• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja

Hírek

  • 2021. december 9. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Íme tíz jól bevált módszer, hogy boldogtalanná tegyük magunkat – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Néhány napja olvastam el Rubin Eszter Minek szenved, aki nem bírja című regényét. Sokat gondolkodtam a történetén, az üzeneten, amit egyszerre imádtam és gyűlöltem: imádtam, mert olyan minőségi, nagyhatású lélektani regény és fejlődéstörténet, amivel a kortárs magyar irodalomban viszonylag ritkán találkozni, és utáltam, mert annyira igaz, valódi és őszinte, hogy néha egyszerűen csak nem esett jól olvasni.

Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja

Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja

Manapság igencsak divatjukat élik a lélektani vagy pszichológia regények, amelyek középpontjában a szereplők nagyon részletes érzelem-, gondolat- és lelki világának kidolgozása áll. Rubin Eszter legújabb regényének főszereplője Pető Hanga, a tehetséges, jómódú grafikus, aki a világ egyik legszebb szigetére, Balira utazik nászútra a férjével. Hanga el sem hiszi, hogy eljutott erre a varázslatos helyre, a csodás templomszerű házakhoz, a lélegzetelállító rizsteraszokhoz, ahol végre igazán felszabadultan érezheti magát. Az idilli pillanatok azonban hamar szertefoszlanak, amikor főhősünk egy egzotikus kávékostoló után súlyos allergiás rohamot kap, és csak a táskából előkotort, sok éve nem használt asztma gyógyszer menti meg attól, hogy az őserdő kellős közepén patkoljon el.

Ezzel a szerencsétlen, leginkább tragikomikusnak és abszurdnak nevezhető eseménnyel veszi kezdetét a történet, ami csalóka módon abba a hitbe ringatja az olvasót, hogy egy kissé komor, de mégis kedves, meghökkentő fordulatokkal teli könyvet tart a kezében.

Bevallom, én is ebbe a hibába estem: mivel fogalmam sem volt, hogy miről szól a regény, a fülszöveget szándékosan nem olvastam el, arra számítottam, hogy Pető Hanga, amolyan magyar Bridget Jones lesz, a maga ügyetlen, furcsa és melankolikus módján.

Mondanom sem kell, mekkorát tévedtem. Nem sokkal a majdnem végzetes kávékostoló után hatalmasat ugrunk a történetben, egyenesen vissza Hanga gyermekkorába, ahol megtudhatjuk, min ment keresztül, és milyen események vezettek oda, hogy Hangából az önsorsrontás tiszteletbeli nagyasszonya legyen.

Rubin Eszter

Rubin Eszter

Hanga középosztálybeli zsidó családban nő fel Budapesten, nagyszülei a világtörténelem egyik legsötétebb időszakának túlélői. Ugyan szülei elválnak, és édesapjával sem túl szoros a viszonya, a kislány boldog gyermekkort tudhat magáénak, nagyszülei a tenyerén hordozzák őt, és az iskolatársak is kedvelik. A bajok akkor kezdődnek, amikor Hanga a biztonságot nyújtó elemi után az Apáczai gimibe csöppen, ahol sem a diákokkal, sem a tanárokkal nem találja a közös hangot, ráadásul az édesanyjával is megromlik a viszonya, aki iránt folytonos, ismeretlen harag keríti hatalmába.  Innentől kezdve fura hasfájós érzés és szakadatlan köhögőrohamok kísérik végig Hanga fiatalkorát, és a tünetek csak akkor enyhülnek, amikor a lány hosszú kínlódások után úgy dönt: elege van az orvosokból, elköltözik otthonról, otthagyja az iskolát és a saját lábára áll.

Csakhogy hiába menekül el Hanga az otthon, az iskola és a szanatóriumok fullasztó közegéből, a benne lévő szorongás sosem szűnik meg, a rá nehezedő nyomás alatt pedig sorra hozza a rossz döntéseket, hibát hibára halmoz, pedig igazából semmi rosszat nem tesz. Miután fiatalon teherbe esik, és a józan ész ellenére is megtartja a gyereket, egyik rossz kapcsolatból a másikba sodródik, amelyekből hosszú, keserves évek után tud csak kikecmeregni.

Saját gyerekével fájdalmasan ismerős módon megromlik a viszonya, és még akkor sem tudja igazán elengedni magát, amikor talál egy férfit, aki őszintén és tiszta szívből szereti, és aki mellett végre tényleg önmaga lehet. Élete legboldogabb éveiben újra elhatalmasodnak rajta a pszichoszomatikus tünetek, az orvosok pedig nem értik, mi a baja a látszólag makkegészséges nőnek, aki képtelen megemészteni az ételt, és akinek már annyi energiája sincs, hogy talpon maradjon.

Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja

Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja

Pető Hanga mintha egész életében egy kérdésre keresné a választ: hogyan legyünk boldogtalanok? Önhibáján kívül saját tudatalattijának áldozata lesz, újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, miközben szép lassan olyanná válik, amilyenné sosem akart, magányos, szorongó, magatehetetlen emberré. Az olvasó szinte odarohanna, hogy kitépje ebből a rettenet rossz eseményhalmazból Hangát, és elmagyarázza, ő ennél többet érdemel, és álljon már végre a sarkára, lépje meg, amit meg kell lépni. Aztán szép lassan rájövünk, nem vagyunk egyformák: nem ugyanolyan családban növünk fel, nem ugyanazokat a sebeket hordozzuk, és az idegrendszerünk sem ugyanazt bírja el.

Ez a könyv együtt él, együtt lélegzik az olvasóval, ám ez nem egy könnyed, vidám kapcsolat, sokkal inkább olyan, amely fájó, keserű érzést hagy maga után, és idő kell a megemésztéséhez.

Transzgenerációs traumák, anya-gyermek kapcsolat, párkapcsolati nehézségek mind-mind helyet kapnak Rubin Eszter gyönyörű prózájában, ami nem lesz egyszerű menet, még annak sem, aki tudja, mire számítson. Aki viszont mindezek ellenére is veszi a bátorságot, és végigolvassa azt az érzelmi hullámvasutat, amin Pető Hanga keresztülmegy, annak egy felejthetetlen, kívül-belül értékes könyv lesz a jutalma, ami katartikus élményt tud nyújtani és szépirodalmi szempontból is komoly értéket képvisel.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. március 10.

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    • 2023. január 5.

    A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

    A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

    • 2023. január 5.

    Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

    A rémesen vicces Addams-feldolgozás

    • 2023. január 5.

    Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

    Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

    • 2023. január 5.

    Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

    Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.