- Benke Éva
- 2020. március 17. | Becsült olvasási idő: 5 perc
Erin Morgenstern első regénye, az Éjszakai cirkusz után nyolc évvel jelenik meg a szerző méltán várt új alkotása, a Csillagtalan tenger az Agave Könyvek gondozásában. Az amerikai írónő második története egy csodálatos mese, titkokkal átszőtt fantáziavilág, ahol az olvasó ismételten fejest ugorhat egy nyugtalanító rejtélyekkel teli történetbe. Kicsit Tolkien, kicsit Gaiman, kicsit görög mitológia, és talán egy csipetnyi folklór, egyszóval egy szimbolikákkal teli mesevilág, ahol én személy szerint remekül éreztem magam.
Mélyen a föld alatt létezik a Csillagtalan Tenger. Egy rejtett világ, ahova csak a kiválasztottak léphetnek. A különös hely csodás könyvtárakat rejt, amelyek végeláthatatlan könyvespolcoknak adnak otthont. Ám ezek a furcsa, ugyanakkor minden képzelet felülmúló földalatti könyvtárak, csak falra festett, mágikus ajtókon keresztül érhetőek el.
A történet főszereplője, Zachary Rawlins gyerekkorában nem nyitotta ki azt a bizonyos varázslatos ajtót, ám évekkel később – amikor már a Vermont egyetem diákja – találkozik egy roppant különös könyvvel. Hogy mi benne olyan különös? A könyv éppen azt a történetet meséli el, amikor az ifjú Zachary úgy döntött, hogy nem nyomja le annak a furcsa festett ajtónak a kilincsét. Talán nem meglepő, főhősünk úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot, és utánajár a különös könyv rejtélyének. Miközben igyekszik magyarázatot találni a megmagyarázhatatlanra, rábukkan néhány nyomra, amely New York egyik titkos irodalmi álarcosbáljához vezeti el. Innen pedig már egyenes az út a Csillagtalan tengerhez… Útja során megismerkedik a gyönyörű mesélővel, Doriannal, a rózsaszín hajú nővel, Mirabellel és a különös Allegrával. No, és persze a könyvtár macskáit se hagyjuk ki a sorból, akik gyakorta szegődnek Zachary nyomába.
A Csillagtalan tenger egy történet a történetben; egy mese, ahol könyvek és titkok cikáznak kaotikus, szinte álomszerű képsorokban. A történet bár néhány mondatban elmesélhető, valójában jóval összetettebb szerkezetű, mint, amit a cselekmény első hallásra sugall. Zachary meséje ugyanis összefonódik sok másikkal is, hol tündérmese, hol egy időtlen szerelem históriája, hol pedig hajtogatott csillagokra írt rémálmok folynak egybe a cselekménnyel. A kérdés már csak az, hol érnek össze a szálak…
Morgenstern kifinomult stílusa képszerű, szinte barokkos elbeszélésű, amely régmúlt korok úrias hangulatát idézte fel bennem. Olyan leírásokkal parádézik az írónő, hogy feltekintve a regényből, meglepődve konstatáltam, hogy otthon a fotelben ülök, és nem a földalatti könyvtár labirintusszerű folyosóin bolyongok. A teljesen képszerű ábrázolásmód minden érzékszervünkre hat, érezzük a Konyha által küldött cukormázas muffin illatát és tapintjuk a különböző könyvek érdes vagy épp bársonyos borítását. Ám aki egy könnyed gondolatmenetű, kissé talán klisés fantasy-t várna, azt el kell tántorítsam. A Csillagtalan tenger tele van elgondolkodtató szimbolikákkal, metaforákkal és sajátos módon értelmezhető momentumokkal. Valójában azonban éppen ez benne a különleges, hiszen mindenki a saját maga módján értelmezheti a méhek vagy a kulcsok jelentőségét, de a Bagolykirály személye is az olvasóra van bízva. A regény elutasítja a fantasy írás alaptörvényeit, és a maga különc módján tálalja történetét. A megfejtésre váró sajátos rejtélyekkel teletűzdelt regény homályossága egyeseknek felemelő, másoknak inkább dühítően frusztráló, ám a sztori különlegessége vitathatatlan.
Most pedig elérkeztünk ahhoz a bekezdéshez, amelyben a számomra legkedvesebb tulajdonságát említem a regénynek. Ez pedig nem más, mint, hogy a Csillagtalan tenger telis-tele van irodalmi utalásokkal, amelyeket egy igazi könyvmolynak nem nehéz felfedezni. Bár míg néhány utalás teljesen egyértelmű, azért akadnak benne olyanok is, ahol nagyban vakargattam a fejem, hogy ugyan itt mégis miről lehet szó (bár persze tippjeim azért akadtak bőven).
Hogy csak néhány egyértelmű könyves utalást említsek, találkozhatunk többek között Dorian Gray-vel, Narnia krónikáival, Hamlettel, de Stephen King Ragyogás című regényével is. A szereplők persze nemcsak naphosszat olvasnak, hanem teszik, amit tenniük kell a cselekmény érdekében, de tény, ami tény, a könyves utalások tulajdonképpen végig jelen vannak. Ehhez nem is kell messzire mennünk, hiszen már az első oldalakon felbukkanó könyvtároslány is egy híres krimiíró, Raymond Chandler regényét bújja.
Szó, mi szó, akárcsak Zachary, én is imádom a könyveket, így ha tehetném, már csomagolnám a bőröndöm, és holnap utaznék is a Csillagtalan tengerhez, de egy történet-rágógumit is szívesen elrágcsálnék, ha valaki megkínálna vele. Bár sajnos egyelőre egyik sem kivitelezhető, így marad a mézes tea, a nagy kád forró fürdő, na és Morgenstern regénye, ahol megmártózhatok a földalatti világ mágikus tengerében.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.