Oscar-díjas rendező viszi vászonra Moebius és Alejandro Jodorowsky kultikus képregényét

Szinte biztos volt, hogyha a Dűne filmadaptációja beváltja a hozzá fűzött reményeket, az a későbbiekben számos korábbi kultikus sci-fi mű filmes feldolgozása előtt tárhatja ki az ajtókat. Az első fecske már meg is érkezett, méghozzá nem is akármelyik, Jodorowsky és Moebius képregényét ugyanis legalább annyira megfilmesíthetetlennek tartják, amennyire Herbert-regényét annak tartották.

Az Oscar-díjas Taika Waititi rendezi majd az Incal képregény filmes adaptációját. A rendező kiválasztásában a hírek szerint magának, az idén már 92 éves Jodorowksy-nak is benne volt a keze. Aki hallotta már a kiváló chilei szerző nevét, egészen biztos, hogy tud arról a bizonyos meg nem valósult Dűne-filmadaptációról, mely mögé felsorakozott a mű eredeti szerzője Frank Herbert, de ott volt Salvador Dalí, Mick Jagger, H. R. Giger, Moebius és a Pink Floyd, aztán Jodorowsky monumentális elképzelései végül meghátrálásra késztették a támogatókat és producereket, a film pedig végül még a forgatás megkezdésééig sem jutott el, és minden idők leghíresebb el nem készült mozijává vált.

Jodorowsky azonban nem akarta veszni hagyni a felhalmozott ötleteket, így azt a világhírű francia képregényíróval és rajzolóval, Moebius-szal karöltve egy egészen eszement történetbe ágyazta, így született meg az Incal-sorozat. A képregény főszereplője John Difool, az elfuserált magánkopó, aki tipikus film noir szereplő, a lecsúszott, függőségekkel élő pitiáner senki fejlődéstörténete Jodorowsky sokat boncolgatott problémakörének, az emberi gyarlóságnak állít emléket. A szuperképességekre szert tevő, és ezáltal a társadalom legmélyebb bugyraiból gyakorlatilag egy messiás szintjére jutó antihős egészen váratlan fordulat a képregényvilágban, és a hőssé válás egy egészen új dimenzióját nyitotta meg, jelentőségében e téren bőven hasonlítható egy másik kultikus klasszikushoz, az Alan Moore által jegyzett, és Dave Gibbons által rajzolt Watchmen-hez.

Az Incal a központi történetszálon kívül igazi mindfuck ötletparádé. Felsorolni is nehéz, hány egyedi és addig sosem látott, egészen bizarr elem jelenik meg a kötetekben. Eleve adott egy ember által benépesített univerzum egy iszonyatosnak tűnő disztópikus jövőben, melyben a galaxison egy androgün sziámi ikerpár uralkodik, technopapok imádják vallási buzgalommal a legújabb technológiákat, az emberek földbe vájt kútvárosokban élnek, melyek legalján halálos savtó fortyog, a vörös lámpás negyedben az szórakozni vágyók saját kívánságaikból homeprostikat állíthatnak össze, az alvilágot emberfarkasok tartják befolyásuk alatt, a precízen hierarchizált társadalomban a rendet pedig különálló személyiségekkel rendelkező robotrendőrség tartja fenn. És ez még mindig csak egy szelete az Incal szerteágazó világának, éppen ezért is izgalmas vállalkozás filmre álmodni ez a magával ragadó káoszt.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.