- Benke Éva
- 2021. december 9. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Néhány napja olvastam el Rubin Eszter Minek szenved, aki nem bírja című regényét. Sokat gondolkodtam a történetén, az üzeneten, amit egyszerre imádtam és gyűlöltem: imádtam, mert olyan minőségi, nagyhatású lélektani regény és fejlődéstörténet, amivel a kortárs magyar irodalomban viszonylag ritkán találkozni, és utáltam, mert annyira igaz, valódi és őszinte, hogy néha egyszerűen csak nem esett jól olvasni.
Manapság igencsak divatjukat élik a lélektani vagy pszichológia regények, amelyek középpontjában a szereplők nagyon részletes érzelem-, gondolat- és lelki világának kidolgozása áll. Rubin Eszter legújabb regényének főszereplője Pető Hanga, a tehetséges, jómódú grafikus, aki a világ egyik legszebb szigetére, Balira utazik nászútra a férjével. Hanga el sem hiszi, hogy eljutott erre a varázslatos helyre, a csodás templomszerű házakhoz, a lélegzetelállító rizsteraszokhoz, ahol végre igazán felszabadultan érezheti magát. Az idilli pillanatok azonban hamar szertefoszlanak, amikor főhősünk egy egzotikus kávékostoló után súlyos allergiás rohamot kap, és csak a táskából előkotort, sok éve nem használt asztma gyógyszer menti meg attól, hogy az őserdő kellős közepén patkoljon el.
Ezzel a szerencsétlen, leginkább tragikomikusnak és abszurdnak nevezhető eseménnyel veszi kezdetét a történet, ami csalóka módon abba a hitbe ringatja az olvasót, hogy egy kissé komor, de mégis kedves, meghökkentő fordulatokkal teli könyvet tart a kezében.
Mondanom sem kell, mekkorát tévedtem. Nem sokkal a majdnem végzetes kávékostoló után hatalmasat ugrunk a történetben, egyenesen vissza Hanga gyermekkorába, ahol megtudhatjuk, min ment keresztül, és milyen események vezettek oda, hogy Hangából az önsorsrontás tiszteletbeli nagyasszonya legyen.
Hanga középosztálybeli zsidó családban nő fel Budapesten, nagyszülei a világtörténelem egyik legsötétebb időszakának túlélői. Ugyan szülei elválnak, és édesapjával sem túl szoros a viszonya, a kislány boldog gyermekkort tudhat magáénak, nagyszülei a tenyerén hordozzák őt, és az iskolatársak is kedvelik. A bajok akkor kezdődnek, amikor Hanga a biztonságot nyújtó elemi után az Apáczai gimibe csöppen, ahol sem a diákokkal, sem a tanárokkal nem találja a közös hangot, ráadásul az édesanyjával is megromlik a viszonya, aki iránt folytonos, ismeretlen harag keríti hatalmába. Innentől kezdve fura hasfájós érzés és szakadatlan köhögőrohamok kísérik végig Hanga fiatalkorát, és a tünetek csak akkor enyhülnek, amikor a lány hosszú kínlódások után úgy dönt: elege van az orvosokból, elköltözik otthonról, otthagyja az iskolát és a saját lábára áll.
Csakhogy hiába menekül el Hanga az otthon, az iskola és a szanatóriumok fullasztó közegéből, a benne lévő szorongás sosem szűnik meg, a rá nehezedő nyomás alatt pedig sorra hozza a rossz döntéseket, hibát hibára halmoz, pedig igazából semmi rosszat nem tesz. Miután fiatalon teherbe esik, és a józan ész ellenére is megtartja a gyereket, egyik rossz kapcsolatból a másikba sodródik, amelyekből hosszú, keserves évek után tud csak kikecmeregni.
Pető Hanga mintha egész életében egy kérdésre keresné a választ: hogyan legyünk boldogtalanok? Önhibáján kívül saját tudatalattijának áldozata lesz, újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, miközben szép lassan olyanná válik, amilyenné sosem akart, magányos, szorongó, magatehetetlen emberré. Az olvasó szinte odarohanna, hogy kitépje ebből a rettenet rossz eseményhalmazból Hangát, és elmagyarázza, ő ennél többet érdemel, és álljon már végre a sarkára, lépje meg, amit meg kell lépni. Aztán szép lassan rájövünk, nem vagyunk egyformák: nem ugyanolyan családban növünk fel, nem ugyanazokat a sebeket hordozzuk, és az idegrendszerünk sem ugyanazt bírja el.
Ez a könyv együtt él, együtt lélegzik az olvasóval, ám ez nem egy könnyed, vidám kapcsolat, sokkal inkább olyan, amely fájó, keserű érzést hagy maga után, és idő kell a megemésztéséhez.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.