Tóth András írása…
A sitcom műfaj (szituációs komédia) egy elég körülhatárolt módja a szórakoztatásnak, tulajdonképpen egyenes ági leszármazottja a szappanoperáknak. A részek között közvetlen összefüggés ritkán van, az évadzáró és a következő évad nyitóepizódja között esetleg. A nagy történeti ívet tekintve egyértelmű, hogy van kapcsolódás, de nem jellemző, hogy az egyik részben történtek nagy hatással lennének a következőre. A klasszikus alánevetős formátum, mint például a Jóbarátok, Egy rém rendes család után a kézikamerás vagy egykamerás megoldás (Office) is tovább tágította az eszközpalettát.
A vegytiszta alánevetős sitcomot alighanem a Jóbarátok testesítette meg. Egyszerűen 6 ember mindennapjairól szólt. Azóta minden sitcom próbálja ugyanezt a sémát hozni, úgy, hogy némileg csavar rajta. Vagy a történet mesélést, mint például az Így jártam anyátokkal vagy az alaphelyzeteket, mint az Agymenők. Azonban ez a fajta szórakoztatás nem veszi figyelembe a változó tartalom fogyasztási szokásokat és, ahogy Jim Parsons (Sheldon Cooper) is elmondta egy interjúban, az a sorozat erénye, hogy nem kell minden részt látni, hogy élvezhető legyen. Viszont mára, ha valakinek megtetszik egy sorozat, akkor leül és végig néz több részt egymás után. Ebben a kontextusban azonban az Agymenők mindenképpen elvérzik.
The Big Bang Theory
A pénz a legnagyobb sorozatgyilkos. A legtöbb széria, főleg a sikeresek, így vagy úgy, de elbuknak a végére. Mindig egy-két évaddal túltolják, bár jellemzően inkább 3-4 évaddal. Ahogy az Így jártam anyátokkal egy nagyon merész vállalást tett a koncepciójával és egyből első helyre ugrott a sorozatnézők ranglistáján, úgy lett egyre röhejesebb, míg a végére arcon köpte magát is és a közönséget is. Az Agymenők sem tett másképp. Egy érdekesnek ígérkező kiindulóhelyzetből egy kínos, súlytalan pénzgyárrá silányult. Annyira elfogytak az ötletek és inspirációk, hogy az utolsó évadok legnagyobb poénjai az alsógatyában, vagy férfiként női ruhában való táncolásban merültek ki.
Mivel a sitcom alánevetős alfajáról beszélünk, így sajnos egyértelmű, hogy az írók mit szerettek volna poénként eladni. Egy kiforgatott valóság vicces tud lenni egy darabig, de 12 évadon keresztül a következmény nélküli cselekmény és a poénkodás ellensúlyok nélkül elveszíti valóság érzetét. Hiába igyekeztek egy-egy drámai elemet belecsempészni, nem volt hatásuk. Egyetlen egyszer sikerül valódi drámát létrehozni, de az is csak annak érthető, aki tisztában volt a körülményekkel. Howard anyját, mint Columbo feleségét, soha nem látjuk, viszont őt hallani lehetett, rendszerint a másik szobából kiabált át. A 8. évadban meghal, mivel az őt alakító Carol Ann Susi tragikus hirtelenséggel elhunyt.
The Big Bang Theory
Az Agymenők alaphelyzete, hogy Leonard és Sheldon, két CalTech-en (Californiai Egyetem) dolgozó fizikus közös albérletben lakik és két kollégájukkal együtt töltik mindennapjaikat. Videójátékoznak, képregényboltba és Comic Con-ra járnak, sci-fi és fantasy filmeket néznek, egyszóval a klasszikus értelemben vett kockák. A sorozat akkor kapcsolódik be az életükbe, amikor Penny a velük szemben lévő lakásba költözik. Penny egy színészi álmokat kergető pincérnő, aki egyszerű, de annál csinosabb.
A sorozat azt kívánja bemutatni, hogy miként váltak valóra a szereplők álmai. Legalábbis valami ilyesmit, mert a szórakoztatáson felül valójában nem nagyon akart semmit mondani. Ha valaki rendszeresen néz sorozatokat vagy filmeket, értheti, hogy egy-egy jelenet, változás mire szolgál, de ezt semmi mással nem szándékoztak megtámogatni, mert semminek nincs értelme és semmiből nem következik semmi.
The Big Bang Theory
A főszereplő Sheldon Cooper egy csodabogár, 14 évesen már egyetemre járt, elméleti fizikus és identifikus memóriája van, az az mindent megjegyez, amit lát, hall. Ezenfelül nulla szociális érzékkel, lelkiismerettel megáldott ember, aki elképesztő módon kényszeres és egyéb pszichés gondjai is vannak. Az írók egyöntetűen azt mondják, hogy nem Aspergeres, de van egy rossz hírem nekik, az. Persze én nem vagyok pszichológus, sem pszichiáter, de nem is kell annak lenni, hogy lássuk, hogy minimum a spektrumon mozog.
Én értem, hogy ők írták meg és nem volt ilyen szándékuk, viszont, ha egy embert 12 évadon keresztül nézel, akkor kialakul benned egy kép a személyiségéről és ez a kép tökéletesen ráillik az Asperger-szindróma tüneteire. Egy visszatérő poén, hogy, ha valaki őrültnek vagy bolondnak nevezi, a reakciója pedig az, hogy: nem vagyok az, anyukám kivizsgáltatott. Ha valaki szereti a fekete humort, ajánlom a sorozat megtekintését úgy, hogy vegye azt kimondottnak, Sheldon Aspergeres, vagy valamilyen még nem diagnosztizált betegségben szenved. Elég morbid élmény.
The Big Bang Theory
A legjobb írói húzás a sorozatban, kétségtelenül Penny, a pincérnő és Sheldon barátsága. Egyenlő partnerként tekintenek egymásra, mivel mindketten ügyesek és magasan képzettek abban, amiben a másik gyenge. Történetesen Sheldon intellektusa fényévekkel meghaladja Penny szellemét, viszont az ő szociális készségei ugyanennyire túlszárnyalják Sheldon képességeit. Valahol hasonlít az Életrevalókban látott baráti viszonyra, mégpedig azért, mert ott is az volt a kulcs, hogy nem tekintettek kivételezett helyzetben lévőként a másikra, hanem, mint ember közeledtek egymáshoz.
Ez egy fontos üzenet lehetett volna, de persze ez egy mellékszál maradt és végül nem vezetett sehova. Ennek a legfőbb oka – és nem csak ennek – hanem a sorozat egészének, hogy inkonzisztens karakterek alakítják a cselekményt. Penny, mikor összejön Leonarddal, akkor hirtelen mindig érzékelhetőbben buta, mint más helyzetekben. Még akkor is, amikor a történet végére már sikeres orvoslátogató és egy sales csapat vezetője. Ha nagyobb hangsúlyt fektettek volna erre a szálra is, akkor megint csak egy sokkal hatásosabb alkotást láthatnánk.
The Big Bang Theory
Természetesen mindenkit foglalkoztat, hogy a sorozatban elhangzó tudományos utalások mennyire felelnek meg a valóságnak. David Saltzberg, a Californiai egyetem professzora felelt a helyes tudományos kifejezések, elméletek használatáért. Mayim Bialik (Amy, Sheldon felesége) valóban neurobiológus és PhD-vel is rendelkezik ezen a területen. A tudósokra való referálás, mint Richard Feynman vagy Albert Einstein, szintén megfelelnek a valóságnak és rengeteg további kortárs tudós (például Stephen Hawking, Neil deGrasse Tyson) rendszerint felbukkannak a sorozatban.
Habár fontos eleme az alaphelyzetnek a tudományos élet, de szerintem inkább volt ez parasztvakítás, mint hasznos hozzáadott érték. Főleg annak tükrében, hogy a valós tudományos életről nem sokat tudunk meg. Mindenki egydimenziós. Ezért érezhetjük sokszor sértőnek a sorozatot, mivel az offenzív viccek akkor maradnának poénok és nem csúsznának át előítéletes, felszínes sértésekbe, ha az kimondottan egy adott személyre vonatkozna, ahelyett, hogy általánosít.
A sorozatban viszont nem ismerünk meg olyan képregényolvasót, akinek normális szociális érzéke lenne, vagy olyan tudóst (1-2 mellékszereplő kivételével), aki tudna társas kapcsolatokat létesíteni. Nem lenne baj azzal, hogy ez a sorozat pont olyanokról szól, akik nem igazodnak el a társasági életben, még valahol érthető is lenne, hiszen ilyen mértékű tudás megszerzése annyi időt vesz el, hogy logikusan nem nagyon marad már tér a szociális tevékenységekre, de sajnos a 12 év ellenpélda nélkül nem enged másra következtetni, csak arra, hogy az írók így gondolták, és kész.
The Big Bang Theory
A legfőbb indok, amiért érdemes megfogadni Jim Parsons szavait, az az, hogy töményen nézve sokkal silányabb élményt nyújt a széria. Szombat délután polctörölgetés mellé tökéletes, azonban, ha valaki tartalmasan szeretné tölteni az estéjét, akkor számtalan jobb opció áll rendelkezésére, akár sitcomokon belül is. 12 év alatt nem tudott kimozdulni a sorozat a menők kontra kockák tengelyről. A 12. évadban is Leonard úgy beszél Penny-ről, mint, aki az új autójával büszkélkedik. Eleinte azt lehet gondolni, hogy a sorozat célja, hogy megmutassa, kockák és menők ugyanannyit érnek és az ember önmagában kell megítélni, nem a társadalom által ráragasztott stigmák alapján.
Elképzelhető, hogy ez volt a szándék, de úgy tűnik, hogy útközben ez valahogy elfelejtődött, a készítők pedig nem mertek elmozdulni a végtelennek tűnő aranybánya irányvonalától. Sheldon és a többiek személyiségváltozása enyhén szólva megkérdőjelezhető, főleg azért, mert hiába jutott el valaki A-ból B-be, még simán visszanyúl a sorozat az évekkel azelőtti állapotához és úgy csinálnak, mintha ez így tökéletesen logikus lenne. Felületes az egész karakterépítés és Sheldon személyiségjegyeivel úgy játszanak, mintha az ilyen mértékű kényszeresség csak úgy, egy vitával vagy beszélgetéssel leküzdhető lenne. Nem szeretnék hipokrita lenni, sokszor láttam a sorozatot, de az én véleményem az, hogy minden alkotásnak van helye az univerzumban, csak akkor ott is kell kezelni.
The Big Bang Theory
Akinek ismerősen cseng Chuck Lorre neve, vagy látta az Agymenőkön kívül a Két pasi meg egy kicsi, Anyák gyöngye, Mike és Molly, Dharma és Greg, Az ifjú Sheldon című sorozatok egyikét, annak van egy ajánlásom. Netflixen ne léptesd tovább a fenti sorozatok egyikét, hanem várd meg a stáblisták legvégét, ha más eszközön nézed, akkor tekerj oda és állítsd meg, és várd meg, amíg egy nagyon fehér látványos Chuck Lorre fejlécű, általában sűrűn szedett, apróbetűs képet látsz és gyorsan állítsd is meg (tényleg gyorsnak kell lenni).
Minden egyes rész végén a fentebb említett sorozatok közül egy ún. Vanity Card van. Ezt lefordítani nehéz, mert a vanity jelent haszontalan dolgokat is és hiúságot is. Mivel Chuck Lorre írja ezeket és néha csak közvetetten kapcsolódik az adott sorozathoz, így igazából mindkettő helyes fordítás lehet.
Dr. Susan Kelleher évtizedek óta gyógyítja lelkiismeretesen az egzotikus állatokat
Máig sok a találgatás vele kapcsolatban, melyet most igyekszik majd helyretenni.
Legalábbis egy új sorozatban, mellyel visszatér a képernyőre.
Dramaturgiai és színészvezetési hibák, de korrekt akciójelenetek.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.
