- Kovács Krisztián
- 2019. december 1. | Becsült olvasási idő: 1 perc
Itt az év vége, törvényszerűen elkezdődnek a toplistázások, és tekintve, hogy 2019-et írunk, lassan-lassan a mögöttünk álló évtizedet is summázni kezdik a legnagyobb művészeti fesztiválok és lapok szerkesztői és rendezői. Az egyik ilyen listának pedig Tarr Béla személyében magyar szereplője is akadt.
A torinói ló
A Torontói Filmfesztivál rendezői nemrég közzétették a saját tízes listájukat, amin az elmúlt 10 év legnagyobb hatású filmjei közül válogattak. A lista végére a nemrég New Yorkban újra bemutatott Sátántangó rendezője, Tarr Béla is bekerült, méghozzá utolsónak szánt filmjével, a 2011-ben megjelent A torinói ló című alkotással. Tarr mellett olyan alkotók filmjei kerültek még fel a listára, mint Barry Jenkins, vagy Jean-Luc Godard.
A torinói ló A címe arra az állatra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, lakásából kilépve Torino utcáján. A kocsi elé kötött ló váratlanul megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral próbálta menetre bírni. A világhírű filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő tíz évét némán, szellemi leépülésben töltötte.
Tarr Béla saját elmondása szerint nem készít több nagyjátékfilmet, ahogy nyilatkozott is róla, amit meg akart csinálni, mindent megcsinált. Ennek ellenére persze nem ül a babérjain, és ha nem is játékfilmet, de egy dokumentumfilmet letett idén az asztalra Missing People címmel, mely a bécsi hajléktalanok és az alacsony társadalmi rétegekben élők mindennapjaival foglalkozik.
Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.
A vihar kapujában 1951-ben meghozta az áttörést, és a világhírt a japán rendezőnek.
Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.
Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.
Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.
A vihar kapujában 1951-ben meghozta az áttörést, és a világhírt a japán rendezőnek.
A Marvelnek akadt pár furcsa húzása, de ezért biztosan megőrültek volna a rajongók.
Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.
Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.
A Nemzeti Filmintézet 4,5 milliárd forintot szavazott meg a produkciónak.