• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
The Dry (2020)

Filmkritika

Kietlen pusztaságon ólálkodik a hazugság és a halál – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Tudom-tudom, nem túl szívderítő cím egy filmkritikához, de aki megtekinti a nemrég megjelent – egyelőre magyar cím nélkül álló – The Dry-t, az pontosan érteni, még inkább érezni fogja, mire is céloztam. Jane Harper 2016-ban idehaza is megjelent Aszály című kötete indította útjára a szerző Aaron Falk-sorozatát, melynek első részét Robert Connelly álmodta filmre tavaly. Egzotikus tájak, magával ragadó hangulat, rejtélyes bűnügy, titkokkal terhes múlttal bíró kisvárosi környezet, a végeredmény pedig bár az év egyik legizgalmasabb krimijét ígéri, végül valami egészen mást ad, ami azonban cseppet sem kevesebb, mint az elvárásaink szintje.

The Dry (2020)

The Dry (2020)

A bűnügyi filmek műfaján belül meglehetősen nehéz már újat mondani, a műfaj legnagyobb klasszikusai mind elkészültek, évek-évtizedek óta elérhetőek, idézzük és újranézzük őket időről-időre, rendezők és írók merítenek belőlük ihletet, azonban néha mégis vászonra kerül egy-egy üdítőn újszerű alkotás, mely újszerűségét kevésbé a történet fordulataiban, sokkal inkább a narratív vagy technikai eszközeiben nyújtja. Az elmúlt években ilyen volt az Agatha Christie előtt tisztelgő Törbe ejtve, a Tarantino legjobb pillanatait idéző Húzós éjszaka az El Royale-ban, vagy a skandináv krimik vonalához csatlakozó Bestiáda.

Gyakorlatilag ebbe a sorba illeszkedik Robert Connelly filmje, a The Dry is, melynek legnagyobb erénye kétségtelenül nem a fordulatot-fordulatra halmozó krimiszál, sokkal inkább a főszereplőnket nyomasztó múltbéli cselekedetek, no és persze az ellenállhatatlan ausztrál táj, mely a közel egy éve húzódó aszály kietlenségében is egészen magával ragadó tud lenni.

A történet szerint Aaron Falk (Eric Bana), melbourne-i szövetségi ügynök visszatér gyermekkora helyszínére, az ausztrál puszta kellős közepén álló kisvárosba gyerekkori legjobb barátja temetésére, akit közel húsz éve nem látott már. Luke esete kifejezetten tragikus, hiszen a hivatalos jelentések szerint végzett a feleségével és gyermekével, majd önmaga ellen fordította a fegyverét. Luke szülei persze nem hisznek benne, hogy fiúk képes lett volna hidegvérrel kiirtani a családját, ezért megkérik Falkot, hogy járjon utána az esetnek. Főszereplőnknek azonban nem csupán a meglehetősen nyomszegény bűntény felderítésével kell megküzdenie, de az ellene irányuló gyűlölethadjárattal is, jelenléte ugyanis újra életre hívja a kisváros húsz éve szunnyadó keserű traumáját, melynek Falk is része volt, és mely nem csupán őt, de Kiewarra farmerközösségének minden lakóját kísérti. Talán még az is elképzelhető, hogy kapcsolat van a két ügy között?

The Dry (2020)

The Dry (2020)

A szinopszis alapján a The Dry az év legizgalmasabb krimijét vetíti elénk, amiben minden együtt van egy modern klasszikus születéséhez. Hogy végül mégsem válik azzá, arról leginkább az tehet, hogy egészen másik utat választ, és a hangsúlyt nem a krimiszálra helyezi, sokkal inkább Aaron Falk figurájára, és arra a bizonyos múltbéli tragédiára, mely máig meghatározza a személyiségét.

Mondhatnám, hogy kihagyott ziccer egy ilyen ígéretes alapötletből elhagyni a thriller jelleget a lélektani dráma kedvéért, de valójában a filmnek nagyon is jól áll ez az irányvonal, amihez nagymértékben hozzájárul a krimikben ritkán látható ausztrál környezet.

Tulajdonképpen Kiewarra aszály sújtotta vidéke legalább annyira a történet főszereplője, mint maga Falk, Connelly pedig a hangulat fokozása kedvéért számos hangulatos, távoli felvétellel tűzdelte meg a filmet, ami annak ellenére is képes székbe szögezni a nézőt, hogy egyébként maga a történet lassan csordogál, az üggyel kapcsolatos információk pedig olykor kifejezetten jellegtelen módon buknak a felszínre.

Az éjszakai járőr kritikájánál már említettem, mennyire kedvelem az életszagú filmeket, és ebbe a sorba bátran be merem illeszteni a The Dry-t is. A film nem akar nagyot markolni, ezt a bűnügy végső megoldása is mutatja, és sokkal inkább törekszik a vidéki Ausztrália bemutatására, és a kisvárosi közösség viszonyainak felrajzolására, semmint a néző meghökkentésére, ami miatt biztos vagyok benne, hogy sokan fanyalogva állnak majd fel előle a stáblista után, én azonban épp ezt a manapság már ritkán látható kimértséget kedveltem benne. Ehhez egyébként kiválóan asszisztál főszereplőként Eric Bana, akit valamiért sosem tudta, hova tenni a hollywoodi színészpalettán, mert akadtak filmek, melyekben teljesen jellegtelennek tűnt, máshol viszont (pl. München, Az időutazó felesége) kifejezetten jó volt látni a vásznon. Bana, aki maga is ausztrál, és itt is nőtt fel, láthatóan élvezte a szerepet, és kiválóan mozog Falk karakterében, magabiztos nyomozóként, és a város megtévedt egykori lakójaként egyaránt kiváló.

The Dry (2020)

The Dry (2020)

A The Dry nem nyeri majd el mindenki tetszését, ugyanakkor a maga csendes mivoltában is számos értéket közvetít, vizuálisan kifejezetten erős alkotás, hangulatában magával ragadó, a lineáris jelenbeli szálat flashbackek formájában megtörő visszaemlékezések pedig meglehetősen komplex módon rajzolják fel előttünk Falk nyomozó életének kusza lélektanát, és Kiewarra társadalmi viszonyait is, és éppen ezek miatt a lassú tempó, és a film végére némileg elsikkadó krimiszál is bőven megbocsáthatóvá válik.

Nyilvánvalóan nem lesz belőle klasszikus, ahhoz túlságosan is rosszkor érkezett, de helyszíne és hangulata miatt egyértelműen kilóg a hasonszőrű alkotások közül. Eric Banát pedig szívesen látnánk ismét komolyabb, drámai szerepben, mert úgy fest, hogy az ehhez hasonló csendes, dacos, lélektanilag is terhelt karakterek állnak neki igazán jól.

Kapcsolódó cikkek

Lichter Péter: Kubrick-akció

A Stanley Kubrick-forradalom, avagy az agyfilmek tönkreteszik Hollywoodot – Könyvkritika

Hollywoodi tárgymutató, és szerelmeslevél az álomgyárhoz.

Három Oscar-díjas színész repít vissza Hollywood aranykorába

Nicole Kidman, Javier Bardem és J. K. Simmons egy filmben.

Tékatörténelem

A Blockbuster és a videotékák aranykora – Egy letűnt korszak története

Fiatalságunk és a film fanatikusok szentélyének emlékezete.

Serling a következő epizód forgatókönyvén dolgozik

A Donnie Darko rendezője készít filmet a kultikus Alkonyzóna-széria atyjáról

A valaha volt egyik legfontosabb sci-fi sorozat alkotójának élete végre filmvászonra kerülhet.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 8.

    Életben maradni itt puszta gyerekjáték – Sorozatkritika

    Avagy Dél-Korea elkészített saját és sajátságos Éhezők viadala-sorozatát.

    • 2021. szeptember 23.

    Az új kezdet az új végzet, avagy egy igazán felesleges folytatás – Filmkritika

    Gyerekkorunk egyik kedvenc filmjének folytatásában valami félrement.

    • 2021. szeptember 22.

    Tökös-csajos arcletépés, avagy könnyű Katát harcba vinni – Filmkritika

    Netflixen debütált az év akciófilmes meglepetése?

    • 2021. szeptember 21.

    Gúnymese hős nélkül, avagy az Artúr-mondakör egy marginális története frissen, korszerűen – Filmkritika

    Akinek a történetét mások írják, avagy a gúnyról.

    • 2021. szeptember 20.

    A végtelen magány filmje lett Enyedi Ildikó új alkotása – Filmkritika

    Enyedi Ildikó vitte filmre Füst Milán világhírű regényét. Sajtóvetítésen jártunk.