Benke Éva
2021. január 6. | Becsült olvasási idő: 4 perc

Így nyomoz egy feminista kárszakértő a magyar fővárosban – Könyvkritika

Okos, idealista, ateista, feminista, magabiztos és szabadelvű – ezekkel a szavakkal reklámozza magát Mezei Petra Mint a homokszemek című regénye, ami nemrégiben jelent meg a Maxim Könyvkiadó jóvoltából. Remek – gondoltam magamban, hiszen ezek a hívószavak számomra egy modern és lendületes krimit sugallanak, amit bármilyen hangulatomban szívesen veszek le a polcról.

Bevallom őszintén, félve nyúlok ismeretlen magyar írók regényeihez, nem is igazán értem miért, hiszen nagy csalódásokban sosem volt még részem. A jól csengő szlogen ellenére Petra regényéhez is kissé szkeptikusan álltam, pláne, hogy a magyar krimi műfaja abszolút idegen terep a számomra.

Mezei Petra: Mint a homokszemek

Egy modern bűnügy és egy laza love sztori

Kikezdhetetlen riasztók, feltörhetetlen tűzfalak, kirabolhatatlan bankok? A Mint a homokszemek főszereplője egy 26 éves modern nő, Alföldi Alex, aki kárszakértőként dolgozik egy cégnél. Bár a lány közelről sem mondható átlagosnak, egy évvel korábban még elképesztő karriernek nézett elébe, egy igazi ász volt a szakmájában, aki a világ egyik legnagyobb biztosítójánál volt a cég történetének legfiatalabb felsővezetője, csakhogy egy csúnya gyilkossági ügybe keveredett, ahol a megbízatás nem éppen happy enddel ért véget. A sztori két szálon mozog: Alex jelenlegi és egy évvel ezelőtti életét követhetjük nyomon, melyek középpontjában egy-egy bűneset áll, ám míg a múltbéli egy szörnyű családgyilkosságról, addig a jelenbéli egy fondorlatos bankrablásról szól. Miközben Alex egyre inkább elmélyed a pénzrablás részleteiben, annál inkább közelebb kerül a helyes budapesti nyomozóhoz, Ákoshoz is, akivel szép lassan egymásba szeretnek. Bár a szerelmi szál az első összenézéstől kezdve elég kiszámítható, kellően hangulatos ahhoz, hogy árnyalja a regény légkörét.

A bűnügyi koncepció szerintem kifejezetten izgalmas és ötletes… lehetett volna, pláne, hogy a bankbiztonság és a kárszakértés nem egy hétköznapi, hanem egy kifejezetten bátor téma egy alapvetően könnyed hangvételű regényhez. Bár az alapfelvetés számos potenciált rejtett magában, azt éreztem, hogy

az írónő a sztori kényelmesebbik végét fogta meg akkor, amikor a szövevényes és fordulatos végkifejlet helyett egy olyan karakterrel „vitette el a balhét„, akinek sem a személyiségét, sem az indítékait nem ismerhette meg az olvasó.

Mezei Petra: Mint a homokszemek

Chick lit felsőfokon

Petra regényének valódi erőssége nem a bűnügyi szálban, hanem a főhősnő karakterében keresendő, akit az írónő abszolút profi módon formált meg.

A romantikus regényekkel ellentétben itt nem a szerelmi szál, hanem az okos, humoros és nyitott főszereplőnő adja a történet alfáját és omegáját, akinek nem (csak) az a fontos, hogy megtalálja élete párját, aztán ásó, kapa, nagyharang.

Alex nekem tipikusan az a lány, akivel furcsasága ellenére is szívesen összehaverkodna az ember, mert lelki traumák ide vagy oda, a főhősnő modern és szabadgondolkodású, akinek csípős humorán nagyon jókat lehet derülni. Bár a karakter közvetlenségéből adódóan azt is el tudtam volna képzelni, ha egyes szám első személyben mesélődik el a sztori, de lényegében nem volt problémám az egyes szám harmadik személyű elbeszéléssel sem.

Mezei Petra: Mint a homokszemek

Budapest és a mai magyar valóság

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy az írónő milyen érzékenységgel nyúlt a magyar társadalom ábrázolásához, mindezt ráadásul úgy, hogy az erőszakos és direkt mondatok helyett inkább csak okosan, finoman a bőrünk alá kúszva szemléltette a rideg magyar valóságot. Mezei Petra regénye egy rettentően magyar történet, és itt a szó legjobb értelmében értem ezt: a könnyed stílus és a gördülékeny mondatok között illően kap helyet a tartalom, a magyar közhangulat és a népbutítás, amibe olykor-olykor politikai felhang is vegyül – persze lehet, hogy ezt már csak én látom bele.

A Mint a homokszemek tehát alapvetően egy jól megírt, könnyen olvasható történet, jellemzően olyan, amit „falni lehet„, és bár a krimiszál közel sem tökéletes, szép kezdés, különösen egy elsőregényes írótól.