• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Halál a Níluson (2022)

Filmkritika

  • 2022. február 21. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Poirot-nyomozás helyett egy bajusz háttértörténete – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Én nem az a fajta rajongó vagyok, aki felháborodik, ha egy adaptációban eltérnek az eredeti műtől. Szerintem ideális esetben ettől lehet izgalmas, valid, új, elgondolkodtató. A West Side Story apró változtatásai ilyenek voltak, és imádtam minden pillanatát. A Halál a Níluson azonban arra vállalkozott, hogy megmutassa Hercule Poirot érzékeny, sebezhető oldalát, és tette mindezt sziruposan és klisésen, teátrálisan. Szóval rá kellett jönnöm, hogy mégis olyan rajongó vagyok, aki ragaszkodik ahhoz a képhez, amit tíz évesen, titokban a paplan alatt olvasva alakított ki magában Poirot-ról. Különc, jogosan nagyképű, zseniálisan okos, aki egészen más szemmel látja a világot.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

A kezdő képsor egy gyönyörűen fényképezett első világháborús lövészárokba vezet bennünket, ahová egy madarat követünk, az 1917 című filmből erősen ismerős vágás nélküli technikával. Hamarosan találkozunk a megfiatalított Kenneth Branagh-val, aki a szürke kis agysejtjeinek köszönhetően megmenti századukat a biztos pusztulástól. Majd megismerjük élete szerelmét, aki meglátogatja a kórházban, és választ is kapunk a különleges bajusz eredettörténetére.

De miért is? Szüksége van arra egy Agatha Christie-krimirajongónak, hogy ismerje Poirot múltját? Szükségünk van arra, hogy a könnyes szemét nézzük többször is, amikor szóba kerül a szerelem?

A klasszikus krimi nem igényli ezeket a pillanatokat, és én kínosan feszengtem, miközben kamaszkorom kedvenc detektívje udvarolt, és emlékezett, és bűnbánóan pillogott. Nekem ezekre a pillanatokra nem volt szükségem, ebben a műfajban legalábbis nem.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

Ha valaki úgy ül be a filmre, hogy nem ismeri Agatha Christie munkásságát, nem olvasta a regényeket, és nem látta az összes filmet David Suchet-vel, annak nagy eséllyel nem lesz akkora csalódás, mint nekem, mert összességében a film nem rossz. Egy hétvégi mozinak, kikapcsolódásnak tökéletesen megteszi, ha valaki szereti az 1930-as évek hangulatát. Szóval jöjjenek a pozitívumok. Amiben Kenneth Baragh igazán jó, az a körítés megteremtése.

A díszlet, a kosztümök, a helyszínek, az összes kiegészítő mind-mind lenyűgöző. Nagyvásznon nézve szinte mi is az 1930-as évek luxusában érezzük magunkat, csak úgy árad a vászonról a gazdagság, és az elegancia. Egy kis CGI segítséggel elrepülhetünk Egyiptomba, és ezek tényleg grandiózus pillanatok.

A színészek jól megtalálták a papírmasé karaktereiket, egyedül a Sex Educationből megismert Emma Mackey-t tudtam nagyon nehezen áthelyezni 1939-be, talán mert még egész friss az élmény, ahogyan tizenéveseknek ad szexuális tanácsokat, de a többiek mintha ebbe a korban születtek volna. Legerősebb nekem Annette Bening volt, aki mindenkit lejátszott a vászonról, valódi, emberi alakítást nyújtott, éreztem mögötte a háttértörténetet. A zene is megidézte a füstös jazz klubokat, a Salomet játszó Sophie Okonedo igazi dívaként volt jelen, élmény volt hallgatni, ahogyan blues-t énekelt. Gal Gadot gyönyörű, mint mindig, játéka pont elég volt ehhez a karakterhez. A többiek meg csak úgy ott voltak.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

Az Agatha Christie-regények a klasszikus “ki tette” nyomozást követik, és míg a Tőrbe ejtve című, hasonló tematikájú film azért volt zseniális, mert az okos forgatókönyvön túl tudott nagyon könnyed és laza lenni, addig a Halál a Níluson túl komolyan vette magát, és még a zseniálisan megírt regényt is valahogyan eldugta a rossz forgatókönyve mögé.

A néző semmilyen támpontot nem kapott arról, hogy kinek milyen oka lenne megölni az áldozatot, és Poirot néha csak úgy ad-hoc előhúzott egy megoldást a bűvészkalapjából. Igen, tudom, hogy a regények is hasonlóan működnek, de a rejtély leleplezése is összecsapott volt, maga a nyomozás pedig annyira háttérbe szorult Poirot szenvedése mögé, hogy mint krimit elég nehéz volt élvezni, valamint ennyi közhelyet egy filmben rég hallottam arról, hogy mire képes a szerelem.

Vártam ezt a filmet, de sajnos összességében csalódtam is benne, annak ellenére, hogy a két óra közben nem unatkoztam, és a látványvilág némileg kárpótolt, de végül így is rossz szájízzel álltam fel a mozi kényelmes foteljéből.

Kapcsolódó cikkek

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Wednesday, a sorozat /Forrás: https://www.euronews.com/culture/2022/11/30/wednesday-beats-stranger-things-to-become-netflixs-biggest-english-language-show/

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Andor / Disney+ / forrás: https://en.as.com/

A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Egri Lajos: A kreatív írás művészete

    Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

    Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. január 5.

    Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

    A rémesen vicces Addams-feldolgozás

    • 2022. december 1.

    A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

    A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    • 2022. november 2.

    Hollywood boszorkányos lobbija humor nélkül – Filmkritika

    A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.

    • 2022. október 18.

    A Mars szelleme retrospektív, avagy metál és anarchia a vörös bolygón – Filmkritika

    John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.

    • 2022. szeptember 15.

    Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

    A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.