
- Forrai Márton
- 2021. december 22. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Jónéhány beavatott tudni véli, hogy a világ fontosabb eseményeit egyáltalán nem a véletlen irányítja. Cui bono? Kinek az érdeke? – tette fel a kérdést Cicero egyik beszédében, és az azóta eltelt bő két évezred sem tudta elkoptatni annak erejét. Létezik ugyanis egy szűk csoport, ami markában tartja az emberiség múltját, jelenét és jövőjét, úgy rángatva a sors szálait, mint ahogy egy marionettművész bírja táncra tehetetlen bábuját. Csakhogy míg utóbbi nyílt színen, a figyelem kereszttüzében tevékenykedik, addig a történelem manipulátorai megbújva, titkolózva döntenek a többség helyett, testi-szellemi rabságba, sőt halálba kergetve azokat. Pontosan kik ők, és vajon mi vezérli őket? Gazdasági érdek? Bosszúvágy…? Nem feszítem tovább az idegeket, itt és most lerántom a leplet, és szembenézünk a tényekkel.
Természetesen a skótokról beszélek.
King’s Man: A kezdetek (2021)
Azokról a skótokról, akik majd’ hétszázezer katonát küldtek az első világháború frontjaira, jó harmadrészüket elhalálozni vagy súlyos sebesültként visszatérni. Ez persze marhára nem izgatja a King’s man – A kezdetek alkotóit, amikor az egyik rejtélyes hegylakó nyakába varrja az egész világégést, lazán újraírva modernkori históriánk egyik legnagyobb tragédiáját. Hogy a véleménybuborékok korában talán egy fejvakarást sem ér meg az ötlet, a kiltek és dudák népének szemszögéből azzal együtt is vitatható, hogy nem sok még élő veterán döcög majd ki tüntetni miatta (a vírustagadó, exkatona MacLeod-klánbéliek számát tekintsük statisztikailag kimutathatatlannak).
Vagyis ez nem egy komoly film.
Az előbbi tételt aztán folyton-folyvást sulykolja is nézőjébe, nehogy az visszakapcsolja az agyát, aztán háborogni találjon a felföldiek rágalmazása miatt. Belekezdek a film történetébe, aztán döntse el ki-ki maga, mekkora veszélye van ennek. Orlando Oxford (Ralph Fiennes, a hatvan körüli akciósztárok klubjának legifjabb tagja) és családja a Vöröskereszt képviseletében Afrikába érkezik, ahol tragikus körülmények közt, fia szeme láttára elveszíti feleségét.
King’s Man: A kezdetek (2021)
A stílus maga az ember – és ezzel le is álltam az idézetekkel –, vallotta De Buffon nyomán Mrs. Oxford, aki a drámaiság szabályainak megfelelően utolsó mondatainak pontosan artikulált átadását követően szenderül jobblétre. Utolsó kívánalma nem más, mint hogy fia soha ne menjen a háború közelébe, amit férje még pont meg tud ígérni neki, mielőtt kabátjával óvná meg holttestét a korabeli arisztokrácia számára oly’ utálatos barnulástól. Évekkel később a serdülő korú ifjú Conrad (Harris Dickinson) nyilván nem akar mást, mint harcolni, elővetítve ezzel egy, a Kingsman első részéhez hasonlatos fejlődéstörténetet néhány évtizeddel korábban, ám jópár társadalmi osztállyal feljebb.
Szerencsére ettől a koncepciótól merészen elrugaszkodik a korábbi két epizódot is jegyző Matthew Vaugh, akiről talán eddigre hitelt érdemlően bizonyítottam, hogy kreatív ötletek terén nem fogja vissza magát. Az 1910-es években nem jutunk el a golyóálló esernyőig, meg az emberhús-hamburgert védelmező robotkutyákig, de ugye ezek csak a kezdetek, amelyek enyhe lejtőt képeznek csupán az eljövendő meredek sziklafal előtt.
King’s Man: A kezdetek (2021)
Emlékezetes pillanatokat (felrobbanó fejek, puskacsőbe meredő kiskutya, Elton John megmentése) kevésbé, blődeket viszont annál inkább szállít ez a régi-új installáció, amiben a fehér főmufti segédeit egy nő és egy fekete férfi alakítja, hogy jusson felhördülnivaló a progresszív szelleműeknek is. Ezzel együtt bevallom, jól esett időt szakítanom rá az ünnepi tumultusban, mert egy gondtalan, letűnt időszakot idézett fel bennem, amit ipari társadalmunk rozsdája azóta némileg megrágott.
Természetesen 2014-ről, a Kingsman debütálásának évéről beszélek.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.