• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba

Hírek

  • 2021. november 23. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Szocializmus, karácsony, vallás, avagy az igazság valóban szabaddá tesz? – Könyvkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Nagyon vártam Cserháti Éva újabb kötetét, mert a Szabadulószoba (kritika az előző kötetről ITT) számomra nagy meglepetés volt, sokkal többet kaptam tőle, mint egy átlagos krimitől. Bíztam benne, hogy ebben a részben is megismerek valamit abból a múltból, ami még itt lebeg köztünk láthatatlanul, de nagyon is erőteljes hatással. Nem csalódtam. Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam a regényt.

A K.É.Z. harmadik esete újra a múltba vezet bennünket. A 2016-ban történt események hatására legördül a zárófedél a múlt kútjáról, és feltárul annak mélysége. Cserháti Éva krimisorozatában a 2010-es években történt gyilkosság minden regényben előhoz múltbéli eseményeket. Itt sincs ez másképpen, és a különleges szerkezetű regény közepére beékelődik egy negyven évvel ezelőtti karácsony megrázó története.  Így advent közeledtével egészen különös hangulatú volt olvasni a szocialista idők vallásos karácsonyi készülődéseiről.

Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba

Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba

E kötet főszereplője Vasvári Lajos, aki a Szabadulószoba című történet óta nyugalmazott rendőrtiszt lett. A munka hiánya és az alkoholizmus sárkányai felemésztik, és a teljes elkeseredés szélére sodródik. Ekkor hallja meg a hírekben, hogy egy nyolcvan éves papot meggyilkoltak egy zarándokvonaton, és a hír gyomron vágja. Mert Vasvári pályájának egy nagyon meghatározó pontján volt köze ehhez a paphoz, 1974-ben.

A könyv egy gyilkossággal indul, Rácz Flórián atyát megölik egy zarándokvonat csendes fülkéjében. Ebben az első részben megismerünk egy aktivista csoportot, akik a nők pappá szenteléséért küzdenek, és követhetjük a nyomozást a korábbi könyvekből megismert csoport tagjaival. Szeretem Cserháti Éva karakterépítő stílusát, ahogyan rávilágít a szereplők mindennapi cselekvéseire, ruházatukra, reakcióira, gondolataira.

Olvasás közben úgy érezzük, ismerjük ezeket az embereket, megszeretjük, vagy megutáljuk őket. Rajtuk keresztül alkothatunk véleményt a testpozitivista csoportokról, a pornófüggőségről, a negyvenes nők azon vágyáról, hogy végre gyermekük születhessen.

Zarándokvonat

Zarándokvonat

A könyv második részében pedig visszarepülünk 1974-be, Sopronba és a környező vidékre. A fejezeteket bevezető leírásokból ismerjük meg az időszak egyházpolitikáját, és Cserháti Éva gondos kutatómunkájának eredményeként részletesen belelátunk az apácák és a szerzetesek elé gördített nehézségekbe. Vannak a történelemkönyvekben egy-két mondatos tények, melyek mögött több ezer ember teljes sorsa húzódik. Az 1950-es években felfüggesztették az apácarendek és a szerzetesrendek működését.

Kilencezer apáca lába alól húzták ki a talajt, és ha nem akartak börtönbe kerülni, akkor meg kellett tagadniuk azt, amire az egész életünket felajánlották. Voltak, akik férjhez mentek, voltak, akikből gyári munkás lett, és voltak, akik titokban tovább gyakorolták a hitüket titkos csoportokban, folyamatosan rettegve a lebukástól. A szerzetesek indiántáborokba szervezték a gyerekeket, és ott folytatták a hitoktatást, a nagyon gondosan megválogatott meghívottakkal.

Látszatból a rendszer fenntartott néhány intézményt, továbbra is voltak misék, azonban a papok közül jónéhányat beszervezett az állambiztonság, így tartották fent az egyensúlyt, nehogy a hívők száma megnövekedjen. Rácz Flórián atya a könnyebbik utat választotta, de nem ez az egyetlen bűne. A hideg hajnali misék, a titkok, az elnémulások rátelepszenek az olvasóra. Érzi, hogy milyen fojtogató, rettegéssel teli időszak volt ez. Ekkor lett Vasvári Lajos rendőr ebben a vidéki városban, és kereste a helyzeteket, amikor bizonyíthat, és így magasabbra juthat. A regényben mindenki elárul szinte mindenkit, többször tettem le a könyvet, annyira fájtak ezek az önös érdekből elkövetett árulások. Cserháti Éva nyilatkozta is egy interjúban, hogy a regény címe majdnem karácsonyi árulás lett. Ez azonban nekem arra utalt volna, hogy egy nagy árulásról volt szó, de én nem tudnék választani, melyik besúgás, gyávaság, önzés volt a legfájdalmasabb.

Cserháti Éva előző regénye

Cserháti Éva előző regénye

A Zarándoklat a halálba tiszteletadás azoknak az egyházi embereknek, akik 1948 és 1990 között működtek, és vállalták a hitüket. Rávilágít a regény arra, hogy attól, hogy valaki az egyház kötelékéhez tartozik, nem biztos, hogy jó ember, és attól, hogy valaki abúzus áldozata lesz, nem biztos, hogy szörnyeteggé válik.

A megbocsátás regénye is ez a történet, megmutatja, hogy lehet megbocsátani magunknak, vagy azoknak, akik nem is mernek reménykedni a feloldozásban.

Főhajtás a regény azok előtt a gyerekek előtt, akik szexuális molesztálás áldozatai, és akik szégyenükben nem mernek segítséget kérni. Megmutatja nekik, hogy nincsenek egyedül, és fontos, hogy segítséget kérjenek, akár felnőttkorban is. Nekem ez a könyv nem is krimi volt, hanem egy fájdalmas, de fontos utazás a múltba, egy zarándoklat, amire elkísérjük a szereplőket a legmélyebb fájdalomtól a megnyugvásig.  Kicsit sajnáltam, hogy a könyvnek olyan gyorsan lett vége, egy kicsit elidőztem volna még a gyilkosságok okainak boncolgatásánál, de talán így volt ez jó, mert elgondoltat, hogy az igazság valóban felszabadít-e. A kötet önállóan is olvasható, de szívből ajánlom a korábbi köteteket is.

Kapcsolódó cikkek

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. március 10.

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    • 2023. január 5.

    A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

    A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

    • 2023. január 5.

    Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

    A rémesen vicces Addams-feldolgozás

    • 2023. január 5.

    Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

    Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

    • 2023. január 5.

    Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

    Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.