• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Hírek

  • 2020. október 15. | Becsült olvasási idő: 5 perc

Nick Hornby-könyvet minden antikönyvmoly kezébe! – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Mit csinál egy ember, mielőtt megvesz egy könyvet? Elolvassa a fülszövegét, alaposan megnézi a borítóját, esetleg végigpörgeti az ujjai között a lapokat és mélyen beleszagol a könyvbe. Aztán ha mindezek után kellemes érzés fogja el, beteszi a kosarába. Lehet, tévedek, de úgy emlékszem, Nick Hornby új könyve már hónapokkal ezelőtt megjelent a kiadó oldalán az előjegyezhető könyvek között.

Csak az író nevét szúrtam ki, a többi nem is érdekelt, ahogy akkor sem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Kevés szerző van, akinél a név már önmagában garancia arra, hogy a regénye tíz per tízes lesz, de Hornby számomra ezek közé a kivételes írók közé sorolandó. Az Olyan, mint te elolvasása után pedig csak még biztosabb lettem benne, hogy Hornby stílusa egyszerűen utolérhetetlen.

Nick Hornby: Olyan, mint te

Nick Hornby: Olyan, mint te

Annak, hogy Hornby miért áll ennyire közel a szívemhez, több oka is van. Nagyon kevés író tudja úgy elgondolkodtatni az olvasóit, hogy azok lényegében észre sem veszik, milyen nehéz erkölcsi kérdést jár körül egy könyv, ahogy azt sem, eközben milyen új nézőpontokkal gyarapodtunk olvasás közben, mely esetleg később még hasznunkra is válik. Hornbynál körülbelül fele-fele arányban váltják egymást a pörgő, életszerű és a legtöbb esetben humoros párbeszédek, valamint a masszívabb leírások, a szereplők belső lelkivilágának ismertetése. Ez utóbbi felel a magvas gondolatokért, ezek azok a sorok, melyeken elolvasásuk után talán néhány pillanatig még filozofálunk is magunkban. Nemcsak a játékosság-komolyság határvonalán nehéz egyensúlyozni, mindig új és izgalmas történettel előrukkolni sem éppen egyszerű mutatvány, Hornbynak azonban mindkettő időről-időre sikerül. Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk magunkat Hornby legújabb, sikergyanús regényébe, lássuk, hogyan jutott idáig.

Nézőpont kérdése, hogy tizenkét könyv sok vagy kevés, mindenesetre ennyi mű jelent már meg Hornbytól magyarul, az Olyan, mint te a bűvös tizenharmadik. Az első, 1992-ben írt Fociláz című könyve nálunk csak három évvel később, 1995-től vált elérhetővé, az Olyan, mint te megjelenési idejét tekintve azonban már felzárkóztunk Nagy-Britanniához. Hornby első könyvét, ahogy a címéből is kikövetkeztethető, Hornby futball, egész konkrétan az Arsenal iránti rajongása ihlette. Pályája elejének legnagyobb sikerét a Pop, csajok, satöbbi (magyarul 1998-ban adták ki) regénye hozta meg, melyből filmváltozat is készült, csakúgy, mint az Egy fiúról című regényből, melynek Hugh Grant volt a főszereplője. (Sőt, még a Hosszú az út lefelé regényét is megfilmesítették, ebben az esetben Pierce Brosnan volt a húzónév.)

Hornby első regénye 1992-ben jelent meg

Hornby első regénye 1992-ben jelent meg

A kétszer házasodott, háromszoros apuka Hornby regényeiről általánosságban elmondható, hogy hétköznapi emberek hétköznapi problémáit járja körbe, olyan életkisiklásokat, megtorpanásokat és céltévesztéseket, melyekkel többnyire mindannyian találkozhatunk életünk különböző szakaszában. A néha komor hangvételű alapsztorit (Hosszú az út lefelében például a könyv főszereplői mind öngyilkosságra készülnek) vicces párbeszédekkel és obszcén jelenetekkel oldja, a lezárás pedig általában legalább olyan realisztikus, mint a könyv egésze, rózsaszínfelhős happy endre nem feltétlenül kell számítani, de kétségek között, depresszív állapotban sem hagy minket Hornby.

Az Olyan, mint te-ben két első látásra egymáshoz kicsit sem illő ember szerelmi történetét ismerjük meg. Az édesanyjával élő Joseph többnyire közömbösen figyeli a világ alakulását, csak muszájból, nem hitből kíséri el édesanyját vasárnap a templomba, túlzottan dolgozni sem szeret, noha egyszerre több helyen is munkát vállal, részmunkaidőben. Csak egy dolog hozza lázba: DJ szeretne lenni.

Lucy a hentesnél botlik bele Joseph-be, mivel a fiú hétvégente ott dolgozik. Szó szót követ kettejük között, mire végül Joseph Lucy lakásában találja magát, de egyelőre még nem az ágyban: a gyakorlatilag már elvált nő két fiára vigyáz, miközben Lucy randira megy, aminek a nő már eleve rossz szájízzel indul neki, és még kiábrándultabban tér vissza. Két teljesen hétköznapi, céltalan embert ismerünk meg a történetben, akiknek helyzete egészen hasonló (párra, támaszra vágynak), annak ellenére, hogy élethelyzetük (pályakezdő fiatal kontra gyerekeit egyedül nevelő anyuka) markánsan eltérő.

Hornby igazi ereje abban rejlik, hogy hétköznapi problémákat is képes izgalmassá tenni

Hornby igazi ereje abban rejlik, hogy hétköznapi problémákat is képes izgalmassá tenni

A fekete Josephnek és a kétgyerekes, elvált, negyvenes éveiben járó Lucynak először saját ellenvetéseit kell legyőznie, hogy merjen a másik felé közeledni, ám amikor ezen túlesnek, és biztosak a másik szimpátiájában, még mindig nem érkeztek a finisbe. Mit fognak szólni az emberek, ha kiderül a kapcsolatuk? Egyáltalán, kapcsolatnak lehet-e ezt titulálni? Amellett, hogy együtt maradjanak, a jó szexen kívül semmi sem szól, viszont ellenük van Joseph családja, Lucy szomszédjai és a botcsinálta randipartnerei is. Egyedül a nő két fia kezeli természetesnek Joseph egyre gyakoribb feltűnését az otthonukban, mintha ezzel semmi gond nem lenne.

Mindeközben Anglia éppen a Brexit-szavazásra készül, ami mindenkiből eltérő érzéseket vált ki, még Lucy és Joseph sem gondolkodik hasonlóan a kérdésről, igaz, előbbi saját maga alakította ki a határozott nézőpontját, míg utóbbira nagy hatással van a környezete. Arra mindenesetre jól jön a szavazás, hogy kiderüljön egy-két dolog történetünk szereplőiről, akik egy társaságban eltöltött vacsoránál azon kapják magukat, majdnem vita robbant ki körülöttük a Brexit miatt.

Hornby egy olyan írónak tűnik, aki kellemes iróniával és csipkelődéssel néz szembe az elé gördülő akadályokkal, ami a végső soron mindig pozitív végkimenetelt kereső karakterein is tetten érhető. Egy könyvet sok mindenért lehet szeretni, de talán a két legfontosabb feltétel, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel és néha mosolyogjunk a sorsukon. Hornbynál mindkét kívánságunk teljesül, sőt, még ennél jóval több is. Ha egy antikönyvmolynak kellene könyvet adnom a kezébe, biztos, hogy egy Hornby-könyv lenne az. Hogy melyik? Az mindegy is. Egyik sem okozna csalódást neki.

Kapcsolódó cikkek

Antológiadömping az Egyesült Államokban

7 elfeledett, retro sci-fi regény, melyet érdemes újra elővenni

Kevésbé emlegetett, sőt, elfeledett klasszikusok a sci-fi hőskorából.

Stephen King életmű

A horrorkirály tündöklése – 10 közmegegyezéses horrorklasszikus Stephen King műhelyéből

A popkultúra egyik legünnepeltebb szerzője több írógenerációra volt hatással.

Tollriválisok 2.0

Tollriválisok 2.0 – Még 7 legendás írói csatározás a XX. század irodalmából

Világhírű írók, akik finoman szólva sem jöttek ki egymással, és ennek hangot is adtak.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Legendás el nem készült filmek

    Porba hullt nagy ötletek – 9 hírhedt film, mely végül sosem készült el

    Meg nem született filmek, melyek így is legendává értek.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. december 7.

    Egy konkáv szerelmi poligon története – Színikritika

    Követhetetlen cselekmény, cselekmény nélküli látványorgia.

    • 2021. december 6.

    Johnny Depp bújik minden idők egyik leghíresebb fotóriporterének bőrébe

    Hiába a kiváló alapsztori, Depp pere miatt nem találtak forgalmazót.

    • 2021. december 6.

    Adventi, családi ünnepindító, vagy MacGuffin-családi móka – Filmkritika

    Kellemes meglepetés a Nintendo konzolért zajló küzdelem.

    • 2021. december 3.

    Szembenézés saját múltunkkal egy piaci napon – Színikritika

    Závada Pál regénye a Radnóti Színház színpadán kelt életre.

    • 2021. december 3.

    Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

    Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.