Osztrák kutatók megfejthették a willendorfi Vénusz eredetét

A vörösre festett figurát, amelyre Szombathy József régész bukkant 1908-ban az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen, egy porózus mészkőféléből, oolitból, más néven ikrakőből faragták, melynek fellelési helyét eddig leginkább Csehországban, Brno közelében sejtették.

Olaszországból származhat, de legalábbis ottani kőzetből készülhetett és talán a Kárpát-medencén keresztül került az ausztriai Wachau vidékére a willendorfi Vénusz, egy 11,1 centiméteres, női alakot formázó szobrocska, a prehisztorikus művészet egyik ikonja – számolt be a kultura.hu osztrák kutatók állításairól, akik minden korábbinál szélesebb körű összehasonlító vizsgálatokat végeztek a termékenységszimbólumnak és talizmánnak vélt egyedülálló figura anyagával.

A Bécsi Egyetem kutatói Gerhard Weber vezetésével nagyfelbontású mikro-CT-vel világították át a szobrocskát, és megállapították, hogy annak belseje nagyon egyenlőtlen. A ritka kőzet pontos változatának megállapítása segített megfejteni a figura eredetének rejtélyét. Egy szerencsés véletlen folytán már a kezdet kezdetén sikerült kizárni, hogy a willendorfi Vénusz a Bécsi-medencében lévő oolitlelőhelyek valamelyikéről származhat: anyagában találtak egy jura kori, vagyis legalább 145 millió éves kagylóhéjdarabot, míg a Bécs környékén található ikrakőlelőhelyek legfeljebb 32 millió évesek. A Bécsi Természettudomány Múzeum geológusai végül 1800 kilométeres körzetben 33 kőfejtőből szereztek be oolitmintát, Franciaországtól Ukrajnáig, Észak-Németországtól Szicíliáig.

Eszerint a gyűjtögető-vadászó életet élő kőkorszaki emberek hosszú, több száz kilométeres utat tettek meg a termékenységidollal – legalábbis a kőzettel, amelyből készült – az Alpoktól délre fekvő térségből az Alpoktól északra fekvő Duna-vidékre. A kutatók szerint ez a vándorlás hosszú évekig, sőt nemzedékeken át tarthatott. Az akkori emberek vadászok és gyűjtögetők voltak, akik a mindenkori klímától és a zsákmányállatok helyzetétől függően vándoroltak egyik helyről a másikra, lehetőleg a folyók mentén – mondta el az APA osztrák hírügynökségnek Gerhard Weber.

Kapcsolódó cikkek

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

A bátorság emlékezete – 45 éve hunyt el Steve Biko, az apartheid elleni küzdelem élharcosa

Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.