Weöres Sándor is az irodalmi Nobel-díj jelöltjei közt volt 1970-ben

Egyáltalán nem meglepő, ha a Svéd Akadémia által minden esetben 50 évre titkosított Nobel-díj jelöltek névsorában olykor magyar neveket is találunk. A háromszoros Kossuth-díjas író, költő, és drámaíró, Illyés Gyula például 1965-ben volt a jelöltek közt, többek közt Pablo Nerudával, és a későbbi győztes Mihail Solohovval versenyben, most pedig az 1970-es jelöltek közt bukkanhatunk magyar névre.

Weöres Sándor (1913-1989)

A Svéd Akadémia az 50 év letelte után feloldotta a titkosítás alól az 1970-es év irodalmi Nobel-díj jelöltjeinek listáját. Mint kiderült, abban az évben összesen 76 író, költő és drámaíró szerepelt a jelöltek közt, köztük a később, 1972-ben győztes Heinrich Böll, Vladimir Nabokov, vagy Georges Simenon és Graham Greene, de megtaláljuk a névsorban az élete során közel 30-szor jelölt Jorge Luis Borges-t, Jorge Amado-t, a később, 1999-ben szintén győztes Günter Grass-t is. Szerepel még a listán Alberto Moravia, Pablo Neruda, Thornton Wilder, és 1973 Nobel-díjasa, az ausztrál Patrick White is. Ami azonban a legfontosabb, hogy a jelöltek közt rögtön két magyar névvel is találkozhatunk, ott van ugyanis Mécs László, és Weöres Sándor is.

Mécs Lászlót már egy évvel korábban, 1969-ben is jelölték, Weöres Sándor jelöltségéért pedig Kibédi Varga Áron, az amszterdami egyetem francia irodalom tanszékvezető tanára a felelős. Abban az évben egyébként végül Alexandr Szolzsenyicin kapta az elismerést, igaz, az Akadémia sokáig hezitált, és nem azon, hogy megérdemli-e, sokkal inkább azon, hogy vajon a szerzőre nézve díjazásának milyen politikai következményei lehetnek, nem szerették volna ugyanis, ha megismétlődik mindaz, ami Borisz Paszternakkal történt 1958-ban.

Szolzsenyicin végül megkapta a Nobel-díjat, igaz, csak pár évvel később vehette át személyesen, miután 1973-ban kiutasították hazájából, és végül az Egyesült Államokban telepedett le egy Vermont melletti erdőben lévő házban. Az író száműzetéséhez végül nem is maga a díj, sokkal inkább az 1973-ban nyugaton megjelent A GULAG-szigetvilág című monumentális műve vezetett, mely végleg lerántotta a leplet a sztálini rendszer visszaéléseiről. Szolzsenyicin életéről ITT írtunk részletesebben, ITT pedig olyan írókat szedtünk csokorba, akikről nem is gondoltad volna, hogy jelölték Nobel-díjra.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.