Cory Doctorow a jelenre tapintott új válogatásában

Kovács Krisztián
2020. március 27. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc

Történetek a jelenből, a világméretű krízisek árnyékából – Könyvkritika

Ha hónapokkal ezelőtt veszem a kezembe a népszerű amerikai sci-fi író, Cory Doctorow négy kisregényt, vagy inkább novellát rejtő új kötetét, a Radikálisokat, vélhetően akkor is megüt feltétlen társadalmi éleslátásával, és metszően finom szimbolikájával, most azonban, mikor minden időmet otthon töltöm, a televízióból, és az online hírportálokról pedig percenként ömlenek a hírek koronavírus kapcsán, így azonban olyasminek tűnik a szerző írása, mint a világ egy beváltott ígérete. Ha évekkel korábban olvasom a Radikálisokat, talán sci-finek bélyegezném, most azonban szimplán egy kortárs válogatásnak nevezem, rémisztő aktualitással.

Doctorow 1971. júliusában született Torontóban, életének pedig csak egy egészen kis részét tölti ki maga a sci-fi, a kanadai szerző ugyanis lelkes emberjogi aktivistaként, újságíróként is tevékenykedik, ráadásul a Creative Commons népszerűsítője, aki szívesen adja ingyen a regényeit, vagy azok fordításait. Ráadásul ezekben olyan témákkal foglalkozik, melyek jelenkorunk egyre égetőbb problémái, és amiket hozzá hasonlóan direkt módon a zsáner kevés képviselője ragad meg, a Radikálisok című kötet pedig nem csupán aktualitása miatt fontos hazai megjelenés, de azért is, mert Doctorow-tól meglehetősen kevés írás érhető el magyarul, ezen javított most az Agave Könyvek.

Cory Doctorow a jelenre tapintott új válogatásában

Egy jelenkori sci-fi

Ha valakiről elmondható, hogy tökéletesen önazonos mindazzal, amit leír, akkor alighanem az egyértelműen Cory Doctorow, akit bár érdekel a jövő technológiája, mégis sokkal inkább a társadalmi vonatkozások vizsgálója, azoké az ezerszínű folyamatoké, melyek a mindennapi emberi kapcsolatokat is meghatározzák. Ugyanakkor Doctorow-ból lépten-nyomon előtör az emberjogi aktivista, így ezek az írások kortárs irodalomként legalább olyan jól működnek, mint sci-fiként, sőt, talán jobban, hiszen a szerzőnek folyamatosan sikerül a jelenkorunkat meghatározó problémákat érintenie, és gondolatkísérletben vállalkozni azok hosszútávú következményeinek meghatározására.

A Radikálisok fülszövege szerint négy történetet tartalmaz a jelenből, és bár akad az író eszköztárában néhány valóban sci-fibe illő toposz, ezek a történetek valójában az esti híradóból is kiléphettek volna. Hogy ez miért fontos? Doctorow válogatása már-már dokumentarista jelleggel járja körbe a világot formáló bürokratikus, agresszív, kirekesztő, és végletekig korrupt kapitalista rendszereket. Mondhatnánk, rendben, de ez miért egyedi, hiszen ebben élünk, nap mint nap tapasztaljuk a bőrünkön, de az igazság az, hogy hiába, amíg magunk is meg nem érezzük a nagyobb hatalommal szembeni őrült tehetetlenséget, az író pedig ebben alkot óriásit. Mert rövid történeteken, égetően fontos kérdéseken keresztül engedi, hogy belehelyezkedjünk azon emberek mindennapjaiba, akik számára valóban ilyen kietlen a jelen valósága.

Radikálisok

A jelen témái a jövőnek

A Radikálisok négy történetet tartalmaz, természetesen már a címek (Engedélyezetlen kenyér, Mintaszerű kisebbség, Radikálisok, A Vörös Halál Álarca) is árulkodóak arra nézve, hogy miről is olvashatunk majd. Doctorow nem először vizsgálja az egyén és az állam viszonyát, ezekben a kisregényekben, novellákban viszont alighanem egy új szintet ér el. A varázs ugyanis itt a történetek végtelen és jó értelemben vett egyszerűségében rejlenek, és éppen attól válnak egészen rémisztővé, hogy teljesen hétköznapiak, és szinte bármelyikünkkel megtörténhetnének, még a fantasztikus elemek dacára is. Az első írás egyértelmű tablója a menekültválság kezelése körül összpontosuló ellentmondásos állami intézkedéseknek, ugyanakkor a fogyasztói társadalom kizsákmányolásának méregerős kritikája is egyben.

A második történet egy már-már cinikus szuperhősszatíra, melyből egyszerűen árad az Alan Moore-féle Watchmen kesernyés hangulata. Doctorow mesteri vonással legyint oda a 2008 óta iszonyatos gazdasági gépezetként robogó, és egyre kiüresedő szuperhősfilmek divatjának, miközben a hatalommal való agresszív visszaélés témakörét járja körbe. Időtlen történet ez, éppen ettől olyan végtelenül elszomorító, hiszen az 1950-es, vagy az 1980-as években ugyanúgy játszódhatna, mint napjainkban, ami kiváló szimbolika arra nézve, milyen keveset is változott a világ a lassan gördülő, ám annál hangosabb polgárjogi mozgalmak dacára is.

Radikálisok a boltokban

A jelen krónikása

A harmadik történet a legcsekélyebb mértékben sem sci-fi, az egészségügyi biztosítók rideg világa ütközik össze a kisember törekvéseivel, és kálváriájával, és itt már világosan kirajzolódik a kép, hogy bár a történetek ideje és helyszíne elvileg az Egyesült Államok közeljövője, az érintett kérdések mégis túlságosan globálisak ahhoz, hogy lokálisan kezeljük őket. Talán ez volt az a pont, amikor a szereplők, a városok, az utcák a fejemben hirtelen magyar neveket kaptak, és sajnos egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni egy ilyen helyzetet. A negyedik történet pedig minden lehetséges szempontból felteszi az i-re a pontot, egy olyan kérdést fogalmaz meg, ami alighanem ezekben a kritikus, és remélhetőleg otthonunkban töltött napokban szinte bizonyosan ott motoszkál mindenki fejében: egy világméretű krízis közepén, mi is az igazán fontos?

Doctorow nem csupán azzal húz nagyot, hogy hoz négy általános témát, azokat megtölti a valóság keserű ízével, hanem abban is, hogy mindezt egy mégis olykor jólesően groteszk humorral fűszerezi, ami nem ellensúlyozza a nehéz témákat, inkább ad nekik egy újabb dimenziót. Ha hasonlítanom kellene, talán Stanley Kubrick kultikus filmje, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című alkotással párosítanám, ami szintén baljós éleslátással ragadta meg saját jelenét. A szerző ráadásul nem nyilatkoztat ki, nem vetemedik rá, hogy didaktikusan az olvasó szájába rágja a mű mondanivalóját, pusztán bemutat, és ránk bízza a felismerést.

Cory Doctorow megint az emberiség elevenjére tapintott, és bebizonyította azt, amit Richard Morgan, a Valós Halál szerzője nemrég egy nekünk adott interjúban meg is erősített: beléptünk a sci-fi korába, ám ez a sci-fi nem feltétlenül Mars-missziók, Hold-bázisok, és lenyűgöző technológiai vívmányok világa, sokkal inkább egy kietlen, és nyomasztó jelen, amit az egyén félelmei határoznak meg, és amin az egyénnél összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalmak uralkodnak a maguk gátlástalanságában.