenére kétszer-háromszor is előfordult, hogy felhívta őket, és boldog karácsonyt vagy boldog új évet kívánt angolul.” – olvashatjuk a könyvben.

Mindezek fényében a bukás szinte garantálható volt: Rimnert 1980 őszétől kezdte el figyelni az elhárítás, egy évvel később elkapták, 12 év fegyházra ítélték, mellékbüntetésként elkobozták a teljes vagyonát, valamint tíz évre a közügyek gyakorlásától is eltiltották. A férfit végül barátnője, Edit buktatta le, aki egy rendőr ismerősének elmesélte, hogy barátja kémkedik, és azzal fenyegette meg: ha ezt bárkinek elmondja, megöli őt.

Rimner Gábor története csak egy a sok érdekes sztori közül, amelyekről Dezső András könyvében részletesen is olvashatunk. Hogy még egy példát említsek: a KGB-szolgálatában álló Anschlag-házaspár történetét is megismerhetjük, akik több mint húsz éven keresztül alvó ügynökökként, azaz mélyfedésben dolgozó kémekként éltek Németországban. Andreas és Heidrun Anschlag (valódi nevük máig ismeretlen) hamis okmányokkal és tűpontosan kimunkált fedősztorival érkeztek az országba, ahol szorgos, becsületes emberek látszatát keltve hamar beilleszkedtek a mindennapokba. A két kémet végül 2011-ben sikerült letartóztatni, és mint utólag kiderült, a pár közös gyermeke(!), Maria végig úgy nőtt fel, hogy még csak sejteni sem sejtette a titkot szülei hátteréről.

Dezső András

A kötet aktuális témákat is feszeget, és nem sok vígasszal szolgál: a július végén kirobbant Pegasus-botrány részleteibe is betekintést nyer az olvasó, mely kapcsán többek között az is kiderül, hogyan lehetséges az, hogy törvényi lefedettséggel Magyarországon lényegében bárki megfigyelhető. Az elmúlt évek legkomolyabb lehallgatási ügyeként aposztrofált Pegasus-botrány lényege, hogy Magyarországgal együtt 10 autokrata ország kormánya újságírókat, ügyvédeket és üzletembereket figyeltetett meg az izraeli NSO által fejlesztett kémprogrammal, a Pegasussal.

A Fedősztori elolvasása után az olvasó nem csak izgalmas kémsztorikkal lesz gazdagabb, de széleskörű ismereteket is szerez, megismeri azokat az eszközöket, játszmákat és manipulációkat, amelyek a magyar és a nemzetközi titkosszolgálatokra egyaránt jellemzőek voltak és bizonyos szempontból jellemzőek talán még ma is.

Érezhetően rendkívül alapos kutatómunka áll a kötet mögött, a szerző mélyen beleásta magát a magyar titkosszolgálatok életébe, de nem leplez le senkit, és ez érhető is, hiszen interjúalanyai a téma érzékenységénél fogva csakis névtelenül voltak hajlandók leülni vele beszélgetni.

Egy mindenesetre biztos: Dezső András ismét részletes, precíz képet fest egy rengeteg buktatóval teli, zárt világról, amelyet játszmák és kémek uralnak. Kémek, akik mindenhol ott vannak, beépülnek a mindennapokba, cégeket alapítanak, üzletembereket és politikusokat befolyásolnak és vesznek rá dolgokra, miközben mi, átlagemberek, az egészből semmit sem látunk vagy hallunk, és maximum csak akkor tudatosul bennünk, hogy létezik ez a világ, amikor megnézzük a legújabb James Bond-filmet, vagy a hírekben hallunk egy-egy lebukott ügynökről.