Helló Héraklész, 12 nem fogadott hívásod volt Hérától – Színikritika

Hosszú vastapssal ünnepelte a közönség a Helló, Héraklész című élőszereplős darabot azon az estén, amikor felnőttként a 16 éves fiammal beültünk a Budapest Bábszínházba. Nem volt könnyű elcsábítani magammal a nagykamaszt, de amikor lehuppantunk a bordó bársonyfotelekbe – miután lehajtottuk az ülésmagasító párnát – valahogy megérintett bennünket a múlt, a Misi Mókus és társai. Felajánlottam neki, hogy elmehet a szünetben, ha nem tetszik neki. Ott maradt.

Tasnádi István, a színház és Tengely Gábor rendező felkérésére írta meg az ókori hős történetét kifejezetten a mai gyerekek számára. A végeredmény egy friss, modern darab lett, melyen a felnőttek sem fognak unatkozni, ugyanakkor az ókori történet is méltó bemutatásra kerül. Nem akar információkat letolni a torkunkon, hiszen erre ott van a Wikipédia, ami a kivetítőn meg is jelenik egyszer. És ennek ellenére a gyerekek mégis megjegyzik Héra nevét, a Styx folyót, amin révész visz át, hogy Héraklésznak 12 próbát kell kiállnia és hogy az amforának milyen sok szinonimája van. Például a köcsög. Amin visítva felnevet a közönség.

Helló, Héraklész!

Mert mire idáig jutunk, a második felvonás közepe táján járunk, már messze van az a félelem, hogy most tanítani akarnak nekünk valamit. A gyerekek azt érzik az előadásban, hogy partnernek tekintik őket. Ellazultan vannak jelen, jól érzik magukat, hangosan nevetnek, és hálásak. Mert kapnak valami fontosat, egy olyan előadást, amit a sajátjuknak éreznek, méghozzá izzadságszag nélkül. És ez nagy dolog.

Bevallom, megijedtem, amikor meghallottam, hogy a gyerekek nyelvén íródott az antik hőstörténet, féltem, hogy valami eltolódik benne és erőltetett lesz. De messze nem volt az. Rég láttam ilyen jó egyensúlyérzékkel elkészített előadást. Volt benne Instagram, némelyik csatát streamelték is, Angry Birds, és életpontok kivetítése harc közben.

Miközben mindez nem hatott öncélúan, amivel megmutatnák, mi ismerjük ám, milyenek a mai fiatalok. Mindez nem ment a mítosz rovására, hanem eszközök maradtak, melyek nem tolták el a hangsúlyt a történetről, csak segítettek megérteni az eseményeket. Súlyt raktak oda, ami lényeges, és legfőképpen érdekessé tettek a több ezer éves történetet.

Ha mindez nem lenne elég, Tasnádi István még beleszövi a mesébe a testvéri viszony bonyolultságát is. A történet narrátora Iphiklész, Héraklész halandó ikertestvére, aki segíti öccsét a próbákon. Iphiklész, aki a félisten bátyja árnyékában él, küzd az átlagosságával. Lehetne féltékeny a testvérére, utálhatná, és talán néha így is tesz. Akinek van testvére tudja, hogy ez a kapcsolat néha magában hordozza a viszályt. Iphiklész azonban segít és küzd, tanácsot ad, és szenved, irigy és büszke egyszerre. Nagyon szép ez a szál, igazán emberi és ettől egyetemes és megható.

Helló, Héraklész!

Héraklész nem egyértelműen szimpatikus karakter, néha kifejezetten nehéz szeretni. Rosszul kezeli az érzelmi kérdéseket, dühkitörései néha lila ködbe burkolják a gondolkodását. Pökhendi, és nem törődik mások érzéseivel. De tudni kell róla, hogy apja Zeusz nincs jelen az életében, nevelőapja, Amphitrüón küzd azzal, hogy elfogadja a Zeusz cselvetése útján hozzájuk került gyermeket. (Zeusz felvette az alakját, és bebújt felesége mellé az ágyba, így fogant Héraklész)

Szüksége lenne egy apára, aki utat mutat neki, és büszke rá. Ehelyett Amphitrüón eltaszítja, Zeusz pedig számára láthatatlanul, messziről figyeli, ahogy halad előre a próbákkal. A hős arra vágyik, hogy szeressék, hogy békén hagyják, fura módon még arra is, hogy elismerjék, mert valahogy nincs is tudatában különlegességének.

A látványvilág, a mitológiai lények megjelenítése lenyűgöző, az őket mozgató színészek összehangolt mozgása olyan összképet hoz a színpadra, hogy elfelejtjük azt, hogy színházban ülünk. Belevarázsolódunk a mítoszba, szembenézünk a nemeai oroszlánnal, kapkodjuk a fejünket a sztümphaloszi madarak elől, és utazunk a révésszel az alvilágban. A zene is igényes, ritmusától gyorsabban ver a szíved, és te is hősnek érzed magad, felkap magával és kihozza belőled a vágyat, hogy te is legyőzd a szörnyeidet.

Helló, Héraklész!

A színészi játék remek, és Szolár Tibor (Iphiklész) és Barna Zsombor (Héraklész) azonnal belopják magukat a gyerekek szívébe lazaságukkal és természetességükkel. A pedagógusoknak javaslom, hogy ha lehet, vigyék el az osztályokat a darabra. Garantáltan nem fogják utálni, és hálásak lesznek, hogy egy kiváló és nagyon mai színházi előadással lettek gazdagabbak. Talán @iphiklesz_official szerez is pár új követőt az Instán.

A görög mitológiához remek kiegészítés, de szó van benne iskolai zaklatásról, mozaikcsaládról, szerelemről, testvérviszályról, féltékenységről, bátorságról, felelősségvállalásról, melyek mind-mind remek lehetőséget nyújtanak a feldolgozásra. Mindez megfűszerezve egy kis gyrossal és a Zorba zenéjével. De a lényeg, hogy mindenkiből lehet hős a saját életében.

Kapcsolódó cikkek

Június közepétől lesz látható Presser Gábor memoárjának színpadi adaptációja

Mindössze pár nap és a rajongók láthatják a végeredményt.

Bradbury tudta, mitől kell megfosztani az embert, hogy ne érezze magát embernek – Színikritika

Bradbury világa rideg, amit kitűnően ad vissza a Radnóti Színház előadása.

Shirley Valentine lehetőséget ad mindenkinek, hogy magába nézzen és nevessen – Színikritika

Balsai Móni jutalomjátéka és a hatszoros visszatapsolás.

Nyolc új premier, köztük hat ősbemutató az Örkény Színház következő évadában

Mácsai Pál igazgató sajtótájékoztatón leplezte le a színház újdonságait.