- Forrai Márton
- 2021. március 31. | Becsült olvasási idő:
Ken Liu, Amerikába szökött agitátor metamorfózisai, adhatnék hatásvadász címet ennek az írásnak, ha cikkemet a kínai kormány pénzelné. Programozóból vált vállalati jogász. Fordítóból avanzsált író. Kínaiból lett amerikai. Történeteiben az egyéni bűntudat úgy olvad a kollektívbe, mint ahogy tenger nyeli el a sekélyen vergődő folyót, vagy épp fordítva: esendő hőseinek katarzisa válik feleslegessé a történelem igaznak elfogadott, visszatekintést torzító viharaiban. De hát hogyan is definiáljuk az emlékezés valóságát? Nem, nem a valóságot magát – Philip K. Dick-ről majd egy másik értekezésben –, hanem a jog kuszaságán átcitált, egyéni megfontolásokon átszűrt, komfortot bebetonozó vagy épp megborító múlt konszenzusát?
Említettem már, hogy mandarin sci-fit a szokásos formulákba beleunt nyugaton kiadni mostanában üzletileg rendkívül sikeres? És azt, hogy Liu a Hugo- és Nebula-díjaival együttvéve sem kizárólagosan sci-fi író, még ha könnyebb is akként csomagolni a tisztelt olvasóközönség felé? Nem ígérkezik hát könnyű feladatnak magyarként, magyaroknak írni az ő helyenként kivételesen egyedi szövegmágiájáról. No, de lássunk hozzá!
Vívhat kereskedelmi háborút az USA a Vörös Sárkány ellen, a kínai science fiction egyértelműen meghódította Amerikát, amiben Liu úttörő szerepe letagadhatatlan. Cixin Liu A háromtest-probléma című hard sci-fije (itthon az Európa kiadó gondozásában jelent meg tavaly) volt az első regény, amit az addig novellák átültetésével foglalkozó, emelkedő elismertségű író angolra fordított. Azonban amikor először rágta át magát Liu a jelenkor Kínája és az 1967-es kulturális forradalom napjai közt váltakozó idősíkú történeten, a narratíva meglehetősen zavarosnak tűnt számára. Fordítói szerepköréhez hűtlen módon azt javasolta a pályatársának, hogy a múltbéli eseményekkel indítsa a történetet ahelyett, hogy mellékszálon tartja azokat.
Meglepő mód az kitörő lelkesedéssel fogadta az ötletet: „Pontosan így akartam tenni eredetileg!”, fogalmazott állítólag. Az állami cenzúra – ami gyakran gerjeszti önrecenzióra az alkotókat – azonban nem fogadta kitörő örömmel a centrális pozícióba állított politikai töltetet, így eshetett meg, hogy a – két folytatással kiegészült – világsikerű trilógia esetében (Ken) Liu verzióját javasolja a szerző, szemben az eredetivel.
A papírsereglet 2011-ben jelent meg, 2018-tól pedig az Agave-könyvek jóvoltából itthon is olvasható. A kötet tizennégy novellát tartalmaz, illetve egy, a maga hetven oldalával inkább kisregénynek titulálandó írást (A világ ízei). Háromszázkilencven, keskeny margójú oldalával vékonynak nem nevezném a kötetet, a benne felbukkanó témák miatt pedig végképp leveti magáról a könnyed olvasmány stigmáját. Mindjárt az előszó után nyitó Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai, ami szerintem sikeresen találja meg a vaskos ópiumfüsttel körülölelt révedezés és az írás lehetséges fajtáinak értelmezése közötti metszéspontot. Az Állapotváltozás finom romantikája szépen vezet át egy csak felszínén rideg emberi világba, míg a Tökéletes párosítás meglepően optimistán nyúl a giga szoftvercégek által manipulált, személyes adatait és döntéseit önként kiszolgáltató egyén témájához.
A Jó vadászatot! gyakorlatilag egy az egyben dolgozta fel a részben hazai közreműködéssel készült Love, Death & Robots azonos című epizódja. A steampunk környezetet keleti mitológiával vegyítő történetben egy hulicsing, a férfiakat megbabonázó, rókaszerű lénnyé átalakuló női démon anyja gyilkosának fiával kerül kényszerű sorsközösségbe, ahogy varázslatos világukat fokozatosan felváltja az ipari forradalom. Az ősök közvetlen szülőkkel végződő mágiája áll itt szemben tágabb értelemben vett modernkori létünk rideg embertelenségével; mintha csak a hagyományba oltott bűvölet egy időben halt volna el az iparosodás kínálta egzisztenciális mézesmadzag kergetése közben. Ennek felismerése a gépezetet kiszolgáló, vagy kiszolgálni vágyó hősnél rendre későn érkezik el, a bűntudat szülte melankólia pedig olyan történeteket szül, amelyeknek olvasása közben úgy éreztem, mintha selyemkendővel simogatnák a lelkemet.
Máskor (Szimulákrum, Kognitív képességek breviáriuma) a feledés elkerülhetetlennek tűnik, a cérnaszál elszakad, legyen az aprócska, emberközi, vagy galaktikus léptékű.
Feldmár András szavait idézve: „Szét lehet szedni a dolgokat, hogy beszéljünk róluk, de nem szabad elfeledni, hogy mi szedtük szét.” Hasonló gondolatiság vezethette Liu kezét, amikor a kötet utolsó harmadában szereplő történeteket megalkotta. Úgy éreztem A betűmágus, A világ ízei, A csendes-óceáni-alagút rövid története, A permester és a majomkirály, de legfőképp az Aki lezárta a történelmet: dokumentumfilm olvasása közben, mintha személyes küldetéseként harcolna a felejtés ellen. Teszi ezt úgy, hogy kozmikus értelemben előzőleg lényegében letette a kardot az univerzum törvényszerűségei előtt, az elmondhatatlan szenvedés, amit embertársaik miatt kényszerültek átélni az azóta névtelenné vált parasztok (Aki lezárta a történelmet…), építőmunkások (A csendes-óceáni-alagút…), vagy hadifoglyok (A permester…) tetemre hívja a szerzőben élő humanitáriust.
A visszatérő vendéget Black Mirror-résszé szokták álmodni az ajánlások, ám én inkább látnám a Ghost in the shell szereplőinek mintájára gépi alkatrészekkel felturbózott gyilkos és detektív közti macska-egér játékot olyasféle anime-thrillerként, mint mondjuk a Perfect Blue. Mindegy is, ki-mit vizionál a nyomtatott oldalak hatására, számomra talán ez a kaland sikerült a legélvezetesebbre. Nem mintha hullámozna az írások minősége, ám amilyen széleskörű Liu érdeklődése (és minden bizonnyal színes a személyisége), olyan változatos témaválasztással dolgozik. Nehéz eldöntenem, hogy félig üres, vagy inkább félig tele pohárról beszélünk, végtére is értékes, tanulságos, elgondolkodtató könyveket olvasni sosem kidobott idő.
Kedves szomszédom, akitől kölcsön kaptam A papírseregletet, kiemelte a tartalomjegyzékben a neki kedves építőkockáit ennek az eklektikus kolosszusnak, amivel nagyjából lefedte az én érdeklődési körömet is. A többi összetevő némileg megkínzott, kicsit elvett a lelki nyugalmamból, de aztán végül csak megrendeltem az Agavétól két másik Liu-gyűjteményt (no meg a magyarul ki nem adott Star Wars-regényét, a Legends of Luke Skywalker-t) is későbbi fogyasztás céljából. Tehetsége előtti kalapemelésemen túl azért, mert meggyőzött, hogy megérné szétszedni ezt a világot, hogy egy jobbat építhessünk a meglévő nyersanyagból.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.