• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Beckett (2021)

Filmkritika

  • 2021. szeptember 6. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Sorozatgyártó fejjel nem egyszerű egész estés thrillert alkotni – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Augusztus 13-án került fel a Netflix kínálatába Ferdinando Cito Filomarino Beckett c. munkája, ami az előzetes várakozások ellenére nem aratott osztatlan sikert. Sajnos a jelen kritika tárgyát képező film is magán viseli mindazon hibákat, amik a világ elsőszámú streaming szolgáltatójának valamennyi filmjét jellemzik. Természetesen tisztelet a kivételnek, lásd George C. Wolf Ma Rainey, A blues nagyasszonya, David Fincher Mank, Martin Scorsese Az ír, Alfonso Cuarón Roma c. dolgozatai az üdítően jól sikerült saját gyártások közé sorolhatók.

A történet röviden: egy amerikai turista menekülni kényszerül Görögországban, miután egy tragikus baleset következményeként gyilkosok célpontjává válik egy politikai összeesküvés kellős közepén. Beckett (John David Washington) egy szerencsétlen autóbaleset következtében elveszti barátnőjét April-t (Alicia Vikander). A fiatal szerelmes pár egy erőszakosnak ígérkező politikai tüntetés elől, a zajos Athénból egy vidéki kisvárosba igyekszik átruccanni, amikor is az éjszaka közepén megtörténik a tragédia.

Beckett (2021)

Beckett (2021)

Az idegen országban magára maradt férfi, miután vallomást tesz a helyi rendőrőrsön, a bűntudattól sújtva visszasétál a baleset színhelyére, ami beindítja a további szerencsétlen események végeláthatatlan láncolatát. A gyanútlan amerikai ugyanis nem sejti, hogy balesete során veszélyes titoknak volt szemtanúja, s így embervadászat célpontjává válik. Miután az életéért menekülni kényszerül, kétségbeesetten próbál eljutni az athéni amerikai nagykövetségre, hogy biztonságba kerüljön és tisztázza a nevét. A feszültség egyre fokozódik, ahogy az üldöző hatóságok egyre közelebb kerülnek hozzá, és Beckett még mélyebbre kerül az összeesküvés veszedelmes hálójába.

A fenti rövid ismertetőt olvasva akár ki is rajzolódhatna a néző szeme előtt egy vérbeli klasszikus politikai összeesküvés thriller, mint amilyen például a ’98-as A közellenség (r. Tony Scott). De asszociálhatnánk a Harrison Ford, Tommy Lee Jones nevével fémjelzett ’93-as A szökevényre is, amiben a jó hírű Dr. Kimble a felesége meggyilkolásának vádjával kerül egy nagyobb léptékű összeesküvés középpontjába.

Ugyanígy a hasonlóságokat kutatva – kissé talán lóugrásban haladva, – eljuthatunk Bruce Willis ’88-as klasszikus akció mozijáig, a Die Hard első részéig, amiben McClane nyomozó Becketthez hasonlóan a szerencsétlen véletlen folytán kerül bele egy halálos akciófolyamba.

Beckett (2021)

Beckett (2021)

S persze nem mehetünk el említés nélkül a Becketthez hasonlatos mit akarnak tőlem az üldözők? típusú filmek alfája mellett sem, hiszen Cito Filomarino filmje bizonyos értelemben az előbbiekben felsorolt filmek, és Alfred Hitchcock 1959-ben készült Észak-északnyugat c. dolgozatának kollázsa. Ahogy láthatjuk tehát Cito Filomarino nem hajózott ismeretlen vizekre első nagyjátékfilmje készítése során, mégis a végeredmény finoman szólva is felemásra sikerült.

A Beckett alapkonfliktusa, miszerint két mit sem sejtő amerikai turista nemzetállami szintű összeesküvésbe keveredik, a puskaporos balkánon, kifejezetten ígéretesen hangzik. Megvallom őszintén, ez az alap szituáció vonzott engem is a film megtekintésére. A színészválasztás is jól sikerült, John David Washington már jó ideje nem híres édesapja, hanem saját kiváló alakításai jogán áll a reflektorok kereszttüzében. És nem utolsó sorban a film lendületes energiát visz a menekülő ember történetébe.

Washington ezer sebből vérző „átlagfigurája” a filmben megismert képességeihez képest, néha már erőltetetten gyámoltalannak, áldozatszerűnek hat, de ezek ellenére is illeszkedik a survival lies within filmek archetipikus főhőseinek sorába.

Beckett (2021)

Beckett (2021)

Akkor mégis hol csúszik el a film? Sajnos ott, ahol a legtöbb Netflix logó alatt készült mozi: a forgatókönyv sűrűségén, kidolgozatlanságán. Kétségtelen tény, hogy a televíziós sorozatgyártás legújabb kori felívelésében elvitathatatlan érdemei vannak a világszerte igen népszerű streaming szolgáltatóknak.

Sikerüknek számos kulcsa van, egyrészt jóval alacsonyabb költségvetésből állítanak elő tartalmakat, mint a hollywoodi studiók – továbbá rájöttek, hogy az emberekhez el kell vinni a mozik vizuális, narratív és technikai színvonalát, valamint a mozifilmek műfaji sokszínűségét, és még sorolhatnánk… – ezek részletes elemzése önmagában megérne egy hosszabb értekezést.

De ezen erényei a streaming szolgáltatóknak, úgy, mint a kiváló A-kategóriás színészeket felvonultató sorozatok, a lebilincselő történetek, és már-már hollywoodi szintű filmképi/technikai látványvilág, egyelőre a sajátgyártású filmeknél hátráltatói is a műveknek. Ugyanis valamit nem lehet megspórolni.

Mert, és itt utalnék vissza a forgatókönyv kidolgozatlanságára, legyen bármennyire is kiváló egy alapkoncepció, az olykor lassan bontakozó filmjeik – lásd Beckett – a történet előrehaladtával, egyre sűrűbb fonallá gömbölyítik a történetet. Jó formán egy mini sorozatra való csavart és történetszálat próbálnak szűk két órába sűríteni, s ez sajnos a feszültség fenntartásának rovására megy.  Ez a legfőbb kritika, ami a Beckettel kapcsolatban is megemlítendő, thrillernek túl gyenge, plusz nem képes a nézőt egységesen magával ragadni.

Beckett (2021)

Beckett (2021)

A karakterek motivációja, személyes hátterük nincs kellő mélységben felépítve, ahogy a cselekményeket tovább mozdító konfliktusok sincsenek kellő információval alátámasztva. A görög „díszlet” – már csak az örökös balkáni puskaporos hordó tényének ismeretében is – izgalmas és jó választás lehetne, egy részletesebben megírt forgatókönyvben.

Láthattunk már egészen konkrét példát is, amikor izgalmasan működött egy politikai thrillerben a társadalmilag mindig feszült hellén politikai miliő, lásd Costa-Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969).

A már említett színészi alakítás az egyetlen, ami ellensúlyozni képes a forgatókönyvi hibákat. De sajnos John David Washington alakítása, és az alap ötletben rejlő potenciális izgalom ellenére is, a Beckettet látva megint csak az ettől többet vártam érzés az, ami elfogja a nézőt.

Kapcsolódó cikkek

Legendás állatok. 3. /Forrás: https://www.digitalspy.com/movies/a675773/fantastic-beasts-3-4-5-release-date-cast-plot-news-trailer/

Lesz-e folytatása a Legendás állatok és megfigyelésük-sorozatnak?

A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.

Elátkozott gyermek a csudálatos iskolában (és egyéb bűbájok) – Jessica Townsend Morrigan Crow sorozata

Balszerencse-mágnes lány a mágikus iskolában és egyéb furcsaságok

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Andor / Disney+ / forrás: https://en.as.com/

    A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

    A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. december 1.

    A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

    A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    • 2022. november 2.

    Hollywood boszorkányos lobbija humor nélkül – Filmkritika

    A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.

    • 2022. október 18.

    A Mars szelleme retrospektív, avagy metál és anarchia a vörös bolygón – Filmkritika

    John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.

    • 2022. szeptember 15.

    Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

    A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.

    • 2022. szeptember 2.

    Eleget jöttél vissza, avagy a nem is annyira irgalmas Szamaritánus – Filmkritika

    Stallone új filmjében a jószándék és a sötét erők képernyőn innen és túl viaskodnak.