• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Halál a Níluson (2022)

Filmkritika

  • 2022. február 21. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Poirot-nyomozás helyett egy bajusz háttértörténete – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Én nem az a fajta rajongó vagyok, aki felháborodik, ha egy adaptációban eltérnek az eredeti műtől. Szerintem ideális esetben ettől lehet izgalmas, valid, új, elgondolkodtató. A West Side Story apró változtatásai ilyenek voltak, és imádtam minden pillanatát. A Halál a Níluson azonban arra vállalkozott, hogy megmutassa Hercule Poirot érzékeny, sebezhető oldalát, és tette mindezt sziruposan és klisésen, teátrálisan. Szóval rá kellett jönnöm, hogy mégis olyan rajongó vagyok, aki ragaszkodik ahhoz a képhez, amit tíz évesen, titokban a paplan alatt olvasva alakított ki magában Poirot-ról. Különc, jogosan nagyképű, zseniálisan okos, aki egészen más szemmel látja a világot.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

A kezdő képsor egy gyönyörűen fényképezett első világháborús lövészárokba vezet bennünket, ahová egy madarat követünk, az 1917 című filmből erősen ismerős vágás nélküli technikával. Hamarosan találkozunk a megfiatalított Kenneth Branagh-val, aki a szürke kis agysejtjeinek köszönhetően megmenti századukat a biztos pusztulástól. Majd megismerjük élete szerelmét, aki meglátogatja a kórházban, és választ is kapunk a különleges bajusz eredettörténetére.

De miért is? Szüksége van arra egy Agatha Christie-krimirajongónak, hogy ismerje Poirot múltját? Szükségünk van arra, hogy a könnyes szemét nézzük többször is, amikor szóba kerül a szerelem?

A klasszikus krimi nem igényli ezeket a pillanatokat, és én kínosan feszengtem, miközben kamaszkorom kedvenc detektívje udvarolt, és emlékezett, és bűnbánóan pillogott. Nekem ezekre a pillanatokra nem volt szükségem, ebben a műfajban legalábbis nem.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

Ha valaki úgy ül be a filmre, hogy nem ismeri Agatha Christie munkásságát, nem olvasta a regényeket, és nem látta az összes filmet David Suchet-vel, annak nagy eséllyel nem lesz akkora csalódás, mint nekem, mert összességében a film nem rossz. Egy hétvégi mozinak, kikapcsolódásnak tökéletesen megteszi, ha valaki szereti az 1930-as évek hangulatát. Szóval jöjjenek a pozitívumok. Amiben Kenneth Baragh igazán jó, az a körítés megteremtése.

A díszlet, a kosztümök, a helyszínek, az összes kiegészítő mind-mind lenyűgöző. Nagyvásznon nézve szinte mi is az 1930-as évek luxusában érezzük magunkat, csak úgy árad a vászonról a gazdagság, és az elegancia. Egy kis CGI segítséggel elrepülhetünk Egyiptomba, és ezek tényleg grandiózus pillanatok.

A színészek jól megtalálták a papírmasé karaktereiket, egyedül a Sex Educationből megismert Emma Mackey-t tudtam nagyon nehezen áthelyezni 1939-be, talán mert még egész friss az élmény, ahogyan tizenéveseknek ad szexuális tanácsokat, de a többiek mintha ebbe a korban születtek volna. Legerősebb nekem Annette Bening volt, aki mindenkit lejátszott a vászonról, valódi, emberi alakítást nyújtott, éreztem mögötte a háttértörténetet. A zene is megidézte a füstös jazz klubokat, a Salomet játszó Sophie Okonedo igazi dívaként volt jelen, élmény volt hallgatni, ahogyan blues-t énekelt. Gal Gadot gyönyörű, mint mindig, játéka pont elég volt ehhez a karakterhez. A többiek meg csak úgy ott voltak.

Halál a Níluson (2022)

Halál a Níluson (2022)

Az Agatha Christie-regények a klasszikus “ki tette” nyomozást követik, és míg a Tőrbe ejtve című, hasonló tematikájú film azért volt zseniális, mert az okos forgatókönyvön túl tudott nagyon könnyed és laza lenni, addig a Halál a Níluson túl komolyan vette magát, és még a zseniálisan megírt regényt is valahogyan eldugta a rossz forgatókönyve mögé.

A néző semmilyen támpontot nem kapott arról, hogy kinek milyen oka lenne megölni az áldozatot, és Poirot néha csak úgy ad-hoc előhúzott egy megoldást a bűvészkalapjából. Igen, tudom, hogy a regények is hasonlóan működnek, de a rejtély leleplezése is összecsapott volt, maga a nyomozás pedig annyira háttérbe szorult Poirot szenvedése mögé, hogy mint krimit elég nehéz volt élvezni, valamint ennyi közhelyet egy filmben rég hallottam arról, hogy mire képes a szerelem.

Vártam ezt a filmet, de sajnos összességében csalódtam is benne, annak ellenére, hogy a két óra közben nem unatkoztam, és a látványvilág némileg kárpótolt, de végül így is rossz szájízzel álltam fel a mozi kényelmes foteljéből.

Kapcsolódó cikkek

A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

Martta Kaukonen

A terapeuta és a sorozatgyilkos, avagy nem minden az, aminek látszik – Könyvkritika

A Kövesd a pillangót egy vérbeli skandináv történet, ahol a krimi és a dráma egy pszichológus rendelőjében fonódnak egymásba.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

Ahol a folyami rákok énekelnek /Forrás:https://f21.hu/irodalom/olvassotthon-delia-owens-ahol-a-folyami-rakok-enekelnek/

Magányos kislány a lápvilág közepén, avagy az ártatlanság elvesztése – Könyvkritika

Újra elővettük az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi bestsellerét.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 15.

    Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

    A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.

    • 2022. szeptember 2.

    Eleget jöttél vissza, avagy a nem is annyira irgalmas Szamaritánus – Filmkritika

    Stallone új filmjében a jószándék és a sötét erők képernyőn innen és túl viaskodnak.

    • 2022. augusztus 16.

    Hiányzó életszagúság, avagy a Ken babaként ráncigált Király – Filmkritika

    Felemás, de rettenetes szórakoztató lett Baz Luhrmann filmje.

    • 2022. július 20.

    Már tudjuk hol lakott itt Vörösmarty Mihály és Radnóti Miklós – könyvkritika

    Bemutatkozik egy egészen másfajta Budapest.

    • 2022. június 9.

    Reszkessetek, vámpírok, avagy Az elveszett fiúk-retrospektív – Filmkritika

    Retro mozikritika szexelő vámpírokkal.