• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Filmkritika

Ultrabrutális sci-fi vicc az ökokatasztrófába sodródott Londonban – Filmkritika

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Bizonyos filmek valamit nagyon tudnak. Challenge (Tony Haylam) Split Second című műalkotása már 1992-ben megjósolta, hogy London szörnyű káoszba hullik majd 2008-ra, csak épp az okot tévesztette el: mint tudjuk, az igazi galibát anno a Lehman Brothers pénzintézet csődje okozta, az ökokatasztrófa még picit várat magára. No nem a filmben, ott a légszennyezés és az áradások teszik kellemetlenné a parkbéli piknikezést a Cinema Magazin által megjelenésekor „ultrabrutális scifi-viccként” aposztrofált koherens káoszban. Az Őrült Stone ugyanis már megint egy olyan terméke filmkultúránknak, ami tekinthető gőzölgő trágyahalomnak ugyanúgy, mint iszonyatosan király bűnös élvezetnek, esetleg mindkettőnek egyszerre; az egész csupán nézőpont kérdése.

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Harley Stone nyomozó (Rutger Hauer) tesz az esőre, a szmogra, no meg minden másra is: őt csak a csokoládé meg a kávé érdekli, no és hogy megtalálja egykori társa gyilkosát, akinek asszonyát (Kim Cattrall) azért nem átall időközben vigasztalgatni. Amikor a szíveket kitépkedő szörnyeteg újra lecsap, új társával, az oxfordi okostojás Dick Durkinnel (Alastair Duncan) macska-egér játékba kezdenek nemezisével, csak épp az nem egyértelmű, ki vadászik kire…

A vidámra vett Szárnyas fejvadászt idéző nyitótételt követően Stone napszemüveget és bőrkabátot húz, majd egy bazinagy mordállyal felvértezve sétál végig egy keskeny folyosón. Közben – talán mondanom sem kell – a háta mögül füst gomolyog, majd rendőrségi rádió közli, hogy hősünket körözik, a hírek pedig az újabb amerikai klímavétóról tudósítanak. Persze hova máshova is tarthatna felügyelőnk, mint egy szadomazo-sztriptízbárba, ahol hamarosan az egyik lány szívtelenné válik. Az őrsön aztán a következő párbeszéd „csattan” Stone és felettese közt, ami talán megfelelően szemlélteti a film hangulatát:

„- Mi a lóf*sz ez?

– Helló főnök, hogy s mint?

– A kérdésre válaszoljon!

– Ja, egy pisztoly.

– Az orvosok szerint maga izgalmi neurózisban szenved, szinte már paranoiás.

– Az orvosok bekaphatják!

– Ezen az ágyún kívül még hány fegyvert hord magánál?

– Egy MP15-öst.

– Hát még?

– Egy Glock 50-est.

– Csak…?

– Egy A3-as vadászpuskát.

– Nem is értem, hogyhogy nincs gránátvetője?

– Nem kaptam rá engedélyt…”

Az Őrült Stone-ban ugyanis egyfolytában sötét van, de közben az árban sodródva sziporkázik a szemét. Sorolom.

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Stone és Durkin beszélgetései rettenetesen viccesek: azok is, amikor az elkövető indokait racionalizálják, amúgy véresen komolyan. Rutger Hauer karaktere ugyebár Harley névre hallgat, és egy olyan lakásban él, amiben szabadon röpködnek a galambok, szaladgálnak a patkányok, de a közepén azért áll egy vadonatúj Harley Davidson. Az érzelmesnek szánt, nyugodt pillanatokban bekúsznak zongorán a The Moody Blues Nights in White Satin-jának kölcsönvett dallamai. Ó, és most ugorjon egy bekezdést, aki nem szeretné, hogy lelőjem az amúgy a plakáton is látható gyilkos kilétét: az ugyanis egy háromméteres, Xenomorph-fogazatú fenevad, ami valahogy mégis képes észrevétlenül becsempészni egy hűtőládát a vibrálva nyüzsgő rendőrőrs kellős közepére.

Mindez, nem tagadom, számomra rettenetesen szórakoztató, a film ugyanis egyáltalán nem veszi magát komolyan, és a maga nyolcvanhét percével azt sem lehet állítani, hogy túlnyújtaná az örömteli pillanatokat. Az összkép üresjáratmentes, kompakt agymenés, amiben egyedül a végső összecsapás tűnik összecsapottnak, amit egyébként segédrendező jegyez.

Öröm az ürömben, hogy a finálé oly mértékben trash-jellegű, ami végképp egyértelművé teszi a készítők szándékait: igen, mi is tudjuk, ez sz*r, de abból a gyémántokkal kirakott fajta (és a végeredmény szempontjából úgy is jó, ha ebben tévedek). Egyébiránt az író, Gary Scott Thompson nevét a Halálos Iramban-sorozat letéteményeseként foglalhatja imába a Universal Studios.

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve

Rejtély, hogy láthattam tízévesen moziban az Őrült Stone-t, de innen is üdvözlöm apám, feltehetően ő volt a ludas. Emlékszem, hogy már kölyökként is nagyon bejött ez a szívvadász-vadász izé, igaz, egészen más „értékek” mentén.

Úgy látszik, öregebb lettem az évekkel, de cinikusabb nem – szemcsés, szinkronos DVD-n ugyanakkora élményt hozott az utazás, mint egykor a nagyvásznon.

Biztos, hogy nem ez a megboldogult Hauer-mester legnagyobb alakítása, de hogy az egyik legszórakoztatóbb, az számomra kétségtelen.

Kapcsolódó cikkek

10 szépirodalmi mű, mely sci-finek se utolsó

Fantasztikus elemek és toposzok a világirodalom nagyjainak remekeiben.

Nyakig sárban az árkok mélyén – 10 kiváló film a Nagy Háborúról

Kevesebb szó esik a filmvásznon az első világégésről, pedig klasszikusok születtek a témában.

Egy évem Salingerrel (2021)

Az igazán nagy írók nem írni, hanem élni tanítanak – Filmkritika

Az Egy évem Salingerrel nem jó film, mégis kellemes élmény.

Nicolas Cage megint valami érdekes?-be nyúlt

Ellopott malacát keresi Nicolas Cage a legújabb filmjében

Cage megint valami egészen furcsába kezdett, mutatjuk is az előzetest.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Rajzolt valóságok

    Rajzolt valóságok – 5 képregény, mely igaz történet alapján készült

    Még a kilencedik művészettől sem idegen a valóság inspirációja.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. június 21.

    Az igazán nagy írók nem írni, hanem élni tanítanak – Filmkritika

    Az Egy évem Salingerrel nem jó film, mégis kellemes élmény.

    • 2021. június 8.

    A rossz feminista, aki nehezen tanul meg szeretni, és szeretve lenni – Sorozatkritika

    Mi rejlik egy vörösre rúzsozott, pimasz mosoly mögött?

    • 2021. június 4.

    Jason Statham megint kemény, mint az acél, és hideg, akár a jég – Filmkritika

    Egy merőben más megközelítésű mozi, mint amit Guy Ritchie-től megszokhattunk.

    • 2021. június 3.

    Görög sorstragédiák modern krimibe ágyazva – Sorozatkritika

    Súlyos hangulat, összetett mondanivaló és egy kiváló Kate Winslet a főszerepben.

    • 2021. május 27.

    James Corden galádul kizökkent a könnyes Jóbarátok-nosztalgiából – Filmkritika

    Maximális nosztalgiafaktor és bugyuta szórakoztatóipari elemek.