Újravágva ismét mozivásznon az egyik legfontosabb film a Vietnámi-háborúról

Francis Ford Coppola, az ember, akinek a Keresztapa-trilógiát köszönhetjük, idén ünnepli 80. születésnapját, a maffia-saga utáni legfontosabb filmje, az Apokalipszis most pedig születésének 40. évfordulóját tölti be 2019-be. Ennek apropóján a veterán rendező gondolt egyet, és újra elővette pazar vízióját.

Apokalipszis most

Coppola régóta dédelgetett álomprojektje volt egy a Vietnámi-háború borzalmait definitív módon összefoglaló gigantikus mű, mely bár végül két Oscar-díjat, és egy Arany Pálmát vitt haza, és mind Marlon Brando, mind Martin Sheen, és Robert Duvall alakításától volt hangos, meglehetősen nehezen nyerte el végső formáját.

A film eredeti verziója 159 perc volt, Coppola pedig még a premier után nem sokkal is fogadkozott amiatt, hogy szerelemgyermeként nem mutathatta be abban a formában, melyben ő megálmodta, és minden interjúban igyekezett bizonygatni, hogy az Apokalipszis most még mindig nincs készen. 2001-ben aztán újabb változat készült az akkorra már rég kultikus remekműből, az újravágott verzió számtalan új jelenettel bővül, és 194 percesre dagadt, de Coppola még ezzel sem volt igazán elégedett, szerinte a helyes verzió valahol épp a kettő közt helyezkedik el.

Apokalipszis most

Idén, a film megjelenésének 40. évfordulója biztosította az apropót, hogy végre „Végső vágás” címen a film elérhesse azt a formát, amit négy évtizeden át nem sikerült neki. A Joseph Conrad legendás, A sötétség mélyén című regényét alapul vevő történet végre – elvileg – abban a formában kerül a nagyközönség elé, melyben rendezője megálmodta, ennek folyományaként nem csupán újravágták az eredeti alapanyagot, de kiszélesítették, és tűélessé tették a képet is. Miután az Apokalipszis most sosem volt egy habkönnyű, közönségbarát darab, szinte biztos vagyok benne, hogy Coppola célja nem a könnyű pénzszerzés az újbóli bemutatással, és miután kevés film van (leginkább csak Oliver Stone remekei), mely hasonló hatásfokkal mesél az emberiség történetének egyik legfeleslegesebb háborújáról, okvetlenül megéri a pénzt és a ráfordított időt.

Kapcsolódó cikkek

A koreai álom, avagy sehol sincs kolbászból a kerítés – Filmkritika

A Minari – A családom története hétköznapi film, mert megmutatja, milyenek a mi hétköznapjaink is.

Túl Hollywoodon – 9 Oscar-díjas film 9 különböző országból

Avagy az élet Hollywoodon kívül, amit még Hollywood is értékelt.

Szigorú itészek – Legendás filmek, melyeket ki nem állhatott a korabeli kritika

Kultikus alkotások, melyek megítélésének jót tett a premier óta eltelt idő.

Hollywood-i akták 45. – A zálogos (1964)

Sidney Lumet mára némileg elfeledett klasszikusa számos téren az első volt Hollywoodban.