Kedvenc íróink kedvenc regényei 5. – Samuel Beckett

Új sorozatunkban ezúttal nem mi ajánlunk Nektek olvasnivalókat a szabad estékre. Kutatgattunk egy kicsit, interjúkat, memoárokat és önéletrajzi írásokat böngésztünk, hogy megvizsgáljuk, kedvenc íróink mely regényeket tekintették a kedvenceiknek, így most kezdetben hét nap napon át minden este átnyújtunk nektek egy listát, benne egy-egy világhírű szerző 10 örök kedvencével.

Samuel Beckett kedvencei

Olvass sokat, írj sokat! Így hangzik az örökérvényű mondás, melyet az irodalomtörténetben milliárdnyi alkalommal elismételtek már befutott írók, klasszikusok, és bestseller szerzők egyaránt, és melynek metsző igazságtartalma a sok ismételgetés dacára sem kopott meg. Érdekes látni, hogy a világirodalom nagyjai mely műveket sorolják a kedvenceik közé, és ez alapján jól látszik az is, milyen lenyomatot hagytak olvasói élményeik írói munkásságukon.

Mára ismét egy irodalmi Nobel-díjas zsenit, a Godot-ra várva szerzőjét, Samuel Beckettet választottuk, aki életében legalább olyan sikeresnek bizonyult drámaíróként, mint költőként, és akit emiatt 1969-ben terjesztettek fel a legfontosabb irodalmi kitüntetésre. Beckettet nem csupán meghökkentő narratív eszközei, vagy témái emelték magasan az átlag fölé, de végtelenül szerény magatartása is, interjút ritkán adott, igyekezett távoltartani magát a sajtótól, a Nobel-díjért kapott pénzjutalmat pedig rászoruló művészek közt osztotta szét.

Íme Beckett kedvencei:

Franz Kafka: A kastély

Agatha Christie: A ferde ház

Jules Verne: 80 nap alatt a Föld körül

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

Albert Camus: A idegen

J. D. Salinger: Rozsban a fogó

William Faulkner: Mosquitoes

Maurice Blanchot: Halálos ​ítélet

Jean Racine: Andromaque

Theodor Fontane: Effi ​Briest

Holnap George R. R. Martin kedvencei következnek. A korábbi epizódokat itt találjátok.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!