- Benke Éva
- 2020. június 2. | Becsült olvasási idő: 5 perc
A kalandválasztós könyveken egy komplett generáció nőtt fel. Hívhatjuk játékkönyveknek, lapozgatós könyveknek, kalandválasztós könyveknek, ám a lényeg ugyanaz: adott egy könyv, amelyben az olvasó nem passzív szemlélőként hömpölyög a regény történetével, hanem bizonyos pontokon rajta áll, hogyan folytatódjon tovább a sztori. Ezúttal a kalandválasztós játékok úttörőjének is nevezett Ian Livingstone új játékkönyvét, az Allansia bérgyilkosait teszteltem, amely az élmény mellett egyben meg is nyugtatott, hogy lapozgatós könyvek műfaja még évtizedek elteltével sem fulladt ki.
1983 márciusában egy különös könyvsorozat foglalta el a The Sunday Times bestseller listájának első három helyét. Ezek voltak a Kaland, Játék, Kockázat – vagy, ahogy eredetiben hívják őket Fighting Fantasy – könyvek, amelyek egy önálló zsánert alkotva főhőssé tették az olvasót: csupán egy ceruzára, egy radírra, egy dobókockára és némi képzelőerőre volt szükség ahhoz, hogy belebújj a főszereplő bőrébe, és te magad játszd végig a játékot!
Ian Livingstone új játékkönyvét, az Allansia bérgyilkosait teszteltem
A számozott fejezetek között ide-oda lapozgatós szórakozási forma egy egész nemzedék gyermekkorát meghatározta, ám szép lassan megkopni látszott e könyvek népszerűsége: csupán egy egészen vékonyka réteg tartotta életben. Ám mindez feléledni látszik Ian Livingstone új könyvének köszönhetően, amelynek története a következő: a Feketehomok-kikötőben fogadást kötöttél Samuel Crow kapitánnyal, ahol a tét nem kicsi: 20 aranytallér fogja ütni a markodat, ha egy teljes hónapig életben maradsz a Kígyó-szigeten.
Ám akad egy kis bökkenő: a zord és barátságtalan helyen senki nem él, és aki eddig ott járt, sohasem került elő. Hogy ez a szigeten élő félelmetes teremtményeknek vagy az élőholtak szellemének köszönhető-e, azt senki nem tudja. A félelemre fittyet hányva, mi sem természetesebb, minthogy vállalod a fogadást, és a Kék Hold fedélzetén végül el is jutsz a bizalomgerjesztőnek egyáltalán nem mondható szigetre. A sziget nem cáfolja meg a róla szóló rémmeséket, az egzotikus vadon ugyanis maga a pokol, ráadásul elég hamar fordul a kocka, amikor a vadászból hirtelen űzött vaddá válsz: Azzur nagyúr 1000 arany értékű vérdíjat tűzött ki a fejedre, így egy tucat bérgyilkos ered a nyomodba, akik közül ki a ravaszságával, ki az erejével próbál az életedre törni.
Nem volt könnyű Ian Livingstone rajongónak lenni az utóbbi években, hiszen a szerző 19 év után jelentkezett ismét saját játékkönyvvel, de biztosan mondhatjuk, megérte a várakozást.
Természetesen – ahogy azt a műfaj is megköveteli – nem lineáris történetvezetésről van szó, ám mégsem éreztem, hogy ez a szöveg vagy a történet szétdaraboltságához vezetett volna, végül egy koherens egészet alkotott a történet. Bár való igaz, egyszer-kétszer előfordult, hogy szembe találtam magam a Kalandod-most-véget-ér mondattal, ám közel sem lehetetlen küldetés végig játszani a könyvet.
A magyar képregényrajzoló, Balla Krisztán csodálatos munkáit láthatjuk az Allansia bérgyilkosaiban.
Mivel egyszerre kaptam kézhez az Allansia bérgyilkosaival, a Chameleon Comix jóvoltából, engedjétek meg, hogy szót ejtsek Livingstone egyik klasszikusából, Az országút harcosa című játékkönyvből készült képregényről is, amely egy igen aktív rajongó, Andi Ewington tolmácsolásában született meg 2017-ben. Livingstone-nak egyébként is szívügyei a képregények, így nem meglepő, hogy rábólintott a kérésre, amikor egy rajongója Az országút harcosa 30. évfordulóján a következő ötlettel állt elő: rajzolna egy képregényt a klasszikus számító játékkönyv alapján.
A képregény története 18 hónappal az emberiség nagyját kiirtó vírus után játszódik 2024-ben, ahol a megmaradtak kis közösségek tagjaiként próbálnak túlélni, míg mások martalócként, tuningolt autóikkal róják a kipusztult, káosz uralta sivár világot. Ebben a szépnek közel sem mondható miliőben találkozunk főhősnőnkkel, az egykori I-400-as autóversenyző Bella De La Rosa-val, aki Interceptor kocsijával egy idegen férfival a balján próbál életben maradni a szép új világban.
A kiadvány maga nagyon igényes, a képi világa kifejezetten erős, amely valamelyest kárpótol a csekély sztoriért. A képregény története abszolút a minimalizmus jegyében íródott, bár ezt azért sem rovom fel neki túlzottan, mivel az alapjául szolgáló Mad Max stílusú történetekben sem dobjuk hanyatt magunkat az eseményektől.
A kiadás nem titkolt módon apellál a nosztalgiára, – félig-meddig egy rajongói képregényről lévén szó – amely ha önmaga jogán nem is, de a Livingstone vagy Mad Max rajongóknak kötelező darab.
Az országút harcosa című képregényben 80-as éveket idéző, posztapokaliptikus hangulatú illusztrációkban gyönyörködhetünk.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
