- Forrai Márton
- 2021. június 15. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Kordos Szabolcs eddigi munkássága alapján a következő megállapítást vontam le: az író, szerkesztő, újságíró nagy ismerője a hazai közélet különböző területeinek, egyben – látszatra legalábbis – esküdt ellensége a tisztán magyar címadásnak. Eddig megjelent kötetcímei után fejben tegyük oda a „Hungary” szót, ami élek a gyanúperrel, hogy némi exkluzivitást hivatott csempészni a kis magyar rögvalóság körüljárását zászlajára tűző kultúrmisszióba. A Luxushotel, Turista from, Taxisvilág, Eszem-iszom, Airport, illetve a szórend szempontjából kakukktojás Hungary by Night után a hírességek zárt világa tárul az olvasó elé – legalábbis a fülszöveg ígérete szerint. A Showbusiness, Hungary elnevezés tűpontosan leírja, miről fog szólni a sorozat indítótételét kilenc évvel követő legújabb installáció. Idézem:
„A szerző pletykák helyett e különleges világ valós működésébe enged betekintést. Menedzserek, producerek, újságírók, iparági bennfentesek és maguk az érintettek, Magyarország legnépszerűbb hírességei, tévésztárjai és internetes véleményvezérei mesélik el, hogy milyen is ez a gyakran szemfényvesztő hókuszpókusz belülről. (…) E riportkönyv többek között ezeket a témákat járja körül több tucat megszólaló segítségével, szórakoztató formában.”
Utazásunkat a kilencvenes évek zeneiparában kezdjük, aminek – amennyiben jogosan feltételezünk piaci tudatosságot egyes rádiók programigazgatóiról – produktumai esetlen bájukkal a mai napig sokakban keltenek nosztalgikus érzéseket. Koromból fakadóan abba a körbe tartozom, aki a nosztalgiahullámnak köszönhetően lassan másodszor is ráun ezekre a szerzeményekre, azonban a visszatekintés tizenkét oldala pont a megfelelő érzelmi húrokat pendítette meg bennem.
A netes sztárvilág hőskorában, vagyis alig tizenhárom évvel ezelőtt mai értelemben vett „influenszerekről” még nem beszélhetünk, ugyanakkor a YouTube már ekkor a sikerbe tudott katapultálni néhány tehetséges fiatalt, igaz, a meglévő status quo kiegészítéseként inkább, mint ahogy manapság látjuk, alternatívájaként. Hogy aztán ezek bérlakásaikba tértek vissza akár teltházas koncertek után töltődni, jól mutatja a relatív sikerek mögött megbúvó realitást. 2008 környéke után konkrétabb vizekre evezünk, és a Barátok közt iránt komolyabban érdeklődők kaphatnak látleletet a műsor hogyanjaiból és miértjeiből, ami végül is érthető, mert bár megkerülhetetlennek mára finoman szólva sem nevezném a Berényi klán sorstragédiáját, indulásakor ha jól emlékszem még valódi konkurense sem volt a hazai gyártású sorozatok közt.
A folytatásban menedzserek, zaklatók, valóságshow-hősök, valamint a magyar sztárkasztrendszer sorakoznak fel, érintve a kereset kérdését, a médiaipari háttéremberek munkáját, valamint a hírességek hétköznapjait. A lista számomra elég átfogónak tűnik, vagyis Kordos valóban törekedett az átfogóságra, és szerintem ezt egy könnyed, ámde pongyolának nem nevezhető nyári olvasmány keretein belül éppen megfelelő részletességgel tette. Ennek ellenére azt mégsem állítanám, hogy keveset vállalt, amikor belefogott a Showbusiness, Hungary-be: saját bevallása szerint a leendő közönségének a fejében élő tévképzeteket hivatott eloszlatni, amit persze akinek nem inge, ne vegyen magára.
Ahhoz talán nem szükséges különösebb előképzettség, hogy tudjuk: a magyar piac kicsi, sőt, talán még annál is kisebb. Ahol pedig elég egyszámjegynyi döntéshozóval összerúgni a port, hogy a hírneves ember karrierje onnantól parlagon heverjen, ott a bölcsebbje óvatosan fogalmaz. És hát pontosan így tesz az író is, felteszem, hogy nehogy aztán prominens, vagy olyat ismerő médiapiaci figura bántódjon meg. A kapuőrködés azonban nem tesz jót a sztorizásnak:
Legyünk igazságosak: van, hogy erre az olvasónak megvan az esélye, amennyiben kicsit közelebb tartja az ujját a bulvár pulzusán, mint jómagam. Az is igaz, hogy a személyek akár mellékesek is lehetnek, hiszen az általános bemutatása ez a piacnak, nem pedig kibeszélőshow. Mégsem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy Kordos valamiféle igazságtétel ígéretével kereste meg „A osztályos” beszélgetőpartnereit, miszerint az utca embere újonnan szerzett ismereteit követően nem irigykedik annyira.
Így aztán némi, a könyv céljával alighanem ellentétes kontraproduktív kirekesztettségérzés alakult ki bennem, miután azt letettem. Kordos tudja, melyik sztárt fotózták le meztelenül (hogy aztán szorgos védelmezői sikeresen gátat szabjanak a zaklató terveinek), a beszélgetőpartnere szintén, de én nem tudhatom meg, sőt pontosan még azt sem, kivel emlegeti fel az esetet. Olyan incidens is felmerül, amiről azóta a lapok cikkeztek, és ha már ismert tény, miért kell most ködösíteni? Értem a balladai homályt, az esetleges jogi, érzelmi, anyagi fenyegetettséget, ám az arctalanságban tartott szereplőkkel nehezebb azonosulni. Úgy tűnik viszont, ilyen ez a magyar showbusiness: még a reflektorfény sem úgy vakít benne, mint nyugatabbra. Ki-ki döntse el maga, jól van-e ez így: Kordos Szabolcs a maga részéről korrektül összegyűjtötte a tényeket.
Korábbi interjúnk a szerzővel ITT érhető el.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.