- Forrai Márton
- 2021. április 22. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Klisészámba megy, hogy (szerencsés esetben) a kész mű messze túlmutat a részek összességén: nos, a Senki (Nobody) című akciófilm orvosi lova ennek az állításnak. Rendhagyó alkotással lepett meg az idei tavasz, ami olyan panelekből épül fel, amiket ezerszer elkoptattak már a zsáner iparosai, az összkép mégis a középszer fölé tudott emelkedni. Ez így nagyon szárazon hangzik, ezért hadd írjam le az élményt másként: tele pofával vigyorogva néztem végig a film javát, amiben Daniel Bernhardt vagy Michael Ironside-kaliberű akciómérföldkövek szó szerint mellékesen vonulnak fel. Ezért aztán beszámolómat is rendhagyó formában szeretném közölni, elképzelt pitch-beszélgetésként Derek Kolstad forgatókönyvíró és Bob Odenkirk főszereplő-producer között.
Senki (2021)
– Derek, láttad azt a klipet, amit küldtem? Nagyon állat, az egész úgy van leforgatva, mint egy first person shooter!
– Mint a Prodigy-től a Smack my bitch up?
– Pontosan, csak ebben még több az erőszak.
– Kösz, még nem, de majd megnézem.
– Oké, nem akarlak sürgetni. Te figyelj, Derek!
– Igen, Bob?
– Az az orosz csóka, aki rendezte, még 2015-ben forgatott egy másfél órás akciót az ötlet mintájára. Az a címe, hogy Hardcore Henry.
– Valami rémlik, jó kis pörgős-káoszos volt. De mit akarsz ezzel az egésszel, Bob?
– Semmit, semmit… Te, és az Elrabolvát láttad?
Kolstad nagyot sóhajt.
– Az hiszem tudom mire megy ki a játék, Bob. Most mindjárt azzal jössz, hogy ami bejött Liam Neeson-nak, meg Keanu Reeves-nek, azzal te sem rúghatsz luftot. Csakhogy utóbbi akkora elhivatottsággal edzett az 87Eleven kiképzősuliban Chad Stahelski-vel, hogy még akkor is morózus gyilkológépet faragott volna belőle, ha egy tányér kocsonyaként kezdi. És hát már meg ne sértselek, Bob…
– Tudom, tudom, nem tűnök egy szociopata ámokfutónak. De pont ez lesz benne a poén!
– Micsoda?
– Hogy baromi jó leszek! Te csak írd meg a forgatókönyvet, az orosz pedig megrendezi!
Kolstad elgondolkodik.
– Oroszt mondtál, Bob?
– Azt, miért?
– Végül is működhet. Mondom a sztorit, figyelj. Van ez a fazon, aki olyan életet él, ami elől Saul-ként a Breaking Bad spinoff-jában menekülni próbáltál: nyolctól ötig típus, csontok helyett Excel-táblákat tördel, a felesége folyton azért cseszteti, hogy vigye ki a kukákat, szóval értesz… Na szóval, van ez a fószer, aki elsőre egy igazi senkinek tűnik, akinek betörnek a házába, és megfenyegetik a családját.
Senki (2021)
– Kik?
– Na várjál, megvan… az oroszok!
– Nem akarlak megbántani Derek, de már megint a John Wick. Írtál már hármat belőle, szerintem ezt a sztorit tartogasd a negyedikre.
– Jó, igazad van… akkor legyenek latinók, de csak hogy előcsalogassák Hutch-ból az állatot. Így hívják a hősünket, hogy Hutch. De később aztán az oroszokkal akasztja össze a bajszát.
Odenkirk megadóan sóhajt.
– Rendben. De ne legyen bajsza! És hogy rúgja össze a port a ruszkikkal?
– Mit tudom én… rossz buszra száll!
– Igaz, nem én vagyok a forgatókönyvíró, Derek, de ez azért eddig elég sovány.
– Ne aggódj, majd Ilya (Ilya Naishuller – a rendező) feldobja. Biztos összegyűlt néhány kreatív ötlet a tarsolyában az elmúlt öt évben. És hát itt vagy te is, Bob. Chad-ék majd feltupíroznak nagyjából a Halálos ítéletes Kevin Bacon meg Keanu közé. Az ívet pedig meghúzzuk David Cronenberg Erőszakos múltjának szürke nagyvárosi kiadásától James Cameron Két tűz közöttjének viccesre vett hullahegyhordásáig, de inkább a Rambo V Fűrészes vérmérsékletével.
– Fú, Derek, megfájdul tőled a fejem. Lesz azért a filmben valami eredeti is?
– Rohadt jó beszólások lesznek benne, Bob. Olyanok, hogy „Jó sok fegyvert hoztál! Hát, te meg jó sok oroszt” Aztán bekeverünk a szecskázás alá néhány hangulatilag oda nem illő zeneszámot a klisé-lemezgyűjtemény top tízéből, ami a végére épp akkora poénként ül majd, mint a burleszkbe forduló trancsírozás. Na meg beszervezzük Christopher Lloyd-ot. Király lesz az öreg, ahogy az apádként osztja a halált. De a kérdésedre válaszolva: nem nagyon, nem.
– Értem. Tehát összességében kevés merengés a férfilélek rejtelmeiről, sok kiloccsantott agyvelő. Na jól van Derek, megvettél az ötletnek.
Senki (2021)
Kolstad pillanatnyi zavarodottságot követően az asztalra csap.
– Hé, várjunk csak! Megint azt csináltad, Bob!
– Mit? – somolyog Odenkirk.
– Te kezdtél el győzködni engem, de elérted, hogy én kaparjak nálad. Na mindegy, a fene vigyen el, tényleg nagy színész vagy, ha a nézőket is így manipulálod majd, nyert ügyünk van. Írok azért valami tanulságot is ebbe a dologba.
Odenkirk felvonja a szemöldökét, találgatni kezd.
– Az erőszak erőszakot szül?
– Ugyan, ez egyértelmű. Azért szeretjük.
– Várj, akkor valami mélyebb… Addig fordítsd oda a másik orcádat, míg gépfegyveresek nem özönlik el az otthonod?
– Áh, azokat itt Amerikában halomra lőjük, és joggal. Na, szabad a gazda? Megüzenjük az összes tuskónak, hogy jobb, ha nem kötözködnek, mert sose lehet tudni, hogy milyen elnyomott sötét hajlamokkal megvert őrültet szabadítanak magunkra. Senki sincs biztonságban senkitől.
– Imádom, Derek. Egy zseni vagy! Jobb világot építünk. Ez legyen a projekt címe!
– Mi, Bob? Hogy Jobb világ?
– Dehogy! Hogy Senki.
Boldogan ráznak kezet, majd Kolstad gyorsan megírja a forgatókönyvet, a borítóra pedig boldogan rajzol egy John Wick 2 posztert, csak öklökkel. Nem lesz a legeredetibb film, de a nézők garantáltan rohadt jól fognak rajta szórakozni, gondolja elégedetten a kész művet szemlélve. Személy szerint én mélységesen egyetértek vele.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.
