- Tegdes Péter
- 2020. november 5. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Kevés olyan hely van a világon, ahol úgy tűnik, megállt az idő. Több százéves épületek között őszülő, kopaszodó figurák járnak, olyan ruhákban, amik egy letűnt kor világát idézik, olyan féltve őrzött, belülről erjedő világban élnek, amit mások elől elzárnak. Aztán néha kinyílik csodaországuk kapuja, az emberek beözönlenek a főnökük karácsonyi vagy húsvéti miséjére, aztán egy gyors hátraarcra szólítják fel az egybegyűlteket, hadd folytatódhasson tovább hamis csillogású életük. A Vatikánról írunk, aminek több évszázados fennállása alatt rengeteg titkot, botrányt és erkölcstelenséget sikerült felhalmoznia, amik a történelem során így vagy úgy, de felszínre bukkantak.
Frédéric Martel is valami hasonlóra vállalkozik: A Vatikán kínos titkai című könyvében az aranyozott kilincsek mögötti, a letagadott (gyakran homofóbia mögé zárt) homoszexualitást veszi górcső alá, feltérképezi és ismerteti a katolikus egyház utóbbi néhány évtizedének minden sokkoló szexuális botrányát, homoszexualitás elleni kirohanását. Megannyi bűnt, melyek alól a feloldozást Ferenc pápa jelenti – legalábbis ha optimisták vagyunk.
Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai
Tette fel a költői kérdést egy újságíró kérdésére Ferenc pápa még 2013-ban, a riói katolikus ifjúsági világtalálkozón. Martel szerint a pápa nem tagadta meg jezsuitaságát, amikor így válaszolt, ugyanis többféleképpen is lehet értelmezni a szavait. Valaki szerint ez egyfajta feloldozás a melegeknek, Isten (és a pápa) szeretetének kiterjesztése a homoszexuálisoknak, más, konzervatívabb gondolkodók szerint nem érdemes ennyire elragadtatni magunkat. Ami tény és való azonban, hogy Ferenc pápa sok szempontból szakított elődei politikájával, ami nemcsak a külsőségekben (jóval egyszerűbb papi viselet) mutatkozik meg. Bár Martel könyve 2019-ben jelent meg (ráadásul több országban egyszerre időzítették ezt az időpontot, hadd szóljon még nagyobbat a történet), a véletlen folytán mintha a magyarországi megjelenés időzítése még jobb lett volna, mint az eredeti:
A pápáról szóló, Francesco című dokumentumfilmben ugyanis nem kevesebbet sugallt, mint hogy a melegeknek is joguk van arra, hogy családjuk legyen: „A homoszexuálisoknak joguk van ahhoz, hogy egy családhoz tartozzanak. Isten gyermekei, és joguk van a családhoz. Emiatt senkit sem szabad kiutasítani vagy szenvedésre késztetni.” Bármennyire örömtelinek és felvilágosultnak látják sokan a pápa álláspontját, rövid időn belül körvonalazódó, drasztikus változásokra nem érdemes készülni. Főleg, ha tudjuk, néhány évtizeddel korábban milyen vaskalapos konzervatívságról tett tanúbizonyságot az egyház.
Martel könyvbemutatón
A szexualitás elvileg tabutéma a Vatikánban, a gyakorlatban azonban körülbelül mindenki megtalálja rá a módját, hogy kiélje szexuális fantáziáit. Voltak persze olyan periódusok is az egyház életében, amikor megpróbálták „meggyógyítani” a melegeket és a pedofilokat, mivel a két fogalmat gyakran szinonimaként használták. Egy 1989-ben alapított intézmény, a Casa Alberione célja az volt, hogy meggyógyítsa a pedofil katolikus papokat, téve mindezt úgy, hogy nem szolgáltatták ki őket a világi igazságszolgáltatásnak és egyházi méltóságukat sem vették el az érintettektől.
Volt egy másik, legalább ugyanennyire „korszakalkotó” pszichológiai kezelése az egyháznak. Tony Anatrella, pap és pszichoterapeuta olyan fiatal szeminaristákkal foglalkozott, akik nem voltak biztosak nemi identitásukban. Anatralla különleges „kezelése” részeként levetkőztette, majd kezével kielégítette őket. Több éven keresztül folytatta perverz játékát, mígnem vallomást tettek ellene. A pap ártatlannak vallotta magát, ügyét végül nem tárgyalták, elévülés miatt. A II. János Pálhoz és XVI. Benedekhez is közelálló Anatrella nevét az egyház ezután minden hivatalos dokumentációjából kitörölték, úgy tettek, mintha soha nem is létezett volna.
Martel is több ízben utal a 2015-ös Spotlight Oscar-díjas filmre, ami elsősorban a bostoni pedofil papokat leplezi le, akiknek illegális cselekedetiről nemhogy tudott az egyház, de még segített is nekik eltussolni a történteket. A botrányban több mint kétszáz pap volt érintett, a film megjelenése után pedig még több lepleződött le. Talán ebből a példából is kitűnik, hogy az egyházi előkelőségek többsége pontosan tudja, mi zajlik le az egyházon belül, ám nagyvonalúan (?) úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, a legnagyobb eleganciával söprik a szőnyeg alá mások mocskát. Valószínűleg azért, mert itt majdnem mindenkinek bőven van mit rejtegetnie.
Jeremy Irons és a Borgiák című széria, melyben Hollywood emlékezett meg az egyház visszaéléseiről
A szexuális visszaéléseket olykor országhatárokon átívelő, keresztény szervezetek árnyékában követték el. A 2008-ban elhunyt Marcial Maciel már papnövendékként, az 1940-es években alapít egy oktatási és karitatív célzatú szervezetet, a Krisztus Legionáriusai Kongregációt, mely a lehető legszigorúbb elvek szerint működik. A mexikói papnak már akkor is voltak botrányai, a ’40-es ’50-es években szexuális abúzussal vádolják, homoszexuális szeánszain a kábítószer is gyakran előkerült.
A vádak alól hihetetlen ügyességgel felmenteti magát, a Krisztus Legionáriusai mindeközben szintet lép, egy közvetlenül a Szentszék alá tartozó szervezetté válik. Maciel visszaélt a fiatal papnövendékek gyónásakor megvallott bűneivel, akiket a szervezet feltétel nélküli engedelmességre és hallgatása kényszerít.
Maciel 2008-as halála után a szervezet megújult, vezetőségét leváltották. Jelenleg közel negyven országban vannak tagjai, négyszáz pap és háromezer-hatszáz szeminarista a tagja.
Részlet A két pápa című filmből
A könyv talán legérdekesebb része, amikor Martel a Vatikán közelében tevékenykedő férfiprostituáltakat szólaltatja meg. Többségük bevándorló, menekült, akik azért bocsátják áruba a testüket, mert nem találnak munkát, az otthon maradó családjukat azonban nem hagyhatják anyagi támogatás nélkül. Valódi foglalkozásukat természetesen titkolják feleségük, szüleik és gyermekeik előtt, Martel kérdéseire azonban őszintén válaszolnak. Így kiderül, hogy egy luxus prostituált milyen pontosan meg tudja becsülni, melyik papnak mekkora tarifát kell mondania, mások arról számolnak be, hogy sok pap gyengéd szeretettel viseltetik feléjük, mintha az eltévelyedett lelkeket szeretnék a jobb irányba terelni, ahogy az is kiderül elmondásukból, hogy a visszatérő vendégeket szeretik a legjobban, ők akár kedvezményeket is kaphatnak.
A szerző az egyházi városállamot védő férfiak közül is beszélt néhánnyal, jelentős hányaduk arról számolt be, hogy a többség tisztában van a falakon belül zajló homoszexuális vonatkozású történtekkel, nem egynémelyüket pedig megkörnyékezték a papok, sokszor túlzottan egyértelműen, tolakodóan, a gárdistáknak pedig minden diplomáciai érzéküket bevetve kellett úgy visszautasítaniuk az ajánlatot, nehogy saját magukra haragítsák Isten szószólóit.
A szerző
A 2008-ban elhunyt kolumbiai bíboros, Alfonso López Trujillo, aki a Család Pápai Tanácsának elnöke volt, Martel könyvének egyik legbotrányosabb papja. Az 1980-as években Medellín volt a világ egyik legveszélyesebb helye, a drogkereskedelem Mekkája. A városban félkatonai szervezetek alakultak, elvileg azért, hogy megvédjék a lakosságot a kartellek ellen, bár a gyakorlatban sokszor inkább a drogkereskedők kezére játszottak. A mindig túldíszített ruhában járó, a kézcsókhoz ragaszkodó Trujillót is sokszor ilyen milíciák követték útjaira, hogy védelmet nyújtsanak neki. A bíboros felhívta a milícia figyelmét azokra a baloldali papokra, akik szembeszálltak az ő ultrakonzervatív, melegek ellen ádázul fellépő nézeteivel, aztán hogy, hogy nem ezek a papok később meghaltak. Többek szerint Trujillo hatalmas vagyona részben a drogkereskedőktől származik, akik hálásan pénzelték őt, mások szerint azonban ezek csupán aljas rágalmak.
Az viszont már tény, hogy a bíboros egyik napról a másikra tűnt el Kolumbiából, hogy aztán Rómában folytassa pályafutását. Trujillo konzervatív nézeteinek megfelelően átkozta az óvszert és a nemi védekezés minden formáját, nem törődve azzal, hogy az AIDS-elleni védekezés leghatékonyabb eszközét űzte a pokolba. A bíborosról többen is azt állították, hogy nemcsak szóban, hanem tettlegesen is bántalmazta, megalázta a papnövendékeket. Férfi prostituáltjai is voltak, akiket szintén fizikálisan bántalmazott. 2008-as halálakor Rómában temették el, mivel elvileg Medellínben a félkatonai szervezetekkel való összejátszása miatt jutalmat ajánlottak fel az elfogásáért.
Martel könyvét a Park Kiadó gondozza idehaza
Nem elég azonban egy figyelemfelkeltő, botrányokban bővelkedő témát találni (mint ahogy tették a Meghan Markle és Harry herceg kapcsolatáról könyvet író újságírók): csak rengeteg kutatómunka, személyes találkozó vagy könyvtárban eltöltött hetek, hónapok hozhatják meg az olvasóban azt az érzést, hogy a könyv írója teljesen képben van könyve témáját illetően, sok szemszögből megvizsgálta az ügyet, egyetlen, az olvasó fejében időközben felötlött kérdést sem hagyott megválaszolatlanul.
Ekkora adatbázissal dolgozni ugyanakkor mindig veszélyes, félő, hogy az olvasó időközben elveszíti a fonalat vagy összekuszálja a neveket, történéseket, ami ennél a könyvnél is előfordul. A kiadó kivédhette volna ezt a problémát, ha egy képmellékletet is tesz a könyvbe, enélkül ugyanis a sok pap, érsek és bíboros nevét nem tudjuk archoz kötni, és ember legyen a talpán, aki az ötszázadik oldal után kapásból meg tud nevezni öt-tíz egyházi személyt, akiről korábban már olvasott.
A könyv másik hiányossága, hogy bár Martel az első oldalakon még azt írja, tizenöt szabályt állapított meg a Vatikán és a homoszexualitás relációját illetően (például valaki minél inkább homofób, annál inkább valószínű, hogy valójában homoszexuális), ezeket a szabályokat a fejeztek közepén, mintegy mellékesen írja le. Ha ezek mentén a szabályok mentén tagolta volna a könyvét, vagy legalábbis hangsúlyosabban elválasztja egymástól a témákat, és kissé kevésbé csapongóan ír, sokkal olvasóbarátabb lett volna a könyv, ami persze így is eléggé olvasmányos, és folyamatosan tovább olvasásra késztet.
A Park Kiadó gondozásában megjelent A Vatikán kínos titkai egy olyan világot mutat be, aminek bár botrányairól már többször és több felől is halhattunk, leginkább talán még mindig a pompa él róla az emberek fejében – legalábbis eddig a könyvig. Martel fáradhatatlanul merült el a Vatikán szennyében, és tárta fel azokat a mocskos businesseket, melyeket ismerve talán már sosem tudunk úgy tekinteni a katolikus egyházra, mint előtte, legyünk akár katolikusok, akár ateisták.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
1922. október 23-án született Frakk, Kukori és Kotkoda, Mazsola, Manócska és Tádé megálmodója, a József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg….
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
