- Benke Éva
- 2021. október 11. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Stacey Halls második regénye, A lelenc a tizennyolcadik századbeli Angliába kalauzolja az olvasókat, ahol két nő viszontagságos életébe nyerhetünk betekintést, akiket egy kislány köt össze. Tudom, ez ebben a pillanatban kevésbé hangzik érdekesnek, és őszinte leszek, első hallásra én sem láttam túl nagy potenciált a történetben, de aztán megtudtam, ki írta a könyvet, és egyből felcsillant a szemem.
Stacey Halls első regénye, a Familiárisok című történelmi fantasy tavaly nyáron került a kezembe (kritika a regényről ITT), és az élmény nagyságát jelzi, hogy a regény olvasása után azonnal eldöntöttem, a jövőben mindent elolvasok majd, ami az írónő kezei közül érkezik. Szerencsére nem kellett sokat várnom, idén júliusban a 21. Század Kiadó gondozásában ugyanis magyarul is megjelent az írónő második regénye, a félig-meddig szintén történelmi tényeken nyugvó A lelenc.
A történet főszereplője egy Bess Bright nevű londoni halkereskedő lány, aki miután megszülte törvénytelen gyerekét, lelencházba adja, mert rossz életkörülményei nem teszik lehetővé, hogy egy kisgyermekről gondoskodjon. Hat évvel később, mikor elegendő pénzt kuporgatott össze, Bess visszamegy a lányáért, Claráért a lelencházba, hogy magához vegye, és ha szerényen is, de végre együtt éljenek. Bess retteg attól, hogy lánya nem is élte túl a csecsemőkort, ám amit a lelencházban hall, az minden képzeletét felülmúlja: Mr. Simmons, az intézmény egyik tisztviselője szerint Claráért, pontosabban a 627-es számú gyermekért sok évvel ezelőtt eljött az édesanyja, Bess Bright.
Míg Bess élete fenekestül felfordul, és mindent elkövet, hogy kiderítse, ki vitte el kislányát és miért, London egyik gazdag külvárosi negyedében egy magányos fiatal özvegy él, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved, és nem képes elhagyni az otthonául szolgáló hatalmas, rideg házat. Vele lakik kislánya, Charlotte is, akit elzárva tart a külvilágtól, csak hetente egyszer lépnek ki a komor házból, amikor misére mennek a közeli lelencházba.
A beharangozó olvasása után egy érzelmes, korrekt módon felvezetett történelmi fikcióra számít az olvasó, amit azonban valójában kap, az jóval több ennél. A történet első felében betekintést nyerhetünk a szegény sorsú családok küszködésébe, minden kényelmet nélkülöző életébe, s mindezt ráadásul olyan érzékletes módon, hogy az olvasó tényleg ott érzi magát a szereplők között, velük együtt jár-kel a kora újkori London mocskos utcáin és a bűzölgő halpiacon. Az angol főváros akkoriban tele volt egy csomó, számunkra ma már teljesen elképzelhetetlen ocsmánysággal, mészárszékek hulladékaival, elhullott állattetemekkel és emberi végtermékekkel, mivel ezidőtájt az angolok előszeretettel végezték el ott a dolgukat, ahol a szükség éppen megkívánta.
A jómódú Alexandra életén keresztül ugyanakkor az úri középosztály világába is belecsöppenünk: megelevenednek előttünk a bámulatos ruhák, a szolgákkal teli házak és a délutáni tea hagyománya, melynek komoly etikettje van az angolszász hagyományban. Az író erős női karaktereket állít a középpontba: Bess és Alexandra társadalmi helyzete és életkörülményei nagyon különbözőek, ugyanakkor mindketten makacs és független személyiségek, akik a maguk módján küzdenek, és igyekeznek helyt állni az életben. A markáns karakterábrázolás mellett a jól megmunkált párbeszédek és a főszereplők végletekig hiteles megformálása miatt is jár a piros pont a szerzőnek.
Persze egyetlen könyv sem tökéletes, Stacey Halls regényének egyik, talán legnagyobb hibája, hogy nagyon kiszámítható a cselekmény (ami valamelyest a fülszöveg hibája is), így az olvasó egy pillanatra sem kételkedik abban, mi a nagy csavar a sztoriban. Sajnos a finálé sem kecsegtet túl nagy meglepetéssel, (SPOILER!) mivel az írónő láthatóan nem merte bevállalni a keményebb végkifejlet kockázatát, és megmaradt inkább a klasszikus, mesébe illő happy endnél.
A nyelvezetre természetesen itt sem lehet panasz, Stacey Halls gyönyörű, letisztult prózával ír, miközben a helyszíneket és a szereplőket is úgy rajzolja elénk, hogy az olvasónak igazán nehezére essen elszakadni a történettől. A lelenc ugyan nem lett teljesen tökéletes, de minden hibája ellenére is egy igazán remek történelmi fikció, egy kvázi letehetetlen olvasmány, ami véleményem szerint bárkit ki tud kapcsolni, aki hagyja magát elvarázsolni az írónő meseszövő fantáziája által.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.