Íme egy település érzelmileg sérült lényeknek – Filmkritika

Dominik Moll neve talán még az igazán ínyenc filmkedvelőknek se cseng elsőre ismerősen, és valószínűsítem, akkor se szakad fel a kedves olvasóban az „aha” érzés, ha úgy hivatkozom rá, mint a Lemming vagy a Harry csak jót akar rendezőjére. Pedig az 1962-ben Nyugat-Németországban született, de fiatal kora óta Franciaországban élő és magát francia rendezőnek tartó Mollt Cannesban kétszer is jelölték már Arany Pálmára, emellett Európai film-díjra és BAFTA-ra is. A Harry csak jót akar filmje után boldog-boldogtalan Hitchcockhoz hasonlította, a Lemming után pedig még Bunuel is szóba került. Dominik Moll főleg misztikummal megfűszerezett drámai thrillerekben, krimikben utazik.

Bestiáda – filmkritika

Legutóbbi alkotása a Bestiáda (Seules les bêtes) 2019 is ebbe a műfajba sorolható, alapjául Colin Niel Csak az állatok című novellája szolgált, amit 2017-ben a Point hetilap európai-krimi díjjal jutalmazott. A film hangulata és helyszíne már-már a skandináv krimik fagyos világát idézi, míg az elbeszélés struktúrája – az idő montázsszerű kezelése, novellisztikussága miatt – leginkább a Ponyvaregényre és a Vihar kapujában-ra emlékeztet.

A cselekmény problematikája a francia Alpok egy elhagyatott kisvárosában történt rejtélyes gyilkosság köré épül, ahol látszólag senki sem tud semmiről, mégis mindenki érintett az ügyben.

A film szokatlan kirakósszerű módon öt szereplő különböző szemszögéből tárja fel a titokzatos gyilkosság eseményláncolatát. Mondhatni, hogy ez már egy kidolgozott rendezői fogás, – Martin Ritt Az erőszak (1964), Paul Haggis Ütközések (2004), Sidney Lumet Mielőtt az ördög rád talál (2007) – ami jó pár filmes példa ellenére sem gyakori a kommersz filmes szcénában. Éppen ezért nyújthat üdítő élményt a sokszor egy kaptafára készülő krimik mezőnyében Dominik Moll filmje. De, hogy valóban kimagasló alkotás e, arra az ismertetés után még visszatérek.

Bestiáda – filmkritika

Röviden, a francia hegyvidéki kisvárosban egy eltűnt férjes asszony után kutatnak, miután a kocsiját elhagyatottan a semmi közepén találják. A nő eltűnésében, és mint később kiderül halálában érintett lesz a film valamennyi szereplője; Michel Farange (Denis Ménochet) a felszarvazott és feleségétől elhidegült tehenész gazda. Joseph Bonnefille (Damien Bonnard) a szociopátiás zavarokkal küszködő magányos birka pásztor. Alice Farange (Laure Calamy) Michel gyengédségre szomjazó felesége, aki férjét Josephel csalja. Evelyne Ducat (Valeria Bruni Tedeschi) a halott nő, aki nyitott kapcsolatban él férjével, s akinek pechére az események épp ebben az isten háta mögötti kisvárosban sűrűsödnek össze. Marion (Nadia Tereszkiewicz) a fiatal felszolgáló, akivel Evelyne viszonyt folytat, s aki a mindent és mindenkit összekötő bonyodalmak egyik katalizátora. Végül Armand (Guy Roger N) egy harmadik világbeli cyber bűnöző, aki magát vonzó nőnek kiadva csal ki pénzt Michel Farangeből, ami a szövevényes gyilkosság másik közvetett katalizátora.

A rendező bevallása szerint nagy tisztelője Truffautnak és a nouvelle vaguenak, feltehetőleg ezért is hangsúlyozza filmjében az esetlegesség és a véletlen, újhullámosok által oly kedvelt motívumát.

Néha egészen direkten, lásd, amikor Armandnak álmában megjelenik a mágus, s figyelmezteti, hogy a véletlen erősebb nála, néha csak a cselekmény szinte valószerűtlen egymásra rétegződéseivel. Bár a filmre, mint misztikus krimire hivatkoztam a bevezetőmben, mégis Moll a sejtelmes krimis felütés után a történetet nem az ilyenkor szokásos klasszikus nyomozásra élezi ki, sokkal inkább a szereplők cselekedetének lélektanára. Így tulajdonképpen a film a viszonzatlan érzelmek, és a kétségbeesett rossz döntések láncolatát tárja a nézők szeme elé. Ami egyáltalán nem baj. Kár viszont, hogy a kezdeti skandináv krimi hangulatot árasztó atmoszférát, főleg az elefántcsontparti párhuzamos történet szál bekapcsolódása után nem képes fenntartani.

Bestiáda – filmkritika

A film hiányosságai közé sorolható továbbá, hogy bár jól sikerült a casting, a szereplők talán a rendező, talán a forgatókönyv restanciája miatt kétdimenziósak maradtak, amin az élettel teli őszinte színészi játékok se segítenek. Érezni, hogy kétségbeesetten vágynak az intimitásra, de ennek mélyebb egzisztenciális okairól sajnos vajmi keveset tudunk meg.

Mindezen apróbb hiányosságai ellenére Dominik Moll legújabb filmje, az utolsó jelenetig élvezhető, feszes sodrású krimi-(szerű) dráma. Ami a cselekmény linearitását feldaraboló mozaikszerű történetmesélése miatt mindenképp megtekintésre érdemes.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.