• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Impresszum

Szerkesztőség

Marketing

Rólunk

Az éjjel Ectopolisban jártam. Ott járok, ott élek, mégsem ismerem eléggé. Ott élek, és mindenki más is ott él.

Tudod, hol van Ectopolis? Mindig ott van, ahol Te magad! Bárhová mégy, magaddal viszed!

Érdekel, mire gondolok?

Vizsgáljuk meg a szót. „Ecto” annyi tesz, mint külső. „Polis” jelentése város. Külső város. Egyszerű, igaz?

A város érző, lélegző entitás, utcák szövevényes pókhálója, tégla és beton, és vas és üveg, hol üzletek, hol hivatalok, hol bordélyok, hol talponállók, másutt pályaudvarok, villamosmegállók és parkolók átláthatatlan, mégis logikus hálózata, valami, ami emberi, mégis túlmutat az emberen, és mégis lakói teszik azzá, ami. Annyi és még több sikátor, utcasarok, kapualj és ablak, melyet látunk, de nem ismerünk, mely mellett nap mint nap sétálunk el, szemünket fel sem emelve az utca szürke betonjáról, és mely mellett érdemes lenne megállni, megcsodálni, és megismerni.

Kétféle város létezik. Egy belső és egy külső. A belső város az, ami ott él benned, már megismerted, a tiéd. A külső egy lehetőség. Minden, mely még arra vár, hogy megismerd. És mi itt Ectopolison olyasmikről társalgunk, amiket mi magunk is jobban meg akarunk ismerni. Arról az emberi oldalról, mely titkokat, kérdéseket vet fel, és melyek egy részére talán nem is létezik válasz.