Ectopolis
2019. szeptember 23. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Sacha Baron Cohen, és a kémkedés valósága – Filmkritika

Tóth András írása…

A Netflix új minisorozata 2019. szeptember 6-án startolt el. Egy izraeli kém valódi története 6 részben elmesélve. Egy hazájában mára már hősként tisztelt ember sikere az ellenséges vonalak mögött. A tevékenysége kétségtelenül hozzájárult, hogy az 1967-es Hatnapos Háborúból Izrael kerüljön ki győztesként, ám mielőtt mélyebben belemennénk, fontos körüljárni Sacha Baron Cohen személyét, hiszen tisztában vagyok vele, hogy – teljesen érthető módon – a személye sok embernél vízválasztó.

Az azért egyértelmű, hogy a személyiségváltást és az úgy nevezett method actinget egy eddig talán nem látott szintre emelte, de a harsány, megbotránkoztató, nyers és néha egyenesen sértő témájú filmjei eddig rendre túlharsogták azt. Hasonlóan működik ő, mint a Monty Python, vagy maga az angol humor. Valaki vagy utálja, vagy imádja. Azonban jelen esetben mindkét csoportot érheti meglepetés. Ha leülünk megnézni ezt a sorozatot, akkor felejtsük el a korábbi mozifilmjeit (azokat is, amelyeket még mozik sem játszottak) és érdemes teljesen tiszta lappal indítani. Komoly, drámai szerepei csak a nagyvilág számára ismeretlenek, hiszen fiatalkorában játszott a Hegedűs a háztetőn és a Cyrano de Bergerac színházi előadásaiban is.

The Spy /Forrás: imdb.com/

De mégis ki Eli Cohen?

Eli Cohen 1924-ben született Egyiptomban. Zsidó származású és vallású emberként megélte az akkor erősödő antiszemitizmust. Családja az indulatok elől visszamenekült Izraelbe, de ő ott maradt befejezni műszaki tanulmányait. Részese volt több cionista akciónak, miközben zsidóknak segített kimenekülni Egyiptomból. Tevékenysége nem maradt titokban, de hiába tartóztatták le, a többi kivégzettel ellentétben őt nem tudták közvetlenül összekapcsolni a szervezettel, így végül ,,csak” kiutasították az országból.

Ekkor csatlakozott családjához Izraelben, ahol később feleségével együtt telepedett le. Hazaszeretete és tenni akarása nem csillapodott, így amellett, hogy a hírszerzésnél dolgozott, többször is jelentkezett a Moszadhoz. Az elutasításokat személyes támadásként élte meg, így visszavonult és civil munkát vállalt. Azonban a Szíriával szembeni hátrányát Izrael kétségbeesetten próbálta leküzdeni, ezért végül mégis felvételt nyert az izraeli titkosszolgálathoz. Beépített ügynökként kellett információt szolgáltatnia Szíriából. Argentínából hazatérő milliárdos üzletembernek adta ki magát és a katonai, társadalmi elit kegyeibe férkőzött.

The Spy /Forrás: imdb.com/

A két Cohen

Sacha Baron Cohen a Cambridge-i Egyetem történész szakán végzett és diplomamunkájában az afroamerikai és zsidó kultúra hatásait elemezte az 1960-as évek polgárjogi mozgalmaira vetítve. Ő már brit állampolgárként született, de mindkét felmenője zsidó származású. Eli Cohen neve Izraelben és a zsidó közösségekben szinte legendává lett. Az emlékezetén túl utcák és közterek viselik a nevét, hogy az örökkévalóságnak is megőrizzék dicsőségét.

Kétségtelenül nagy hatása volt az Izrael és Szíria közötti konfliktus alakulására és azóta az erre szakosodott intézményekben tananyaggá is lett terepen végzett munkája. Sacha Baron Cohen a közösségi média felületein mindig igyekszik felhívni a figyelmet a közel-keleti helyzet alakulására, így aki egy picit követi őt a filmjein túl is, annak nem nagy meglepetés, hogy pont egy ilyen alkotásban igyekszik kitörni a ,,komikusi” skatulyájából.

The Spy /Forrás: imdb.com/

A James Bond-reflex

A kémfilm szó hallatán mindenkinek a 007-es ügynök jut eszébe vagy esetleg a Mission: Impossible. Attól függetlenül, hogy nagyjából annyi a közük a valósághoz, mint egy Bosszúállók filmnek, érthető az asszociáció. Lehangoló belegondolni, hogy a kémkedés kevesebb izgalom a valóságban, mint a tipikus kémfilmekben. A hírszerzés hosszadalmas folyamat, a beépülés évek munkája és a tevőleges része ,,csupán” dokumentumok lefényképezése, morse-kódolás, sötét parkolókban boríték átadás.

A valódi kémkedés közelebb áll a színészethez, mint a fegyveres katonai szolgálathoz. Pont ezek miatt nehéz érdekfeszítő, de valósághű kémfilmet csinálni. Elkerülhetetlen, hogy hónapokat, éveket ugorjanak át a cselekményben, hiszen a szociális háló szövését megélni mindenképpen izgalmas lehet, de nézni már kevésbé az. Ez a sorozat igyekezett valósághűen visszaadni, hogy miről is szól egy beépített ügynök munkája, de ennek bizony ára volt.

The Spy /Forrás: imdb.com/

Botladozó legenda

Az operatőri munka lenyűgöző, nagy hangsúlyt fektettek a korhűségre és ez gyönyörűen visszaköszön a végeredményen. Néha azonban kicsit erőltetetten akarják átadni az üzeneteket, de ezek ellensúlyozva vannak a fantasztikus képekkel. Eli Cohen szíriai akciójának bemutatása érezhetően ragaszkodott a valósághoz, ezért sokszor érezhetjük vontatottnak a cselekményt. Ahogy maga Eli sem a James Bond-féle szuperügynök, úgy a sorozat is bukdácsol az apróbb hibákban. Nem sikerült klisémentesre, de a történet maga nyers valósága balanszba hozza ezeket.

Nem csak a korhoz, de a régióhoz is hű, így szinte kivétel nélkül közel-keleti színészgárda alakítja a cselekményt. Ami megnehezíti a sorozat megértését az az, hogy főszereplőnk Egyiptomban töltött éveiről nem sokat tudunk meg, pedig az alapvető motivációjához elengedhetetlen lenne, hogy tisztában legyünk vele. Egy-két utalás akad rá, de pontosan nem derül ki, hogy mi történt, ezért úgy tűnhet a sorozatot nézve, hogy egyszer csak a családját hátrahagyva elindul a bevetésre, de azt, hogy mi hajtja, azt már nehéz ezek alapján megérteni.

The Spy /Forrás: imdb.com/

A valóságon túl

Mindenekelőtt tartsuk azt a szemünk előtt, hogy ez nem egy dokumentumfilm, így Eli életén túl nem érdemes azt boncolgatni, hogy pontosan hogyan történtek ezek az események a valóságban. A hírszerzés és Eli Cohen ezen akciója tisztességesen be van mutatva, de a köré épült dráma hitelessége már megkérdőjelezhető. Ez viszont csak az előnyünkre van. Ahogy Eli beépül a szír felsőbb vezetésbe és felveszi az álnevet, áléletet az ő személyén keresztül, a puszta kémkedésen túl egy sor talán fontosabb és érdekfeszítőbb kérdés kap helyet.

Rendre egymással szemben áll az egyén és a közösségi érdek. Egyrészt Eli hátrahagyott családja, felesége, gyerekei, akik megszenvedik a fő kenyérkereső, társ, apa hiányát, míg ő milliárdosként tevékenykedik külföldön. Természetesen az életét kockáztatja, de a finom borok, előkelő éttermek, luxusszállodák a valósághoz tartoznak, hiába csak az álca részei. Másrészt a felettese aggodalmaiban is tetten érhető az egyén szembenállása egy ország érdekével, története kibontakozásával önmarcangolása érthetővé válik. Sokkal többet ad a sorozat, ha beleképzeljük magunkat az egyes szereplők helyzetébe és megpróbálunk az ő fejükkel helyes döntést hozni.

Vajon meddig mehet el Eli, hogy bizonyítsa a szír vezetésnek hitelességét? Létezik-e bármilyen érv, bármekkora győzelem, ami ellensúlyozná azt a lélekre nehezedő nyomást, amit egy honfitárs elvesztésének a felelőssége okoz? Milyen érzés lehet egy valódi patriótának az ellenséges vonalak mögött nap, mint nap eljátszani egy szerepet? Vajon az a hős, aki önszántából az életét kockáztatja, vagy az, akinek nem volt választása és mindennap meg kellett küzdenie a szegénységgel, kiszolgáltatottsággal és az élet viszontagságaival?

The Spy /Forrás: imdb.com/

Végső vélemény

A fentebb említett problémák valósak. Sokszor vontatott, kiszámítható. Azoknak javaslom elsősorban, akik szeretik tovább gondolni a történeteket és nem restek kicsit utána olvasni. Önmagában a sorozat hiányos és nem hiszem, hogy bármilyen komolyabb díjesőben részesülne. Több hangsúlyt kellett volna fektetni a főszereplő személyiségének felépítésére, mivel nagyon kontrasztos a mellékszereplők rétegeltsége mellett. Mindezek ellenére én azt gondolom, hogy ez remek táptalaj, kiinduló pont azoknak, akiket érdekel a közelmúlt történelme és előnyben részesítik a dialógus alapú megközelítést az akciófilmekkel szemben.

Sacha Baron Cohen fantasztikusan játszik, de ez talán csak azért meglepő, mert drámai karaktert kelt életre. Arról már kevésbé tehet, hogy karaktere nem sokat fejlődik. Mivel az első rész első jelentében elég erős utalást kapunk a végkifejletre, így semmi vesztenivalónk nincs, ha utána olvasunk a történteknek. Minden hibája ellenére szerintem egy lebilincselő és fontos alkotás, viszont tény, hogy egy szűk réteget célzott meg, így a világsiker elmaradása gyakorlatilag előre elkönyvelhető.