Shirley Valentine lehetőséget ad mindenkinek, hogy magába nézzen és nevessen – Színikritika

“Ez fantasztikus volt, bármikor újra tudnám nézni, tényleg bármikor” – mondja mögöttem egy harmincas nő a ruhatári sorban a Shirley Valentine bemutatója után. Magamban mosolygok, mert egyetértek vele, és azon töröm a fejem éppen, hogy melyik barátomnak, vagy rokonomnak ajánlanám, hogy azonnal vegyen jegyet a Centrál Színház új bemutatójára. A darabot Ujj Mészáros Károly rendezte, aki újrafordította a szöveget erre a bemutatóra, és a főszerepet pedig felesége, Balsai Móni kelti életre. 

Shirley Valentine (2022)

Mrs. Bradshaw 44 éves háziasszony, két felnőtt gyereke már nem lakik otthon, férjével élnek ketten a liverpooli lakásukban, és az asszony délutánonként a konyha falának önti ki a szívét, fehérbort kortyolgatva. Balsai Móni smink nélkül, zilált hajjal, leharcolt külsővel jelenik meg az első jelenetben, jóval idősebbnek tűnik a koránál, és egy olyan nő képe rajzolódik ki előttünk, akinek nem sok perspektívája van az életben. A férje háziszolgának kezeli, a gyerekei már nem törődnek vele, nincsenek céljai, és álmai is tovaszálltak már.

Ám egy napon frissen elvált barátnője átnyújt neki egy repülőjegyet Korfura, és kéri, hogy tartson vele egy kéthetes nyaralásra. Ez megbolygatja Mrs. Bradshaw mindennapi rutinját, és elkezd benne mocorogni Shirley Valentine, az a fiatal lány, akit nagyon mélyre temetett.

A darabot 1986-ban írta Willy Russel, és 1988-ban el is nyerte a legjobb új komédiának járó Lawrence Olivier-díjat. A darabból aztán 1989-ben film is készült, ám ebben Shirley nem egyedül van jelen, hanem a történet szereplői is megelevenednek, és így ez mégsem lesz ugyanaz a történet.

Shirley Valentine (2022)

Mert a Shirley Valentine, mint monodráma, pont azt a lehetőséget adja meg, hogy magunkba nézzünk. A színésznő egyedül van a színpadon, és miközben nézem, párhuzamosan fut bennem a saját életem, a saját álmaim és a saját kérdéseim. Mert nehéz úgy végignevetni ezt a darabot, hogy közben magunkon nem nevetünk.

Hová tűnt Shirley? Teszi fel a kérdést a nő a színpadon. Nem tudja, mikor tűnt el az a fiatal lány, aki nevetett mindenen, bátor volt és felszabadult. Hová tűnt az a nő, aki szereti a férjét, és elhitte a másiknak, hogy az is szereti őt, és nem csak a fasírtjáért van oda, amit csütörtökönként főz neki. Így hát Mrs. Bradshaw hosszas mérlegelés után döntésre jut, elfogadja a repülőjegyet, és elutazik két hétre Görögországba.

A darab hármas tagozódású, az első részben megismerjük, milyen ennek a 44 éves nőnek az élete, mik az álmai. A középső részben a két énje között járunk, amikor meghozta már a döntést, elszökik két hétre egy olyan helyre, ahol megterem a szőlő, és narancsfák állnak az utcán. Ebben a részben egyre többet fed fel a jelleméből, megtudjuk, hogy valójában milyen belevaló, jó humorú nő. Mégis retteg attól, hogy jól döntött-e, és hajszálon függ, hogy végül elutazik. Az utolsó részben pedig mi is Korfun vagyunk vele, és kiderül, hogy merre kanyarodott az élete, sikerült-e újra felfedeznie saját magát, és az Életet. A három részben Shirley egyre jobban kinyílik, ruházata és haja megváltozik, egyedül a nyaklánc marad végig a nyakában, az szimbolizálja Őt magát, aki változatlan, és állandó.

Shirley Valentine (2022)

Balsai Móni valódi átalakuláson megy át a darab közben. A lompos háziasszonyból vonzó, magabiztos, boldog nővé válik, akiről sugárzik az elégedettség. Miközben pedig megtörténik ez az átváltozás, megjelenít számos szereplőt is mesélés közben. Kicsit sem érezzük úgy tehát, hogy egyetlen embert néztünk a 90 perces játékidő alatt. Velünk van Jane, a barátnő, az iskola ellenszenves igazgatónője, Shirley nyafka lánya, és erőszakos férje, de még az angol nyugdíjas turisták is, akikkel a nő együtt költi el a szállodai vacsoráját.

Olyan könnyedén lép egyik karakterből a másikba, olyan pontossággal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem az, és a néző is érzi, hogy színészi bravúrt láthattunk, ennek is szólt a hatszoros visszatapsolás az est végén. Balsai Móni zavarba is jött, és arra kérte a közönséget végül, hogy: menjetek élni.

Mi pedig magunkkal vittük az életigenlést, mert ez a darab azokban is meg kell, hogy mozgasson valamit, akik nem biztos, hogy érzik, ez róluk is szól. A darab megerősít, figyelmeztet, vagy felráz, így kivétel nélkül mindenkinek ajánlható. Remek szórakozás, sok nevetéssel, meghatódással és az önreflexió lehetőségével.

Kapcsolódó cikkek

Elle Cosimano: Ez egy olyan könyv, melyről sosem hittem, hogy meg tudom írni

A Finlay Donovan ölni tudna az egyik legkiválóbb nyárindító olvasmány.

Június közepétől lesz látható Presser Gábor memoárjának színpadi adaptációja

Mindössze pár nap és a rajongók láthatják a végeredményt.

Bradbury tudta, mitől kell megfosztani az embert, hogy ne érezze magát embernek – Színikritika

Bradbury világa rideg, amit kitűnően ad vissza a Radnóti Színház előadása.

Nyolc új premier, köztük hat ősbemutató az Örkény Színház következő évadában

Mácsai Pál igazgató sajtótájékoztatón leplezte le a színház újdonságait.