- Kaposi Ildikó
- 2022. március 30. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Könnyed szellő ez a film, tele a kora nyár minden illatával, és ígéretével. Paul Thomas Anderson a fiatalságról készített filmet, ami tele van vággyal, rohanással, féltékenységgel, tetterővel és humorral. Amikor a 15 éves Gary meglátja Analát, azonnal tudja, ő lesz a felesége. A lány idősebb nála, – bár szerintem ez annyira nem látszik, Anala fiatalabbnak tűnik, a fiú idősebbnek – nem is veszi komolyan a fiút, de miután sorra derül ki, hogy Gary ezerszer felnőttebb, mint a lány kortársai, mégis szövődik köztük valami. Az, hogy mi ez a valami: barátság, plátói szerelem, üzleti társulás, vágyakozás, vagy valami megmagyarázhatatlanul bonyolult, az sokáig rejtély nekik is és a nézőknek is.
Nem egy sematikus szerelmi történet forog a szemünk előtt, bitang jó muzsikákkal. A film címe is a zenére utal, ez érdemel is egy kis magyarázatot, hiszen a filmből nem derül ki, mit is takar a Licorice Pizza. Ezt a nevet viselte egy bakelit lemezt árusító bolthálózat a 70-es években Kaliforniában, Long Beachen. A film 2 óra 13 perc, de nincs benne egy unalmas, vagy felesleges képkocka sem.
Az, hogy egy 15 éves fiú vízágyak értékesítéséből gazdagodik meg, és a cégnek az a neve, hogy Dagi Bernie, nem egy szokványos fordulat.
A két főszereplő telitalálat, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ők igazából színészek, akik eljátsszák Alanát és Garyt, eggyé váltak a szerepeikkel. Ráadásul Alanát a való életben is Alanának hívják, és a családját a valódi családja játssza, az egyik testvére, Este mintha a kiköpött mása lenne. Izgalmas tény, hogy a testvéreivel közösen egy bandában játszanak, aminek neve a családnevük: Haim. Érdemes rájuk keresni, igazán kiváló muzsikát játszanak. A Garyt játszó Cooper Hoffman pedig a közelmúltban elhunyt Philip Seymour Hoffman fia, és úgy tűnik örökölte édesapja tehetségét, mert Gary egyszerre nagyon irritáló, ugyanakkor lehengerlő, és sebezhető egyszerre.
Az epizódszerepeket rutinos, nagy nevekre bízta a rendező: Sean Penn, Bradley Cooper, Tom Waits alázatosan játszanak a fiatalok mellett, ami nem azt jelenti, hogy ne lennének rendkívül harsányak, hanem, hogy nem akarják uralni a vásznat. Igazi mellékszereplőként vannak a helyükön, de nagyon sok mókás pillanattal ajándékoznak meg bennünket.
Imádtam a teherautóval hátra tolatás jelenetét, vagy amikor mindenki megtanulhatja Barbra Streisand nevét helyesen kiejteni, olyan sokszor hangzik el.
A Licorice Pizza nem akar több lenni, mint ami. Bemutatja, hogy a szerelem jön és tarol, akkor is ha 13 év a korkülönbség. Persze, közben jöhetnek mások is, akikkel próbálkoznak a fiatalok, de a sors mindig újra egymáshoz löki őket. Közben a háttérben nézzük az olajválságot, a 70-es évek Amerikáját, de tényleg csak mintha a perifériás látásunkkal érzékelnénk a valóságot, pont úgy, ahogy kamasz korunkban, amikor nem igazán fontos, ami a nagyvilágban történik, ha nincs hozzá közünk.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.