Koltai Róbert saját hibáiról, és féltékeny szakmájáról mesél memoárjában

Koltai Róbert nevét alighanem a legtöbb magyar ismeri, mindenki látta valamelyik neves szerepében, legyen szó a Sose halunk meg, az Indul a bakterház, vagy épp A miniszter félrelép című filmekről. A 76 éves színész hamarosan három éven belül a harmadik kötetével jelentkezik.

Koltai Róbert három éven belül a harmadik kötetével jelentkezik

Végszót adok-veszek címmel november 16-án jelenik meg a Jaffa Kiadó gondozásában Koltai Róbert három éven belül immáron harmadik visszaemlékezése, és a fülszöveg több mindenről tanúskodik: egyrészt, úgy tűnik, az idén már 76 éves színész ezt követően befejezi az írást, másrészt ezúttal ismét saját, „féltékeny” szakmáját veszi majd górcső alá.

A kötet ide kattintva már előrendelhető a kiadó webshopjából, és íme a fülszöveg: „Koltai ​Róbert már könyve bevezetőjében megrémiszt minket: „valószínűleg ez a könyv lesz az utolsó, amelyben visszaemlékezem elmúlt évtizedeimre, pályatársaimra, barátaimra”. Nyilván ez is valami tréfa lesz – gondolhatja az olvasó. Nehéz ezt a kijelentést komolyan venni olyasvalakitől, aki ilyen élvezettel, sajátos ízzel mesél a színészetről – erről a „féltékeny szakmáról” –, a barátokkal, kollégákkal átélt kalandokról, mint ő. Legújabb könyvét olvasva olyan érzésünk támadhat, mintha egy Koltai-filmet néznénk: a jeleneteket a tőle megszokott humorral, átéléssel vagy a helyzethez, a mondandóhoz illő komolysággal írja le, megelevenednek előttünk a lendületében és érzelmi töltetükben hullámzó események. Hibáiról is őszintén beszél, s olyan részleteket tár elénk, amelyeket máshol hiába keresnénk: megtudhatjuk, ki ihlette az Illetékes elvtárs jellegzetes szájtartását, melyik filmjének szánta a Szobaasszony, gyere haza! címet, és hogy ki volt rá a legnagyobb hatással a színésszé válásban. Elárulja, mit profitált a karanténból, mi a színészszakma „rákfenéje”, hogyan kapta meg Kálmán bácsi szerepét a Drága örökösökben, és miért szeretné kipróbálni, milyen macskának lenni. Csak olvasunk és lapozunk, kuncogunk és bámulunk, az idő szalad, és a könyv végén elégedetten nyugtázzuk, hogy – akárcsak az előzőeknél – remekül szórakoztunk. Majd némi elégedetlenséggel ocsúdunk fel: Máris vége? Na, ne… Mesélj még, Gyuszi bácsi! Vagy bakter úr vagy Naftalin… mindegy, melyik szerepben, csak folytasd!”

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.