Hazatért a nácik által a világháborúban ellopott világhírű festmény

A második világháborúban lezajlott náci műkincsrablások a mai napig nem hagyják nyugodni a művészetkedvelőket (még George Clooney is készített a témáról egy meglehetősen unalmasra sikerült filmet), és bár ma már ritka, még mindig előfordul, hogy a véletlen újabb és újabb, végleg elveszettnek hitt műremekeket csal a felszínre.

Nicolas Poussin festményét azonnal vissza is juttatták a tulajdonosok örököseinek

Olaszországban bukkantak rá a neves francia művész, Nicolas Poussin Lot két lányával, akik italt szolgálnak fel című festményére, melyet a második világháború óta elveszettnek hittek. A festmény a háború alatti náci műkincsrablásoknak esett áldozatul, a tulajdonosok örökösei pedig tavaly indítottak átfogó vizsgálatot hollétének meglelése érdekében. A mű útja 1945-től egészen 2017-ig rejtély, az első megbízható adatok négy évvel ezelőttiek, a feljegyzések szerint akkor Franciaországban vásárolta meg egy olasz műkereskedő, aki aztán Belgiumba szállította egy kiállításra. A kiállításon egy másik olasz, pontosabban milánói gyűjtő vásárolta meg, majd 2019-ben kiállította Maastrichtban, Hollandiában.

A kiállításon ismerte fel egy holland régiségszakértő, aki korábban is sokat foglalkozott Poussin művészetével. A nyomozók a művet végül Padova közelében egy antik tárgyakkal foglalkozó műgyűjtő otthonában találták meg, és azonnal visszaszolgáltatták az örökösöknek. A náci műkincsrablások 1933 és 1945 között zajlottak főleg zsidó műgyűjtőktől, múzeumoktól és galériáktól zsákmányoltak értékes festményeket, és szobrokat. Az így elveszett művek számát megközelítőleg 600 ezerre becsülik a szakértők, akik szerint jelenleg a német szövetségi kormány birtokában lévő műalkotások közül 2500 esetében áll fenn a gyanú, hogy nácik általi rablásból származik, de azok valós eredetét nem ismerni.

Nicolas Poussin egyébként a 17. század legjelentősebb francia, barokk stílusú festője volt. Különösen előnyben részesítette az intim jeleneteket, melyeket ötvözte a görög és a római mitológia alakjaival. 1641-ben XIII. Lajos Párizsba hívta, ahol a király személyes, udvari festőjeként dolgozott, és bár elhalmozták megrendelésekkel, hamar elege lett a királyi udvar ellenségeskedéseiből, és alig egy évvel később végleg letelepedett Rómában, ahol haláláig dolgozott. Művei a washingtoni Nemzeti Galériában, a szentpétervári Ermitázsban és a párizsi Louvre-ban is megtalálhatóak.

Kapcsolódó cikkek

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

A bátorság emlékezete – 45 éve hunyt el Steve Biko, az apartheid elleni küzdelem élharcosa

Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.