Tegdes Péter
2020. július 31. | Becsült olvasási idő: 4 perc

Műkincsvadászat két szobor után, melyek a század legsötétebb időszakának szemtanúi voltak – Könyvkritika

Alighanem Dan Brownnak köszönhetjük, hogy néhány éve ismét divatba jöttek az elfeledett vagy eltitkolt műkincsekről, művészettörténelemről szóló könyvek. Brown intelligens és adatokkal túlzsúfolt regényei általában mindig kissé közhelyes, akciófilmszerű alapokon nyugodtak, csak hogy bebiztosítsa magát a szerző, könyve biztosan elfoglal magának egy előkelő helyet az eladási listákon. Ehhez képes Arthur Brand, művészettörténész egy olyan sallangoktól és felesleges cifraságoktól, értsd, fikciótól mentes könyvet ad az olvasó kezébe, ami nemcsak száz százalékban igaz, de száz százalékban meglepő, sőt olykor kifejezetten sokkoló is.

Arthur Brand: Hitler lovai

Ahogy írtam, a történet, melyről ajánlónk szól, teljes egészében valós történet, a holland műkincsnyomozóval, Arthur Branddel esett meg, hogy a 21. század illegális műkincskereskedelmének egyik legnagyobb üzletét hiúsította meg, méghozzá úgy, hogy egy nem létező ügyfelet képviselve kiderítette, hol rejtőzik az a két több méter magas ló, melyek egykor Hitler Birodalmi Kancelláriájának ékei voltak. Csakhogy a második világháborúban az impozáns, a nácik legyőzhetetlenségét hirdető épület teljesen elpusztult, a lovakkal együtt. Legalábbis a könyv elején még Brand is ezt hiszi, aztán leleményességének és kitűnő megfigyelőképességének köszönhetően rájön, hogy tévedett, a „Lépkedő lovak”, Josef Thorak, Hitler Németországának elismert szobrászának két remekműve mégsem semmisült meg.

Az Európa Kiadónál megjelent Hitler lovaiban nemcsak az a kérdés, hogy hol rejtőzhet a két szobor, hanem az is, hogy jutott el jelenlegi búvóhelyére. Eleve mikor került el eredeti helyéről, ki szállítatta el, és miért? Hányszor vándorolt azóta újabb rejtekhelyre, hogyan tűnhetett el minden nyom nélkül két gigászi szobor a két részre tagolt Németország szovjet részén?

Brand számtalan műkincs visszaszerzéséért felelős

A könyv ezt a rejtélyt próbálja meg kibogozni, ami már önmagában egy izgalmas cselekményszálat vetít előre. A könyv másik erőssége, hogy betekintést enged az illegális műkincs-kereskedelem alvilágának kapcsolati hálójába. Rádöbbenti az olvasót, hogy lehet ugyan, hogy Hitler meghalt, a náci ideológia él és virul, és bár (szerencsére) drasztikusan kevesebben vallják, mint a második világháborúban, még most is sokan érzelmi alapon kötődnek a Führer időszakához, annak minden borzalmával és relikviájával együtt. Brand több olyan figurát is felvázol, akivel ha személyesen kellene találkoznunk, inunkba szállna a bátorságunk, mivel olyan illegális üzleteket tervelnek ki és hajtatnak végre, melyek gátlástalanul hajmeresztőek.

És ha már az elején Dan Brownt emlegettünk, térjünk vissza rá ismét egy picit. Az ő vaskos könyveihez képest Brand kötete látványosan kisebb-rövidebb, de ez most nem hátrány, hanem előny. Brand minden felesleges cifrázás nélkül, lényegretörően, egy tényfeltáró dokumentumregény stílusában írja le, hogyan nyomozott Thorak szobrai után. Szerencsére ez a karaktertakarékos írásmód még nem gátolja meg az írót abban, hogy érzékletesen tálalja utazásának állomásait és a műkincs-kereskedelem azon figuráit, akik segítői, vagy épp ellenkezőleg, hátráltatói lesznek az ügyének.

A holland műkincsvadász szakmája egyik legelismertebb képviselője

A Hitler lovait ajánljuk mindenkinek, aki szereti a művészettörténettel vagy második világháborúval foglalkozó regényeket, akik úgy érzik, titkon bennük is ott van egy Indiana Jones vagy egy Robert Langdon, de azok is kellemes olvasási élményként könyvelhetik majd a regényt, akik egy rövid és izgalmas történetre vágynak, amit egy rövid vakáció alatt kellemesen be is tudnak fejezni.