A The Cure zenekar hallatán sokaknak biztosan a Friday, I’m in Love című sláger ugrik be, pedig a csapat számos kiváló dallal büszkélkedhet. A 70-es és 80-as évek meghatározó bandája a csapat extravagáns kinézetű, zilált hajú, piros rúzzsal kifestett énekese, Robert Smith munkája és bábáskodása révén jutott a csúcsra. A The Cure azonban ennél jóval több volt, egy olyan formáció, amely az alternatív rockzenét a spirituális gondolatvilággal elegyítette. Robert irodalmi műveltsége is szembetűnő volt, nem véletlen, hogy Oscar Wilde a példaképe, akinek az arcképe a szobája falán lógott.
Lol Tolhurst: Cured
A zenekar kulisszatitkaiba már bepillanthattunk a The Cure – Az üvegszendvics, vagy a Richard Cardman által írt, szintén magyarul is megjelent Robert Smith & The Cure – Vágyak és vallomások című kötetben, de ez a mű most azért is különleges, mert nem Robert Smith és nem is egy külső szemlélő által íródott, hanem Lol Tolhurst, a banda egyik alapítótagjának memoárja. A könyv különleges utazásra hívott, amelyet nem bántam meg, hiszen általa nemcsak a 70-es és 80-as évek Angliájába repülhettem vissza, hanem egy időnként szomorú, végül happy enddel végződő tartalmas és nem mindennapi életutat is megismerhettem általa.
A szerző részletes betekintést nyújt a zenekar történetébe, az álmos kisvárostól, Crawley-tól kiindulva, ahol a két fiatalember megismerkedett egymással. Lol szomorú tényeket árul el gyerekkoráról, amelyet alkoholista, gyermeke iránt tökéletesen passzív édesapja uralt, a fiatalokat pedig csak egy dolog érdekelte: kitörni az unalmas kisvárosból, ahol nem sok munkalehetőség akadt. Barátaival 1976-ban alapította meg az Easy Cure zenekart, amely először a kocsmakoncertek világát nyújtotta számukra. A kicsi, de lelkes és szívvel, ötlettel teli koncertek azonban meghozták gyümölcsüket, s a 80-as évekre a csapat a gigantikus stadionturnék világában találja magát. Lol erre így emlékezett vissza:
Lol Tolhurst: Cured
Lol kendőzetlenül mutatja be az előttünk, földi halandók előtt csak rejtett világot, amelyet kezdetben általában a fiatal, lelkes zenészek és a kapzsi menedzserek uralnak. Az író azonban elmeséli saját pokoljárását is, kegyetlen őszinteséggel beszél családi tragédiákról, főként édesanyja haláláról, valamint egyre súlyosbodó alkoholizmusáról. Érzékletesen és szívhez szólóan írja le a sikerért megküzdő, majd a drogok és az alkohol, az éjszakai élet és a nőhegyek rabságába kerülő zenész portréját, aki idősen számot vet korábbi énjével és sikeres rehabilitáció után legyőzi démonjait. Ahogy Lol írta: „Kívülről és felületesen szemlélve úgy tűnhetett, mindenem megvan. Siker, gazdagság, meg ami ezzel jár, de valójában csak üres héj voltam, semmi más. Nincs az a hírnév, vagy imádat, ami elnyomta volna a szenvedésemet, és nem létezett annyi alkohol vagy drog a földön, amennyitől ellazultam volna.”
Szerencsére ez nem így történt, hiszen 2000-ben a zenekar ismét találkozott egymással, ahol kibékültek, tisztázták az akkor már jelentéktelennek tűnő és múltba vesző ellentéteket.
Lol Tolhurst: Cured
Lol azóta egy tengerparti házban él második feleségével, maga mögött hagyta függőségét és igyekszik jó apja lenni a fiának. A számvetéseken túl a kötet legértékesebb élménye a nosztalgia és az 1970-es és 1980-as évek új irányzatainak megismerése, előadóinak felidézése (Billy Idol, Depeche Mode). A kötet három fejezetből áll (Mi történt, Milyen volt, Milyen most), amelyeket az epilógus és a köszönetnyilvánítás követ. Könnyen érthető, emberi nyelvezete akár egy délutáni olvasmánnyá teheti a könyvet azok számára, akik szívesen kalandoznak a könnyűzene történelmében.
A könyv vége felé található „ars poetica” összegezi azt, amit rajongóként mindig is éreztem, mint a zenekarral, mint Robert Smith-el kapcsolatban:
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
