Filmkritika

Íme egy település érzelmileg sérült lényeknek – Filmkritika

Hirdetés

Dominik Moll neve talán még az igazán ínyenc filmkedvelőknek se cseng elsőre ismerősen, és valószínűsítem, akkor se szakad fel a kedves olvasóban az „aha” érzés, ha úgy hivatkozom rá, mint a Lemming vagy a Harry csak jót akar rendezőjére. Pedig az 1962-ben Nyugat-Németországban született, de fiatal kora óta Franciaországban élő és magát francia rendezőnek tartó Mollt Cannesban kétszer is jelölték már Arany Pálmára, emellett Európai film-díjra és BAFTA-ra is. A Harry csak jót akar filmje után boldog-boldogtalan Hitchcockhoz hasonlította, a Lemming után pedig még Bunuel is szóba került. Dominik Moll főleg misztikummal megfűszerezett drámai thrillerekben, krimikben utazik.

Bestiáda - filmkritika

Bestiáda – filmkritika

Legutóbbi alkotása a Bestiáda (Seules les bêtes) 2019 is ebbe a műfajba sorolható, alapjául Colin Niel Csak az állatok című novellája szolgált, amit 2017-ben a Point hetilap európai-krimi díjjal jutalmazott. A film hangulata és helyszíne már-már a skandináv krimik fagyos világát idézi, míg az elbeszélés struktúrája – az idő montázsszerű kezelése, novellisztikussága miatt – leginkább a Ponyvaregényre és a Vihar kapujában-ra emlékeztet.

A cselekmény problematikája a francia Alpok egy elhagyatott kisvárosában történt rejtélyes gyilkosság köré épül, ahol látszólag senki sem tud semmiről, mégis mindenki érintett az ügyben.

A film szokatlan kirakósszerű módon öt szereplő különböző szemszögéből tárja fel a titokzatos gyilkosság eseményláncolatát. Mondhatni, hogy ez már egy kidolgozott rendezői fogás, – Martin Ritt Az erőszak (1964), Paul Haggis Ütközések (2004), Sidney Lumet Mielőtt az ördög rád talál (2007) – ami jó pár filmes példa ellenére sem gyakori a kommersz filmes szcénában. Éppen ezért nyújthat üdítő élményt a sokszor egy kaptafára készülő krimik mezőnyében Dominik Moll filmje. De, hogy valóban kimagasló alkotás e, arra az ismertetés után még visszatérek.

Bestiáda - filmkritika

Bestiáda – filmkritika

Röviden, a francia hegyvidéki kisvárosban egy eltűnt férjes asszony után kutatnak, miután a kocsiját elhagyatottan a semmi közepén találják. A nő eltűnésében, és mint később kiderül halálában érintett lesz a film valamennyi szereplője; Michel Farange (Denis Ménochet) a felszarvazott és feleségétől elhidegült tehenész gazda. Joseph Bonnefille (Damien Bonnard) a szociopátiás zavarokkal küszködő magányos birka pásztor. Alice Farange (Laure Calamy) Michel gyengédségre szomjazó felesége, aki férjét Josephel csalja. Evelyne Ducat (Valeria Bruni Tedeschi) a halott nő, aki nyitott kapcsolatban él férjével, s akinek pechére az események épp ebben az isten háta mögötti kisvárosban sűrűsödnek össze. Marion (Nadia Tereszkiewicz) a fiatal felszolgáló, akivel Evelyne viszonyt folytat, s aki a mindent és mindenkit összekötő bonyodalmak egyik katalizátora. Végül Armand (Guy Roger N) egy harmadik világbeli cyber bűnöző, aki magát vonzó nőnek kiadva csal ki pénzt Michel Farangeből, ami a szövevényes gyilkosság másik közvetett katalizátora.

A rendező bevallása szerint nagy tisztelője Truffautnak és a nouvelle vaguenak, feltehetőleg ezért is hangsúlyozza filmjében az esetlegesség és a véletlen, újhullámosok által oly kedvelt motívumát.

Néha egészen direkten, lásd, amikor Armandnak álmában megjelenik a mágus, s figyelmezteti, hogy a véletlen erősebb nála, néha csak a cselekmény szinte valószerűtlen egymásra rétegződéseivel. Bár a filmre, mint misztikus krimire hivatkoztam a bevezetőmben, mégis Moll a sejtelmes krimis felütés után a történetet nem az ilyenkor szokásos klasszikus nyomozásra élezi ki, sokkal inkább a szereplők cselekedetének lélektanára. Így tulajdonképpen a film a viszonzatlan érzelmek, és a kétségbeesett rossz döntések láncolatát tárja a nézők szeme elé. Ami egyáltalán nem baj. Kár viszont, hogy a kezdeti skandináv krimi hangulatot árasztó atmoszférát, főleg az elefántcsontparti párhuzamos történet szál bekapcsolódása után nem képes fenntartani.

Bestiáda - filmkritika

Bestiáda – filmkritika

A film hiányosságai közé sorolható továbbá, hogy bár jól sikerült a casting, a szereplők talán a rendező, talán a forgatókönyv restanciája miatt kétdimenziósak maradtak, amin az élettel teli őszinte színészi játékok se segítenek. Érezni, hogy kétségbeesetten vágynak az intimitásra, de ennek mélyebb egzisztenciális okairól sajnos vajmi keveset tudunk meg.

Mindezen apróbb hiányosságai ellenére Dominik Moll legújabb filmje, az utolsó jelenetig élvezhető, feszes sodrású krimi-(szerű) dráma. Ami a cselekmény linearitását feldaraboló mozaikszerű történetmesélése miatt mindenképp megtekintésre érdemes.

Kapcsolódó cikkek

Szomjas György (1940-2021)

A film nem arra való, hogy magamat mutogassam – Szomjas György emlékére

A nemrég elhunyt rendező egy egészen egyedi perspektívát valósított meg idehaza.

Film

2021. 04. 21.

Charles Cullen és Eddie Redmayne

Sorozatgyilkos bőrébe bújik következő filmjében az Oscar-díjas Eddie Redmayne

Eddie Redmayne már eddig is a szélsőséges karakterek mestere volt.

Hírek

2021. 04. 21.

Jacek Dukaj: Érkezés a sötétségbe

Az emberiség alkonya és a gépek hajnala, másként, mint a Terminátorban – Könyvkritika

Jacek Dukaj olyan világba kalauzol, ahol nem akarunk élni.

Hírek

2021. 04. 20.

A felfedezés igazi filmtörténeti kuriózum lenne

Hajtóvadászat Brazíliában Orson Welles elveszett kópiája után

A dokumentumfilmes stáb sikere igazi filmtörténeti kuriózum lenne.

Hírek

2021. 04. 19.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

The Dry (2020)

Kietlen pusztaságon ólálkodik a hazugság és a halál – Filmkritika

Eric Bana Ausztrália kietlen tájaira kalauzol minket, hogy felderítsen egy bűnügyet.

Filmkritika

2021. 04. 19.

Sötét angyal (1990)

A földönkívüli drogdíler és endorfinvadász esete Dolph Lundgrennel – Filmkritika

Egyik kedvenc retro akciómozink az 1990-es évek legelejéről.

Filmkritika

2021. 04. 12.

Az éjszakai járőr (2019)

Az éjszakai járőr melankolikus Odüsszeiája – Filmkritika

A zsarufilmek egy igen autentikus darabjának híre elsikkadt a filmes köztudatban.

Filmkritika

2021. 04. 09.

Sound of Metal (2020)

A veszteség csendje egyszerre lehet pokol és kiút – Filmkritika

Riz Ahmed élete alakításával vezet végig a gyász idegőrlő folyamatán.

Filmkritika

2021. 04. 08.

The Way Back (2020)

Lehet, hogy Ben Affleck nem jó színész, de ez élete szerepe – Filmkritika

A visszaút a sportfilmek és a karakterdrámák határán egyensúlyozik.

Filmkritika

2021. 04. 01.

Hirdetés