Új elmélet született Stonehenge rejtélyével kapcsolatban

1919 óta röppennek fel időről-időre elméletek Stonehenge pontos rendeltetésével, vallási és spirituális szerepével, vagy épp építési technikáival kapcsolatban. Ezúttal egy nemrég végzett ásatás nyomán az Independent nevű lapnak nyilatkozó kutatók a hatalmas kőtömbök eredetére igyekeztek választ adni.

Stonehenge rejtélye 1919 óta foglalkoztatja a régészeket

Mike Parker Pearson régész és csapata nemrég a walesi Waun Mawn telephelyen végzett ásatásokat, amikor emberi kéz által vájt hatalmas és szabályos alakú, vésett lyukakra bukkantak a földben. Pearson a Stonehenge kutatójaként vette észre, hogy a lyukak átmérője pontosan megegyezik a Stonehenge külső körében álló sziklatömbök méretével, kollégája, Alice Roberts pedig ebből következően elmondta, hogy vélhetően az új lelőhely valamiféle emlékmű lehetett, vagyis Stonehenge sziklái korábban egy másik emlékmű részét képezhették. Miután a világörökség részének számító megalitegyüttes 21 km-es körzetében egyáltalán nem található terméskő, az elméletek szerint a hatalmas sziklákat ismeretlen technikával más helyről költöztették oda.

Az egyenként is 4 tonna súlyú granulitköveket a walesi Preseli-hegységből szállították jelenlegi helyükre, ami egy nagyjából 390 kilométeres utat jelent, származási helyüket tekintve pedig nem kizárt, hogy korábban valóban egy másik felépítmény részét képezték, és azt lebontva utaztatták őket az angliai Wiltshire-be, a Salisbury-síkságra. Alice Roberts hozzátette, azt továbbra is csak találgatják, miként voltak képesek Kr. e. 2100 körül ekkora súlyokat mozgatni, de még nagyobb rejtélyt jelent, vajon az új. triliteket, azaz hármasköveket miként alakították ki, vagyis hogyan emelték a 4 tonnás tömböt a másik két álló tömb tetejére.

Mike Parker Pearson és Roberts az Independentnek adott interjúban egyetértenek abban, hogy ahogy a piramisok pontos építési technikái, úgy vélhetően Stonehenge titka is örökre titok marad majd, ám azzal, hogy pontosabban képesek meghatározni a származási helyet, és a rendeltetést, így is közelebb kerülhetnek az építőkhöz, aki a feltételezések szerint az újkőkori ún. Windmill Hill-kultúra népe lehetett. A Stonehenge-t egyébként az UNESCO 1986-ban nyilvánította a világörökség részének.

Kapcsolódó cikkek

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

A bátorság emlékezete – 45 éve hunyt el Steve Biko, az apartheid elleni küzdelem élharcosa

Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.