Már tudjuk hol lakott itt Vörösmarty Mihály és Radnóti Miklós – könyvkritika

„Budapest, Budapest, te csodás”…- hallhatjuk Rátonyi Róbert dalában. Budapest történelme valóban kiemelkedő, fővárosunk szépségét pedig megannyi híresség méltatta már, mint például kedvenc „méregkeverő” rockpapánk, Alice Cooper is. Budapest történelme azonban velünk él, s hogyha turistaként megtekintjük a szokásos ismert épületeket és már meguntuk a vásárlásokat és a Duna-parti korzózást, érdemes rászánni pár napot a rejtett kincsek felfedezésére is.

Koniorczyk Borbála és Merker Dávid kilenc éve, 2013-ban alapították közös cégüket, a népszerű városi séta-szervező „hosszúlépés.járunk?” gazdasági társaságot. Mindkettőjüket az urbanisztika, a szociológia érdekelte, ezt tanulták belföldön és külföldön és kamatoztatták ezután itthon. A cég közel nyolcezer sétájából több százat vezettek már. Könyvükben egy teljesen más Budapestet ismerhetünk meg élvezetes, kalandra hívó stílusban, amelyet mindenkinek meg kell egyszer tapasztalnia testközelből is.

Hosszúlépés Budapesten

Marcel Proust regénye, Az eltűnt idő nyomában visszaidézi az ételek, az élmények ízét és illatát, nemcsak azét a bizonyos teasüteményét. Borbála és Dávid ehhez hasonlóan egy igazi színes, szagos, illatos Budapestet tár fel nekünk, amelyet olvasmányainkból sem ismerhetünk. Régóta köztudott, hogy Budapesten csodálatos zsidó közösség élt, amelyet sajnos a háború és az azt körül lengő antiszemitizmus és gyűlölethullám elsöpört. A Dohány utcai zsinagóga egy szép emlék maradt, azonban sok mást is megismerhetünk, hogyha követjük Borit és Dávidot. A legszebb történet a kedvenc költőmé, Radnóti Miklósé, aki a történelem nagy áldozata, háza pedig ma is emblematikus hely, ahogy Raoul Wallenberg is örökké emlékezetünkben él majd.

A zsidósághoz szorosan hozzátartozik a konyha, itt kell külön megemlíteni a Rosenstein vendéglőt, amely a zsidó gasztronómia kihagyhatatlan része. Hogy pedig ne csak a szomorú vagy keserédes emlékek jussanak eszünkbe, a Pesti Kabaré mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A berlini vagy New yorki párjaival párhuzamosan Budapesten is létezett egy letűnt világ letűnt sztárokkal, akik között bőven találni csodabogarakat is.

Ilyen volt Littmann Pepi, az ortodox zsidó férfiimitátor, a pesti orfeumok sztárja, aki a történelemkönyvek lapjain nem szerepel, története azonban nem mindennapi, s a magyar LMBTQI történelem szerves része.

Hosszúlépés Budapesten

A Bauhaus remekei Budapesten szintén megtalálhatóak, ennek tanúbizonyságát fektetik le a szerzők a 2. fejezetben. A kötet lapjain visszatér a Trabantos világ, a nagy emeletes házakkal, Kádár-kockákkal és még Nagy Imre születésnapjára is ellátogatunk. A „Kölcsönvett múlt” című fejezetben különleges épületeket ismerhetünk meg, amelyek mind egy korszakot szimbolizáltak. Az Orfeum vagy a Corvin Áruház mellett személyes kedvencem a Royal Szálló volt, amely teljesen a Grand Budapest Hotel című Wes Anderson film helyszíne lehetett volna.

A Royal Szálló, más néven Grand Hotel Royal ugyanúgy megélte egy patinás szálloda mindennapjait, a tündöklést és a bukást, a hírességeket a vendégkönyvben, majd a szomorú történelmi eseményeket, mint karantén, a Gestapo beköltözése vagy az 1956-os bombázások.

A Royalban egyébként később, 1963-ban történt az egyik legérdekesebb eset, az azóta elhíresült karantén. A történet szerint a hotelben tartotta esküvőjét két szállodai alkalmazott, az esküvő másnapján furcsa kiütések jelentek meg az újdonsült feleségen, amit fekete himlőként diagnosztizált az orvos. A szállót ekkor lezárták, a vendégeknek és a dolgozóknak három hétig az épületben kellett maradniuk. A mendemondák szerint több románc is született ez idő alatt és kilenc hónap múlva több hölgy alkalmazott is gyermeknek adott életet. Végül a szállót, csakúgy, mint a filmbéli társát a kommunizmus bukása elérte és 1991-ben bezárt. Az új hotel 2003-ban nyílt meg újra már Corinthia Hotel Budapest néven, s mára már csak a múlt őrzi a régi elődöt és történelmét.

Hosszúlépés Budapesten

Az utolsó fejezetben a Horthy-korszak Szentimerevárosába látogatunk el, s találkozhatunk nemcsak Nemes-Nagy Ágnessel, hanem Karinthy Frigyessel is.

Az utazni vágyóknak tehát nincs más tanácsom, mint az, hogy legyenek nyitottak arra, hogy kicsit más szemmel tekintsenek fővárosunkra, tudják meg, hogy kik voltak a szerencselovagok, zsidók, az ügyes üzletemberek, mérnökök, széplelkek, művészek, egyszerű polgárok, a minden rendszerhez ügyesen simulók, akik megformálták a budapesti utcákat és tereket, a házakat és a mulatókat. Ott vannak ők minden kőben és téglában, mert a város él és őrzi titkait, azonban a kíváncsiaknak sokat mesél.

Teszi mindezt élvezetes, érthető stílusban, csodaszép fotókkal tűzdelve. Bori és Dávid nyolc éve sétálnak hivatásból Budapesten, a városban, amit a legjobban szeretnek, s ez első közös könyvük lapjairól is visszaköszön. Jöjjenek tehát a kalandra vágyók, hogy megismertessék azokat a tarkabarka, nagyon vidám vagy éppen nagyon szomorú, megdöbbentő és egészen egyedi történeteket, hősöket és antihősöket, botrányhősöket és zseniket, leleményeseket és a sors áldozatait, amelyektől Budapest biztosan az, ami.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.