• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Archer

Filmkritika

James Bond kiborgok, nácik, szovjet kémek, kolumbiai drogbárók, az FBI, és az egész világ ellen – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Aki rendszeresen olvassa a cikkeimet, alighanem már rájött, hogy mennyire lelkesedem az rajzfilm-, és animációs sorozatok és filmek iránt, ezt a ragaszkodást – csakúgy mint a képregények iránti rajongást – vélhetően gyermekkoromból hoztam magammal, és szerencsére számtalan olyan, felnőtteknek szóló alkotás készül, és marad forgalomban, melyek a harmincon felüli énemet is tökéletesen kiszolgálják. Elég, hacsak a legnépszerűbbeket említem, a South Parkot, a Simpson családot, vagy épp a Family Guy-t, no és egy olyan szériát, mely véleményem szerint gyakorlatilag mindegyiket felülmúlja.

Nem csupán felülmúlja, de egyenesen közös trónon ücsörög másik nagy kedvencemmel, a Rick és Morty szériával, magabiztosan utasítva maguk mögé minden egyéb próbálkozást. Az Archer Adam Reed fejéből pattant ki 2008-ban, és hosszú előkészítő munkálatok után másfél évvel később debütált az FX-en. Óriási szívfájdalmam, hogy a széria a jelenleg futó 10. évaddal úgy fest, véget ér, másfelől örülök, mert dicsőségben teszi mindezt, mielőtt még mások mintájára önmaga paródiájává válna. Bár lehetséges, hogy az Archer még ebből is jól jönne ki. És, hogy miért tartom ennyire zseniálisnak a szériát? Nos, nézzük sorban!

Archer

Archer

Mert iszonyúan látványos az animáció

De komolyan, különösen a 2-3. évadtól egészen szemkápráztatóak nem csupán a karakterek, de a hátterek, és a környezet is, mely valahol az 1960-as évek kémfilmjeinek látványvilágát ötvözi Hollywood hőskorának film noiros színtónusaival, és a rajzfilmes alap ellenére is elképesztően élő és lélegző, és bár nyilván egy nagyszabású animációs mozi lepipálja, a Family Guy és Simpson család-féle karikatúraszerű ábrázolásmódot messze maga mögött hagyja.

Archer

Archer

A rajzfilmjelleg csupán forma, nem eszköz

Oké, mit kell ezen érteni? Azt, hogy az Archer mind karaktereit, mind történetét és látványvilágát tekintve tökéletesen megállná a helyét élőszereplős sorozatként is, vagyis a rajzfilmjelleg egyáltalán nem eszközként funkcionál, mint a fentebb említett szériáknál, sokkal inkább csak egy forma, mely az egészet még látványosabbá teszi, és éppen ezért hiába beszélünk rajzfilmről, még így is messze élethűbb, mint bármely kortársa.

Archer

Archer

Hihetetlenül kreatívan kotyvaszt

Az Archer annyi különböző zsánert olvaszt magába, hogy azt felsorolni és kibogarászni is nehéz, de van itt hidegháborús thriller, kémfilm, politikai szatíra, sci-fi, akciófilm, ám mindez nem válik öncélúvá, mert jól kialakult, és körvonalazható saját határait nem adja fel, mindig kitűnően tartja az egységet, és mikor egy-egy újabb zsánerbe kap bele, az valódi kreatív fordulatként, vagy épp a popkultúra megmosolygtató paródiájaként hat, és ez a következő pont.

Archer

Archer

A popkultúra megkapja a magáét

A 2000-es évek után vált uralkodó dramaturgiai divattá a különböző művészeti ágakban, hogy fel-felelevenítjük a popkultúra népszerű epizódjait, ami odáig fajult, hogy egy komplett regényt tett világsikerré a Ready Player One képében. Az Archer egész másképp közelít a dologhoz, ugyanúgy visszanyúl a popkultúra egyes szegmenseiig, ám sokkal inkább kiforgatja azokat, semmint tiszteleg előttük, a géppuskatűzként pergő párbeszédek közt pedig egy-egy kiszólás elképesztően viccesen tud hatni, tök mindegy, hogy Burt Reynolds, vagy George Takei a célpontja.

Archer

Archer

Folyamatos megújulásra képes

Én a mai napig tartom azt a meggyőződésemet, hogy minden egyes szériából maximum 4-5 évadot szabadna forgatni, mert nagyjából ennyi a határ, amikor ki szokott fulladni a történet, vagy megszikkadni a puskapor, és olyankor általában jön a kasza, vagy a méltatlankodó nézői reakciók. Az Archer alkotói minden esetben tökéletesen érezték, mikor jön el ez a pillanat, és az eddigi 9 teljes évadban legalább 3-4-szer vitték egészen más irányba a történetet a vártnál, így pedig nem csupán az érdeklődést tartották fenn, de szélesítették is Archer világát.

Archer

Archer

A humor (minden nyelven)

A végére hagytam az Archer talán legnagyobb erényét. Merthogy az Archer vicces. Nem, nem, komolyan, irdatlanul vicces, és van itt minden a cinikus kiszólásoktól kezdve az angol humoron át a fekete humorig, és a helyzetkomikumig. Ugyan a poénok nagy része a főszereplők ellentéteire, és egymás iránti érzelmeire épül, olyannyira kreatívan teszi mindezt, hogy egyszerűen képtelenség megunni Cyril töketlenkedéseit, Cheryl szexuális parafíliáit, vagy azt a tény, hogy Sterling Archer a legnagyobb seggfej, aki valaha rajzfilmben szerepelt (igen, bőven túltesz Homer Simpsonon is). És bár, akárcsak az összes sorozat, az Archer is eredeti nyelven az igazi, a magyar szinkron is fantasztikusan sikerült. Makranczi Zalán érezhetően imádott Archer lenni, Pikali Gerda hangjában Lanaként megvan az a kettősség, melyet a kemény nő, és a szexuális túlfűtöttség ad, és Hajdu Steve is fantasztikusan hozza a pipogya Cyrilt. Az egész hihetetlenül működőképes.

Archer

Archer

Szereted, vagy nem szereted

Nem találkoztam még olyannal, aki azt mondta volna, „ja-ja, nem rossz az Archer, néha nézem.” Ezt a sorozatot általában vagy nem szeretik, durva humora, és erőszakossága miatt, vagy ódákat zengenek róla végtelen kreativitását méltatva (jut eszembe, tudjátok, melyik korban játszódik az Archer? Ugye, hogy nem egyszerű ezt sem megfejteni). Való igaz, hogy szükséges is hozzá némi ráhangolódás, éppen azért, mert annyira más, mint bármi, amit korábban animációs sorozat címszó alatt láttál, hogyha nem szippant be azonnal, érdemes neki 1-2 évadnyi esélyt adni. Garantálom, hogy nem szabadulsz majd tőle!

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Jólesően nosztalgikus popkultklisék – A Stranger Things áthallásai

Így építs fel egy alternatív valóságot a filmvásznon – The Man In The High Castle

10 kiváló sorozat, melyeket megtörtént események ihlettek

Kapcsolódó cikkek

Kedvenc filmrendezőink kedvenc filmjei, avagy az inspiráció eredője

Miből lesz a cserebogár Kubrick, Coppola vagy Tarantino művészetében?

Emil Jannings, az első Oscar-díjas

A pre-method actor, avagy az első Oscar-díjas, akiről megfeledkezett a szakma

Emil Jannings egy egész generációnak jelölte ki a követendő utat.

A felfedezés igazi filmtörténeti kuriózum lenne

Brazil filmes archívumban rejtőzhet Orson Welles 80 éve elveszett kópiája

A dokumentumfilmes stáb sikere igazi filmtörténeti kuriózum lenne.

A szatíra pápája – A 10 kedvenc regényünk Kurt Vonnegut műhelyéből

Egy irodalmi zseni, aki nem tisztelt semmiféle határt.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Kedvenc filmrendezőink kedvenc filmjei, avagy az inspiráció eredője

    Miből lesz a cserebogár Kubrick, Coppola vagy Tarantino művészetében?

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. július 27.

    Az elfogadás léleksimogató meséje és az olasz Riviéra – Filmkritika

    A Pixar legújabb animációs filmje üdítően hat a sok akciómozi közt.

    • 2021. július 23.

    A koreai álom, avagy sehol sincs kolbászból a kerítés – Filmkritika

    A Minari – A családom története hétköznapi film, mert megmutatja, milyenek a mi hétköznapjaink is.

    • 2021. július 19.

    Középszerű kalandok a biológiai hadviselés korában – Filmkritika

    A legmegosztóbb zombis kaland, amit eddig láttál.

    • 2021. július 15.

    A fogyasztói kultúra kritikája ezúttal a pénzpiaci kapitalizmus bűntetteiben manifesztálódik – Filmkritika

    A Vonat Busanba kiváló a maga zsánerében, nem úgy a folytatás.

    • 2021. július 7.

    A jövő háborúját a ma emberei vívják meg – Filmkritika

    Egy film, amiben nincsen egyetlen képkocka, amit ne loptak volna valahonnan.