Mozgóképes Hemingway-novella lett Aracsi Norbert új filmje – Filmkritika

Tavaly már mi is beszámoltunk Aracsi Norbert, a többszörösen díjazott Emlékezz rám című rövidfilm rendezőjének legújabb filmtervéről, melyben a második világháborúban elhunyt magyar katonáknak állít emléket. Szerencsére a munkálatokat a koronavírus-járvány sem volt képes hátráltatni, a rendező jóvoltából pedig lehetőségünk nyílt jóval a hivatalos, 2021-re halasztott bemutató előtt megtekinteni az alkotást.

Elfelejtett nemzedék /Fotó: Péterfy Bernadett/

A rövidfilm nem az a műfaj, mely Magyarországon esélyt kap a mainstream sodrába való bekerülésre, és ezen tulajdonképpen nem sokat változtatott Deák Kristóf és a Mindenki Oscar-díja 2017-ben. Pedig, ha belegondoltok, 20-25 percbe sűríteni atmoszférát, karakterábrázolást, történetet és mondanivalót jóval nagyobb feladat, mint a nagyjátékfilm formavilágán belül ábrázolni ugyanazt.

Aracsi Norbert a Dunaújvárosi Főiskoláról indult, közel nyolc év alatt jutott el első filmje elkészítéséig, ha valaki, hát ő tudja, milyen végigjárni független filmesként a ranglétra fokait. A Bükk erdőségeiben forgatott első kisjátékfilmje, az Emlékezz rám a 2018-as év egyik legkellemesebb magyar filmes meglepetése volt, mely sorra gyűjtötte be a legkülönbözőbb fesztiválok díjait, többek közt elhozott egyet Dublinból, de bemutatásra került Torontóban és Los Angelesben is. Új filmje, az Elfelejtett nemzedék négy magyar katona sorsát mutatja be a második világháború sújtotta Magyarország végnapjaiban. A film főszereplője egy fiatal fiú, akit 1944 végén hívnak be, amikor az orosz csapatok elérik az ország területét.

Felmerül a kérdés, miként lehetséges négy ember történetét belezsúfolni a rövidfilm szűkös játékidejébe.

A válasz, hogy Aracsi – aki egyébként a rendezés mellett a forgatókönyvért is felelt – meglepő módon a Hemingway-féle jéghegy-elvet látszik követni, melynek mentén a film rövid, ám jelentőségteljes párbeszédekkel, és az erdő mélységes csendjével képes leginkább mesélni hőseink előéletéről, vágyairól, múltbéli megpróbáltatásairól, vagy épp lelkivilágáról.

Aracsi rendezői hangjában ott van az a kellemes, szuggesztív attitűd, mely képes egyszerre elgondolkodtatni, és a képernyő elé láncolni, egy furcsa melankólia, mely egyszerre húz le, és emel fel. Az Elfelejtett nemzedék így kalauzol el a beszélő, vészjósló csend világába, ahol sokszor az egyetlen zenei betétet a fák ágai és a száraz levelek közt motozó szél adja csupán.

Elfelejtett nemzedék /Fotó: Péterfy Bernadett/

Éppen ezek miatt nem csupán formavilágát, és témáját, de hangulatát tekintve is mintha csak egy mozgóképre álmodott Hemingway-novellát néznénk, a minimalizmus találkozása ez a sokrétű és bensőséges gondolatvilággal, mely persze rávilágít a háború értelmetlenségére, de ahogy Hemingway is jobbára a kisembert, az átlagembert használta a harcok léleknyomorító erejének bemutatására, úgy Aracsi is ezt a példát követi,

ahol a kötelesség, a hazafiság és leginkább az embert próbáló bátorság viaskodik a túlélési ösztön kényszerével. Hogy is mondta Hemingway? Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni?

Így bizony, és ezt Aracsi filmje is ékesen példázza, az akaraterő diadala, hogy az ember mindig és minden körülmények közt képes a megoldás meglelésére, ha pedig ez megtörténik, akkor senki sem élt hiába.

Az Elfelejtett nemzedék a csendes emlékezés és a hála filmje. A hála pedig nem csupán azoknak szól, akik megvívták a csatákat 1944-ben, hanem az időnek, mely eltelt azóta, látván ugyanis a főszereplőket a lövészárokban gubbasztani, ahogy körülöttük hópelyhek keringenek a levegőben, és ki tudja, milyen messze tőlük szovjet katonák ólálkodnak, még ebben a viszontagságos évben is hálát adunk, hogy generációnknak nem kell ilyesformán átélnie a mindennapos rettegést.

Elfelejtett nemzedék /Fotó: Péterfy Bernadett/

Ahogy sok kortársam, én is sok történetet hallottam, idős rokonoktól a háborúról, és éppen e történetek alapján merem azt mondani, hogy Aracsi Norbert filmje a magyar katonákról született kevés alkotás közül is a legőszintébb,

mert nem a puskaporra, nem a hősies pátoszra, vagy a bajtársi helytállásra helyezi a hangsúlyt, egyszerűen csak bemutatja, hogy háborúban mindenki lelkében külön magánháború dúl, és az első diadalt – ahogy Hemingway is megírta annyiszor – önmagunk felett kell aratnunk.

Aracsi filmjének elkészültét a Pákozdi Katonai Emlékpark, valamint a Székesfehérvári Polgármesteri Hivatal támogatta, és a CineArt stúdió gyártotta, eredetileg május 9-én, az Európai Béke napján mutatták volna be, de a nagyközönség a járvány miatt már csak 2021-ben láthatja majd. Hogy érdemes lesz várni és megtekinteni, az nem kérdés, Aracsi ugyanis ezzel a gyöngyszemmel ismét felhívja rá a figyelmet, milyen végtelen és bravúros lehetőségek rejlenek a rövidfilmek ezerszínű világában. Ízelítőként addig is íme a film hivatalos előzetese:

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Főszereplői nélkül indult újra a 90-es évek egyik kultikus sci-fi sorozata

Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.

Lesz-e folytatása a Legendás állatok és megfigyelésük-sorozatnak?

A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.