
- Kovács Krisztián
- 2021. január 21. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Bár sokan a mai napig egyarcú színészként tekintenek rá, számomra Tom Hanks mindig is generációja egyik legkiemelkedőbb művésze volt. Talán nem éri el Daniel Day-Lewis magasságát (no, de hát azt talán senki), de mégis elég a jelenléte ahhoz, hogy egy film megjelenését alkalommá tegye. Láthattuk már homoszexuális ügyvédként, együgyű kalandorként, háborús hősként, szimbólumszakértőként, sőt, még Walt Disney bőrébe is belebújt. Egyetlen műfajban nem próbálta még ki magát, legújabb filmje, a New Of The World, avagy a magyar keresztségben A kapitány küldetése azonban ezt az űrt is betölti végre. Megnéztük Tom Hanks első westernfilmjét.
News of the World (2020)
Paul Greengrass rendező nem először dolgozik együtt Hanks-szel, korábbi kooperációjuk, a 2013-as Philips kapitány nagyot ment a mozikban, és alapvetően a kritika is szerette – a történet valótlanságait kifogásolók mellett is – és talán a legkomolyabb alakítás volt Hankstől a Ryan közlegény megmentése óta, amikor pedig kiderült, hogy legújabb közös munkájukban Paulette Jiles azonos című westernregényét adaptálják majd, azonnal felcsillant a szemem. Talán nem is gondolta volna az ember, hogy a western műfaj ennyi megújulásra képes. Gondoljunk csak bele: ott vannak a klasszikusok, John Ford vagy Sam Peckinpah filmjei, melyeken Sergio Leone csavart egyet a Dollár-trilógiával, aztán a 90-es évek elején, mikor már mindenki végleg eltemette, sőt, meg is feledkezett róla, jött Clint Eastwood, és az ultra erőszakos és komor Nincs bocsánat.
Szépen illeszkedik a sorba, ugyanakkor némileg ki is lóg belőle A kapitány küldetése, mely kapcsán a „biztonsági játék” kifejezés jut legelőször eszembe, hisz, ahogy a cikk címe is sejteti, Greengrass bizony nem hagyja el a járt utat a járatlanért, ez azonban így bizonyos pontokon meglehetősen felemást élményt nyújt, mégis olykor egészen váratlan motívumok, és a történet szerethetősége segít, hogy elfeledkezzünk a negatívumokról.
News of the World (2020)
Tom Hanks egy polgárháborús veterán katona bőrébe bújik ezúttal, aki abból él, hogy városról városra járja Texas elmaradtabb régióit, hogy aztán felolvassa a nála tartott újságokból a nagyvilág legfrissebb híreit. Egyik útja során egy német kislányba botlik, akit évekkel korábban elszakítottak a családjától, és a kiowa indiánok nevelték. Nem beszélnek közös nyelvet, talán nincs is bennük látszólag semmi közös, ám életük mégis összefonódik egy rövid időre, miközben a kapitány megkísérli hazajuttatni a lány a még élő rokonaihoz. Egy western soha nem a fordulatos és váratlan eseményekről szól, ezt a hagyományt Greengrass is követi, az pedig egészen bámulatos, hogy a műfajtól korábban tökéletesen eltérő filmeket alkotó rendező, milyen kivételes módon tette magáévá a westernekre jellemző, mondhatni elengedhetetlen stílusbeli jellemzőket.
és szerencsére ebben itt sincs hiány, a korábban Oscarra is jelölt lengyel származású Dariusz Wolsky szemkápráztató képeket varázsol a vászonra, melyek kellően átadják a vadnyugati tájak vadságát, ugyanakkor mégis rejtenek magukban valamiféle megfoghatatlan békét.
És tulajdonképpen ez a film kulcsa, ami miatt annak ellenére marad kellemes néznivaló, hogy egyébként az egyik legfontosabb ponton nem teljesít túl magabiztosan. Tom Hanks-t mint mindig, itt is élmény nézni, bár meg kell hagyni, annak ellenére sem kell túlerőltetnie magát, hogy karakterét kifejezetten alaposan kifejtik az írók, a kislány bőrébe bújt Helena Zengel azonban messze nem képes ennyi élettel megtölteni a szerepét, amit egyértelműen a két központi figura közti dinamika sínylik meg. Dramaturgiai szempontból érthető, miért beszél más nyelvet egyik és másik, ám hosszútávon ez a különbség a kevés kommunikációs lehetőség miatt éppen kapcsolatuk kémiájának épülését teszi nehézkessé, és a néző számára kevésbé átélhetővé. Zengel még fiatal, ugyanakkor meglehetősen hektikus az alakítása, néhol egészen zsigeri, máskor azonban úgy fest, nem tud mit kezdeni azzal, hogy szavak nélkül, gesztusokkal, mimikával legyen képes kommunikálni partnerével, ettől olykor furcsán sterilnek tűnik az alakítása, ami egy jobbára érzelmekre építő filmben az élmény rovására megy.
News of the World (2020)
A kapitány küldetése nyilván nem fogja megújítani a western műfajt, nincs meg benne a Testvérlövészek hangulata, vagy a Nincs bocsánat szilajsága, de alighanem nem is ez lehet a célja. Ellenben tud valamit, egészen pontosan két dolgot is, mely miatt mégis kiemelkedő élmény:
Az, hogy ezek az áthallások mennyiben voltak szándékosak Greengrass, és a forgatókönyv megírásában neki segédkező Luke Davies részéről, már kétséges számomra, de tény, hogy kiválóan működik.
Összességében A kapitány küldetése kellemes hétvégi néznivaló, Tom Hanks egyértelműen nem vall szégyent a western műfajban sem, és Greengrass sem felejtette el, hogyan kell feszesen, a nagy elődök előtt tisztelegve filmet forgatni. Nem maradandó darab, de bőven beleillik az ismét felfutóban lévő westernhullámba.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A Hókusz pókusz 2 a szokásos Ébredő Erős formulát követi, csak 2015 óta még sokkal rosszabb lett minden.
John Carpenter utolsó előtti filmje alapján azért még nem egyértelműsíthető a horrorguru zsenijének temetése.
A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.