Kovács Krisztián
2021. május 27. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

James Corden galádul kizökkent a könnyes Jóbarátok-nosztalgiából – Filmkritika

Az a típusú sorozatrajongó vagyok, aki nehéz szívvel, de végül könnyedén képes elengedni egy általa rajongott szériát, amennyiben azt nem pénzügyi problémák, vagy kreatív ellentétek miatt kaszálja el egy-egy szolgáltató, hanem hagy kifutást, és méltó lezárást minden egyes történetszálnak. Éppen ezért hiába imádom a mai napig a klasszikussá vált X-aktákat, az ég világon semmiféle értelmét sem láttam a sorozat feltámasztásának, mert vallom, hogy a széria témája, és egészen megnyerő öniróniája valójában a 90-es években működött csak igazán, akkor jelenthetett igazi kuriózumot, a mai kor viszonyai közé szuszakolva azonban nem több egy szórakoztató, de többnyire üres és sablonos sci-fi thrillernél, az pedig csak a dolog pikantériája, hogy e sablonokat nagyrészt önmagától nyúlja. Éppen ezért tartottam is némileg a Jóbarátok – Újra együtt című filmtől, még akkor is, ha tudtam, hogy itt messze nem a 17 éve véget ért széria klasszikus értelemben vett feltámasztásáról lesz szó.

Jóbarátok – Újra együtt (2021)

Mert miről is van szó? Hat egykori jóbarát összegyűlik, és nosztalgiázik kicsit a karrierjük vitathatatlan csúcspontját jelentő tíz esztendőről, melynek során egy olyan sitcom vezető arcaivá váltak, akikért kis túlzással egy egész bolygó rajongott, és akik hamar a popkultúra szerves részei lettek még akkor is, ha egyébként a sorozat 2004-es zárása óta viszonylag kevés érdemlegeset vittek véghez. Tisztes távolságtartással igyekeztem viseltetni a műsor iránt, de már az első 2 percben biztos voltam benne, hogy nem fog sikerülni. Az ugyanis, ahogy az ötletgazdák egyesével bevezetik a hat főszereplőt a film kedvéért ismét teljes egészében felépített, autentikus díszletek közé, hogy a nosztalgia hulláma rájuk találjon, egészen megkapó, és izgalmas, és őszinte leszek, ebben a formában elnéztem volna őket másfél órán keresztül.

És kétségtelenül ez lett volna a jobb megoldás, de erről egy kicsit később. Előbb nézzük meg, miként is fest a Jóbarátok – Újra együtt felépítése (nem lövök le poént, mindezt a trailerben is láthattuk már): nosztalgiázás, talk-show, nosztalgiázás, talk-show, teljesen indokolatlan divatbemutató, nosztalgiázás archív felvételekkel, talk-show.

Értem a változatosság érdekében felhúzott vázat, a probléma inkább az, hogy az ötletgazdák valamiért nem hitték el, hogy pusztán a hat főszereplő egymás közti sztorizgatása önmagában elviszi a hátán a produkciót, pedig a Jóbarátok-nosztalgiát éppen ők, és az ő történetük, valamint ennek a ritkán együtt látható (2004 óta a mostanin kívül mindössze egy alkalommal voltak együtt) hatos társaságnak a szívmelengető és barátias hangulata adja.

Ha ezt megspékelték volna némi „bakiparádéval”, pár archív jelenettel, az jóval többet adott volna, mint az a némileg felszínes tartalom, amit beszuszakoltak melléjük.

Jóbarátok – Újra együtt (2021)

A talk-show részről ugyanis nagyon hamar kiderül, hogy teljesen felesleges, és itt most némileg SPOILER-t kell kiáltanom. Nem csupán azért felesleges, mert meglehetően illúzióromboló a foghíjas nézőtér, és a szájmaszkban ücsörgő emberek – ehhez a látványhoz sajnos túlságosan is hozzászoktunk már – hanem leginkább James Corden miatt, aki kis híján elripacskodja még a saját felszínes kérdéseit is. E kérdések ugyanis a lehető legsablonosabbak, az ég világon semmit sem adnak azoknak a rajongóknak, akiket tulajdonképpen ez az egész műsor elsősorban megcélozni igyekezett azzal, hogy megszületett. Komolyan tizenhét évvel a széria vége után, és tudván, hogy a hat karaktert mennyire nehéz volt egyébként is összetrombitálni, a legégetőbb kérdés, amit feltehetünk az, hogy akkor tulajdonképpen Rachel és Ross szakításban voltak-e? De a film leggyengébb pontja mégsem ez: Kit Harrington és David Beckham kedvenc Jóbarátok-epizódjának kérdése kétlem, hogy túlságosan sok embert érdekelt előzetesen, de rendben, ezen még túlléphetünk, amikor azonban megjelenik Cindy Crawford Ross ikonikus bőrnadrágjában, Justin Bieber pedig Burgnyiknak öltözve, a műsor színvonala hirtelen egy mezei cirkusz szintjére süllyed.

Ez pedig bosszantó, mert azok a részek, amikor a hat főszereplő egymagában ül a kávézó, vagy Monica lakásának díszletében, és régi sztorikat elevenít fel, igazán, jólesően szívmelengető, még a kezdeti osztálytalálkozó hangulatú feszengés ellenére is átjön a hangulatból, hogy ez a hat ember valóban szeretettel tekint egymásra, valóban érzik és a mai napig nem felejtették el, mennyit köszönhetnek a másiknak, hogy együtt építették fel a modern tévétörténet talán legnagyobb sikersztoriját, mely egy életre meghatározta a pályájukat. Az a családias hangulat, az összekacsintások, az ölelkezések egy-egy momentuma többet ad, mint az összes kényszeresen a filmbe erőltetett szórakoztató elem.

Amikor Matt le Blanc és Matthew Perry újra beleülnek a barna bőrfotelekbe, majd Perry egyszer csak odafordul barátjához, és annyit mond: „Matt, olyan jó látni téged„, akkor érzed, hogy az valóban szívből jön, és ennyi elég.

Jóbarátok – Újra együtt (2021)

Egy szó, mint száz, felemás élmény a Jóbarátok – Újra együtt, de ha ítéletet kell mondanom, akkor alighanem még mindig inkább azt kívánom, hogy egy-egy stáb így tegyen pontot egy kultikus széria végére, semmint tökéletesen indokolatlan, és pénzhajhász feltámasztásokkal, mint amilyen az X-akták 10. és 11. évadja volt, vagy amire épp most készülnek a Szex és New York esetében.

Ha ez búcsú – és szeretném azt hinni, hogy az – akkor még az infantilis gyerekbetegségeivel együtt is méltóbb a Jóbarátokhoz, mint bármilyen klasszikus értelemben vett folytatás lett volna. Ha pedig a hat főszereplő bármikor ismét összegyűlne sztorizgatni, én vevő leszek rá, és a közönség is, és őszintén remélem, addigra az alkotók is elhiszik, hogy ez a formátum a teljesen felesleges, és felületes szórakoztatóipari sallangok nélkül is tökéletesen működőképes.