Tegdes Péter
2020. május 26. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Léteztek kegyetlen helyek, melyek legalább olyan sötétek voltak, mint Auschwitz – Könyvkritika

Egy könyvet általában azért szeretünk meg, mert izgalmas a története, vagy mert hozzánőtt a szívünkhöz az egyik karaktere, esetleg maga a regény írója. Heather Morris Cilka utazása című könyvében egyikről sincs szó, legalábbis ami engem illet. Az egyik oroszországi gulágban játszódó történetet azért ajánljuk, mert mélységesen megdöbbenti az olvasót, a történelem egyik olyan kegyetlen epizódjára hívja fel a figyelmet, amire a legtöbben csak legyintenek, vagy már el is felejtettek. Pedig ha van olyan borzalmas hely, mely legalább annyit mond el az emberi kegyetlenségről és agresszióról, mint Auschwitz, akkor a szovjet gulágrendszer egész biztosan az.

Heather Morris Cilka utazása

Mielőtt azonban rátérnék a Cilka utazására, ismerjük meg az előzménytörténetének is nevezhető elbeszélést. Heather Morris első könyve, Az auschwitzi tetováló egy zsidó férfi és zsidó nő történetét meséli el, akik auschwitzi haláltáborban ismerték meg egymást, túlélésük és kiszabadulásuk után pedig haláluk napjáig együtt maradtak. Morris először az ö történetüket foglalta könyvbe, melyben a címszereplő Lale Sokolov elbeszéléseiben olyan gyakran feltűnt a bátorságáról és aranyszívéről ismert Cilka, hogy Morris úgy döntött, az ő életét is megörökíti.

Itt azonban mindjárt hozzá is kell tenni, hogy míg Az auschwitzi tetováló mondhatni, hogy a valóságnak teljesen megfelel, a Cilka utazása már kevésbé, az írónő már a könyv elején derekasan közli: jelen könyvében van, ami az ő fantáziájának szüleménye. Ez kicsit máris levon a könyv értékéből, legalábbis, ha összehasonlítjuk Az auschwitzi tetoválóval. Bár Cilka és a többi szereplő ábrázolása imitt-amott fikcióval van kiegészítve, a történetben megjelenő kor- és életutak, valamint a környezet nagyon is precízen vannak ábrázolva.

Cilka Bártfán született (a régi nagy Magyarország területén), aztán a második világháborúban sem ő, sem családja nem menekült meg a deportálások elől. A haláltáborban az SS-tisztek kinézték maguknak, kiemelték a többi rab közül, és feladatokkal látták el, ám ettől Cilka még nem vált besúgóvá, ő csak megpróbált túlélni, és ami a legfontosabb, igyekezett segíteni sorstársain, amikor és ahogy csak tudott. A németek legyőzése számára azonban még nem jelentette a megpróbáltatások végét. A szovjetek elfogták, a náci rezsim kiszolgálásával vádolták meg, ezért a szovjet munkatáborok egyikébe, az északi sarkkörön túli, a távoli Szibériában fekvő Vorkutára száműzték, Moszkvától több mint 1900 kilométernyi távolságra.

Az írónő, akinek Az auschwitzi tetováló című regényt is köszönhetjük

Más ország, más rendszer és más idő, mégis Cilka számára minden szinte ugyanolyannak tűnik. Faházakba bezsúfolt asszonyok, akiknek a nap csak a fájdalmas túlélésre elég, főleg, hogy napkeltétől napnyugtáig nehéz fizikai munkára vannak ítélve. És hogy mi a bűnük? Semmi, de az olyan totalitárius rendszereknek, mint a náci Németország vagy a sztálinista Szovjetunió, nincs is szüksége bűnökre a büntetéshez. A diktatórikus rendszerek két fontos alappillére az ellenségkép és az ingyen munkaerő megtestesítői voltak azok a szerencsétlen férfiak és nők, akiket a gulágrendszer valamelyik egységébe száműztek.

Cilka Vorkután is feltalálja magát, szívósan és tartással dolgozik, ami nem is marad észrevétlenül. Kis szerencsével a munkatábor egészségügyi részlegén találja magát, ahol ápolónőt faragnak belőle, ennek hatására javulnak az életkörülményei, és a táboron belüli hierarchiában is feljebb kerül, csakhogy ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy rab, aki nem tudja, meddig kell még raboskodnia. Ráadásul múltját sem tudja maga mögött hagyni, az egyik rabnő azzal zsarolja, ha nem szerez neki ezt-azt, elárulja a többieknek, hogy az SS-tisztek szeretője volt.

A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.

Azoknak, akik olvasták Heather Morris Az auschwitzi tetováló c. könyvét, lehet, hogy a Cilka utazása kvázi az előző történet B-verziójának fog tűnni (valamilyen szempontból jogosan is), azonban ettől eltekintve is ajánljuk e tanulságos könyvet azoknak, akiket érdekelnek a történelmi és életrajzi témájú regények.