Kovács Krisztián
2019. október 22. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Michael Crichton él és David Koeppnek hívják, avagy Androméda újratöltve – Könyvkritika

Michael Crichton az egyik kedvenc íróm. Kevés szerző mondhatja el magáról, hogy életműve ennyire szerteágazó lenne, mégis felfűzhető egyetlen, karrierösszegző vezérfonalra; aki ugyanúgy képes maradandót alkotni az irodalom, a filmművészet, és a sorozatok világában, és aki nem áll neki megírni egy-egy regényt úgy, hogy előtte évek kitartó munkájával nem képezte magát „szakértővé” az ábrázolni kívánt területen. Ez a tudatos megszállottság nagyon hiányzik Crichton 2008-as halála óta, ám most, ha nem is teljesen, de visszatérni látszik egy igencsak váratlan helyről.

David Koepp neve elsőre talán csak az igazán megszállott filmőrülteknek mond valamit, pedig ez a férfi felelős olyan kasszasikerek forgatókönyvéért, mint a Jurassic Park, Az elveszett világ, a Világok harca, az Angyalok és démonok, az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, a Mission: Impossible, vagy épp a Sam Raimi-féle Pókember első része. Koepp, aki jelenleg az Indiana Jones széria 5. részén dolgozik, idén szeptemberben adta ki első regényét, mely úgy fest, hamar megtalálja az utat Hollywood felé, és melyet közel a világpremierhez a 21. Század Kiadó hozott magyarul nemrég.

David Koepp: Hűtőkamra

Az ember, aki vászonra adaptálta a Jurassic Parkot

David Koepp neve akkor került be az álomgyár köztudatába, mikor a gyártó javaslatára megkapta átdolgozásra Michael Crichton saját, Őslénypark című regényéből készült forgatókönyvét. Koepp kigyomlálta belőle a feleslegesnek tűnő részeket, feszesre húzta a cselekményt, és némileg megváltoztatta a főszereplők sorsát és fizimiskáját. Többek közt ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1993. szeptemberében bemutatott Jurassic Park az év legjövedelmezőbb filmjévé vált, igazi kasszarobbantó látványorgia volt ez, mely azonban messze nem nélkülözte az eredeti regény igencsak mély mondanivalóját, sőt, kényes és tökéletes egyensúlyt teremtett a közvetített tartalom, a karakterek, valamint a látvány közt.

A Jurassic Park azon kevés filmek egyike, mely több mint 25 évvel bemutatása után is bőven megállja a helyét, Koeppet pedig az elkövetkező években sorra megtalálták a stúdiók, és csak Steven Spielberggel az elkövetkező 10-15 évben 3 nagyszabású produkción dolgoztak együtt, köztük a Jurassic Park és az Indiana Jones-sorozat folytatásán, valamint H. G. Wells legendás sci-fi regényének, a Világok harcának vadonatúj feldolgozásán. Koepp a későbbiekben rendezőként is bemutatkozott, filmre vitte többek közt A titkos ablak címmel Stephen King egyik hangulatos kisregényét, de e téren igazi szakmai, vagy közönségsiker már nem fűződik a nevéhez. 2019-ben aztán Koepp végül betette a lábát az irodalom terepére is. Az eredmény pedig? Egy üdvözlendő, ám némileg felemás hatású debütálás.

Michael Crichton és Spielberg Az elveszett világ forgatásán

Mit rejt a hűtőkamra?

David Koepp első regénye 2019. szeptember 3-án debütált az Egyesült Államokban, és bár több fórumon, többek köt a GoodReads-en is a horror címke alá került, az igazság alighanem ennél jóval összetettebb. A 21. Század Kiadó alig három héttel a világpremier után igazi kuriózumként hozta el a kötetet a magyar rajongóknak, Novák Gábor kitűnő fordításában, megtartva az eredeti, minimalista, ám a kötet atmoszféráját tökéletesen tükröző amerikai borítót is. És, hogy mit rejt a Hűtőkamra címre keresztelt kötet? Sokkal többet, mint egy egyszerű horror.

Roberto Diazt, a Pentagon DTRA nevű speciális szervezének biológiai terrorizmus elhárításáért felelős ügynökét 1987-ben az ausztrál sivatag kellős közepére vezénylik, ahol egy farmer birtokába került az 1979-ben földi irányítással a légkörbe visszajuttatott, majd az Indiai-óceánba zuhant Skylab űrállomás egy darabja, rajta valamiféle különös organizmus, mely az emberrel érintkezve az ökoszisztéma pusztulásával fenyegetné a világot. Diaz és társai végül egy különleges, föld alatti bázison szeparálják el az organizmust, azonban harminc évvel később az mégis utat tör magának a felszínre, így az immáron nyugdíjas ügynöknek ismét csatába kell szállnia egy világméretű járvány megfékezéséért.

Koepp dirigálja Johnny Deppet A titkos ablak című filmben

Androméda-törzs újratöltve

Ismerősnek tűnt az alapötlet? Nem véletlen, a felütés gyakorlatilag egy az egyben Michael Crichton 1969-ben megjelent Az Androméda-törzs című regényének kiindulópontja, mely kereken 50 évvel ezelőtt új utat nyitott a sci-fiben. Kuczka Péter ezt írta róla az első magyar kiadás utószavában: „Crichton regénye azért is keltett óriási feltűnést, azért jelent nyomós érvet a vitákban, és azért hozhat bizonyos fordulatot a tudományos-fantasztikumban, mert a science fiction két széttartó áramlatát fogta össze érdekes és modern szintézissé (…) A tudományos fantasztikum felfedezte a Föld reális veszedelmeit, és azokat a kifejezési formákat, melyekkel új mondandóit hitelessé teheti.”

Nem véletlen a lelkesedés, Crichton műve új zsánert hozott létre, a techno-thrillert, melyet egy korábbi cikkben így definiáltam: „A techno-thriller egy összeesküvés-elméletekből és apokaliptikus háborúképekből táplálkozó hibrid műfaj, mely valahol a sci-fi, a kémregény, az akció és háborús regény rendkívül vékony metszéspontján helyezkedik el. Magába olvasztja a kémregények paranoiáját és fordulatait, valamint a hard sci-fik technológiai részletességre törekvését, mindehhez pedig hozzácsap egy háborús, vagy háborúközeli hátteret.” Nos, Koepp regényében minden megvan, ami ehhez szükséges, még ha az első 50 oldalon az embert zavarják is a teljesen nyilvánvaló áthallások, ugyanakkor az tény, hogy a Hűtőkamra egyáltalán nem horror, bármennyire is be akarták szuszakolni ebbe a skatulyába.

Hűtőkamra

Nem minden Crichton, ami fénylik

Látszólag nem tudok elvonatkoztatni a regény nyilvánvaló hatásaitól, de aki olvasott legalább 2-3 regényt a 2008-ban elhunyt kiváló szerző életművéből, kétlem, hogy kevésbé tartaná szembeötlőnek az áthallásokat. Koepp ráadásul személyesen is ismerte, sőt, többször dolgozott is együtt Crichtonnal, ugyanakkor érdekes módon a regényben nem csupán ez, de saját forgatókönyvírói pályafutásának jellegzetességei is tetten érhetőek, és gyakorlatilag épp ezek adják a különbségeket, melyek Koepp művét némileg olvasmányosabbá teszik, mint a nagy elődét. Crichtonnak sokszor felrótták, hogy feláldozta a történet gördülékenységét a tudományos alaposság oltárán, nos, Koepp ezen a kényes egyensúlyon javít saját hatásaival.

A Hűtőkamra tartalmazza a Világok harca embert felemésztő horrorisztikus elemeit, Indiana Jones laza mentalitását, és cinikus beszólásait, vagy az Angyalok és démonok féktelen rohanását, melyek mind Crichton tudományos alaposságára építkeznek. A regény különös hibrid a horror, a sci-fi, a thriller, és a kalandregény határán, ugyanakkor rendkívül élvezetes versenyfutás az idővel. Koepp stílusa laza és gördülékeny, párbeszédei lendületesek, minden sorukból tökéletesen kiérződik a blockbustereket fialó szktiptíró rendkívüli tehetsége, és szerteágazó tapasztalata.

Koepp a kamera mögött

Koepp az új Crichton?

Ilyen messzire azért nem merészkednék. Kétségtelen, hogy a techno-thriller egy rendkívül szűkre szabott műfaji kereketeket megengedő zsáner, melynek ráadásul két, vitathatatlanul legnagyobb alakja, Michael Crichton és Tom Clancy már rég nincs köztünk, korai lenne még Koeppet az irányzat legújabb szupersztárjának nevezni. A Hűtőkamra kiváló debütálás, mely ugyanakkor még erősen épít a zsáner tapasztalataira, és követi az általa kijelölt utat. A nagy kérdés, hogy Koepp két filmforgatókönyv közt eltelt idő elmulatására írta-e meg, vagy azért, mert komolyabb ambíciói vannak az irodalom berkein belül. Hogy íróként valójában mire képes, alighanem a következő műveinél fog majd kiderülni.

Amire nem tudom, mikor kerülhet sor, hiszen mi is hírt adtunk róla, hogy jelenleg elvileg az Indiana Jones-széria 5. részének forgatókönyvén dolgozik. Hogy a magam részéről pedig ajánlom-e a regényt? Minden nyilvánvaló hatása, vagy áthallása ellenére is igen, mert könnyed, de mégis súlyos képet felrajzoló, lendületes jelenetekkel operáló, alapos tudományos felkészültségről árulkodó mű, mely egészen biztosan képes 2-3 napra kirántani a valóság megszokott mindennapi rutinjából.