Tóth Imre
2021. július 19. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Középszerű kalandok a biológiai hadviselés korában – Filmkritika

Bizonyára sokan emlékeztek még Milla Jovovich 2002-ben megjelent Kaptár című horrorjára és az abból kisarjadó filmsorozatra. Szerencsénkre ezt a fájó emléket gyorsan el is hessegethetjük, hiszen maga az eredeti konzolszéria közel sem azon a színvonalon mozog, mint azt a már mesterien Uwe Boll-szintre emelt Jovovich kisasszony teszi a videojáték adaptációkkal. Ugyanakkor persze az utóbbi évek animációs Resident Evil-szériái sem váltják meg a világot, de kétségtelenül felhőtlenebb szórakozást nyújtanak.

Maga a Biohazard széria vagy franchise – ahogy Japánban hívják – 1996-ban indult útjára, az első Resident Evil játék megjelenésével, aminek azóta számos folytatása készült, a videojátékokon túl persze animációs filmekkel, könyvekkel, képregényekkel gazdagítva a franchise-t. Magáról a játék jelentőségéről is sokat elmond, hogy az elmúlt két évben kiadott remake-k is hatalmas sikernek örvendtek, hiszen újra átélhettük a hősök kezdeti kalandjait. Maga a Resident Evil nem is inkább a horrorról vagy éppen a zombik és egyéb mesterséges vírusok általi szupermutánsokról szól; ez a világ jóval komplexebb, mint hinnénk és inkább katonai-politikai dráma a bioterrorizmus világában, mintsem egy újabb agyzabáló horror, ahol a hősök sorra darálják az élőholtakat és a szörnyeket.

Resident Evil (2021)

A Resident Evil: Végtelen sötétség története szorosan követi a megadott sémát a korábbi animációs filmekhez és játékokhoz mérten. Jelen esetünkben a két legikonikusabb karakterét kapjuk a franchise-nak: Leon S. Kennedyt, a tökéletes zombi gyilkos ex-zsarut és Claire Redfieldet a minden lében kanál jótevő angyalt. Persze a kettejük között lévő erős kötelék elengedhetetlen, hiszen közösen vészelték át Racoon City katasztrófáját. Noha fizikai megjelenésüket tekintve a készítők ismét változtattak némileg a megjelenésükön, nehéz eldönteni, hogy a változás előnyükre, vagy hátrányukra vált. Mindenesetre ez a minisorozat kettejük ismételt csatáját hivatott bemutatni a gonosz, hataloméhes és kegyetlen politikai hatalom ellen.

Történetünk a Fehér Házban veszi kezdetét, ahol rögtön meg is történik a baj. Ekkorra már természetesen a T-vírus és annak egészségtani hatásai világszerte közismertek, miközben a nagyhatalmak a bioterrorizmus eszköztárát csillogtatva, elvetemültebbnél elvetemültebb szupervírusokkal vívják háborúikat. Leon, mint különleges ügynök és zombi specialista van jelen a történetben, míg Claire szokásosan a polgári aktivista szerepét tölti be. Két személyiség, akik ugyanazt élték át, mégis más és más úton járnak.

Míg Leon az árnyékban vívja a háborút a bioterrorizmus és az erkölcstelen hataloméhes vezetők ellen, addig Claire a fénybe lépve, mindent megtesz, hogy kormánytól, gazdasági hatalmaktól függetlenül mindenkiről lerántsa a leplet és megmutassa az egyszerű polgároknak, milyen emberi szörnyetegeket istenítenek valójában.

Resident Evil (2021)

A történet valóban „csak” a szokásos: a Penamstani polgárháborúból megmaradt túlélők csoportja a központi szál mozgatórugója, hiszen az amerikai kormány előszeretettel próbálta ki egy másik nemzeten legújabb biológiai fegyverét. Claire és Leon ennek az információnak ered a nyomába, hogy feltérképezzék, ki akar háborút kirobbantani az Egyesült Államok és Kína között. E tekintetben tehát az új széria nem sokban különbözik a 2012-es Kárhozat, vagy a kísértetiesen hasonló alaphelyzetet teremtő 2017-es Vendetta, és persze a 2008-as Bioterror alcímű fejezetektől. A Resident Evil inkább fekteti a hangsúlyt a politikai machinációkra és intrikákra, hogy elkerülje a középszerű horrorrá válást, így a zombik és mutánsok végül inkább eszközzé, mint szereplővé válnak, ez azonban egyáltalán nem hátrány, sőt.

Ahogy megszokhattuk, minden karakternek megvan a maga keresztje. Ebből a szempontból a Resident Evil azért sokszor érzésre kívül is esik a szokásos horror zsáneren, és inkább egy jól összerakott pszichológiai thrillernek tűnik, ahogy a politikai játszmák mellett komoly hangsúlyt kapnak az emberi tragédiák.

Előtérbe kerül az árulás és a bajtársak elvesztése, no és persze a családi vendetta is, noha ezek sajnos nincsenek annyira kicsiszolva, hogy megfelelő kontrasztot tudjanak nyújtani egy-egy karakternek, így a mellékalakok némileg el is sikkadnak Claire és Leon mellett, miután viszont a történet fókusza egyébként is rajtuk van, ez nem okoz a nézőben sem komoly hiányérzetet.

Resident Evil (2021)

Összességében a Resident Evil: Végtelen Sötétség a rajongóknak egyértelműen kötelező darab, és azoknak is bátran ajánlható, akik most ismerkednének behatóan az univerzummal, mert bár nem nyújt többet, kevesebbet sem ad, mint a franchise többi darabja.

Az animáció ráadásul kiválóan teljesít, a fény-árnyék hatások remekelnek, és a mozgási dinamika is a helyén van, vagy mondjuk úgy, megfelel a jelenkor animációs követelményeinek, igaz, ennél többet itt sem nyújt.

Az egyetlen komoly gondot a mindössze négy epizód hossza adja, ez ugyanis így önmagában egy komplex történetre, és részletes világépítésre egyaránt meglehetősen karcsú, és ezt egyértelműen a történet sínyli meg, melyben ugyan megvan minden elem, melyet elvárunk a sorozattól – zombi patkány horda, aztán a humorosan betolt easter-egg a videojátékokból már ismert rakodógép kezeléssel és persze a játékszerű hatalmas boss fight a végén – összességében maximum korrekt alkotásnak, vagy mintegy stílusos bevezetésnek tűnik, hiszen, ha hinni lehet a pletykáknak, már készül is hozzá a folytatás, ahol remélhetőleg a fentebb felsorolt hibák is javításra kerülnek majd.